Maestro (2005)
M. Tóth Géza saját bevallása szerint béna viccmesélő, legalábbis verbálisan, mert vizuálisan annál ügyesebb. A Maestro egyszerű alapötletre épül, egy híres operaénekest láthatunk, ahogyan készülődik a nagy koncertjére, körüldongja a segítője, illesztgeti a zakóját, bemelegíti a hangját, majd amikor a pódium elé lép, jön a nagy csattanó. Alig több mint négy perc az egész, nyilván magvas mondanivalóról nem beszélhetünk, csak egy is tökéletesen előadott poénról.
A rendező 2005-ös alkotása a filmográfiáján átfutva mégis egyfajta paradigmaváltásnak tűnik az életművében. Jankovics Marcell tanítványa korábban kísérletezett különféle technikákkal és tematikákkal, az Ikarusz című különös hangulatú és stílusú darabja Berlinben versenyzett is, majd a Maestróval Oscarra jelölték. Nem nyerte el a díjat, az Akadémia választása a norvég The Danish Poetre esett, és ezt követően az aranyos, gyerekeket és a szüleiket egyaránt megszólító olyan produkciókra fókuszált, mint a Kuflik vagy a Bogyó és Babóca sorozat, és noha próbálkozott élő szereplős rövidfilmmel is az Osváth Andrea főszereplésével készült Yes esetében, de utóbbi nem volt túl emlékezetes. Jól érezhetően elsősorban az animáció területén lubickol, ott viszont nagyon.
Elfelejtett nemzedék (2020)
Háborús filmet készíteni alapvetően az egyik legdrágább műfaj, azonban a pénzhiány olykor jótékony hatással van a kreativitásra. Ennek köszönhetően egyre több alkotó jött rá, hogy nemcsak szétlőtt városokban, harckocsik és bombázó repülőgépek gyűrűjében lehet reflektálni az eseményekre, miként az emberi drámák sem csupán sok száz vagy ezer fős összecsapások, illetve a legfontosabb frontvonalak során zajlanak, hanem a nagy képet egy marginálisabb szituáción keresztül is meg lehet fogalmazni mikronézőpontból. Igaz ez a 1848-49-es szabadságharc idején játszódó Guerillára, az első világégésnek egy apró szegletét bemutató Szürke senkikre, vagy a második világháborúnak szintén nem a történelemkönyvek által kiemelt fejezetét bemutató Természetes fényre is.
És hasonló receptet követ az Elfelejtett nemzedék című rövidfilm is: az 1944-ben játszódó történet főszereplője egy fiatal srác, aki abban reménykedik, megúszhatja a szolgálatot, ám az utolsó pillanatokban besorozzák. Három társával menetel az erdőben, amikor egy sebesült katonára bukkan, és sikerül megmentenie az életét, idővel azonban kiderül, a súlyosan sérült férfi nem az, akinek gondolják. Aracsi Norbert pontosan annyit markol, amennyit meg is tud fogni, nem látványos tűzpárbajokra helyezi a hangsúlyt, hanem átlagos emberek karakterdrámájára, a 20 perces játékidőben tökéletes tempóban meséli el a sztorit, ráadásul olyan színészekkel, mint Hajduk Károly vagy Jászberényi Gábor.
Az egyetlen kifogásunk talán a fiatal srácot alakító Cservák Zoltán kasztingolásával kapcsolatban lehet. Nem azért, mert ne játszana prímán, hanem mert a szőke hajú, világos szemű, szép arcú, már-már a Kinder csoki kölykére emlékeztető fiú szembeállítása a háború értelmetlenségével és kegyetlenségével kissé elcsépelt kontraszt.
Széllel szemben (2023)
A Filmio kínálatában megtekinthető rendezései alapján Chilton Flórát rendkívüli módon izgatja a társadalom azon perifériája, amellyel a többség nem érintkezik és nem is szeretne, ha egy mód van rá. A Válaszúton című filmben egy börtönből frissen szabadult srác a szexkereskedelemből élő nevelőapjánál keres menedéket, az öreg pedig megbízza, hogy csábítson el egy nevelőintézetis lányt, akit senki nem fog keresni, miután kiközvetíti külföldre prostituáltnak. A fiú az ismerkedés közben gyengéd érzelmeket kezd táplálni, de ez nem az a világ és nem az a közeg, ahol szirupos hepiendre vagy megváltástörténetre számíthatunk.
Hasonló közegben játszódik a Széllel szemben is, amelynek főszereplői ugyancsak egy nevelőintézetben élő ikerpár, akik a szülinapjukon hiába várják, hogy édesanyjuk meglátogassa őket. A lányok azt hiszik, biztos valami baj történt vele, ezért megszöknek és hazaindulnak, a kálváriájuk során pedig kirajzolódik, hogy a társadalom két számkivetettjére potenciálisan kizsákmányolható emberekként tekintenek sokan, az igazi pofont azonban a célba érésükkor kapják.
Nem lőjük le természetesen a csavart, akárcsak a Válaszúton esetében, Chilton Flóra ezúttal sem kínál sok reményt, utóbbit inkább a filmkészítési módjával adja. Ugyanis a fiatal szereplőket mindkét alkotás esetében gyerekotthonokból válogatta össze, ezáltal új perspektívát nyújtva nekik az életben.
Kiemelt kép: Elfelejtett nemzedék. Forrás: Filmio
