A mese sosem ér véget az utolsó szóval – Török Ábel regényéről
Török Ábel, a harmadik ég című különleges hangulatú, nyelvi leleményességű és atmoszférájú könyvét az első pár oldal után nehéz folytatni, nehéz újra kézbe venni.
Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Máth Kristóf
A Séd mentén álló malomépület hívogató padokkal, barátságos fényfüzérekkel és minőségi ételekkel várja és marasztalja a Veszprémbe látogatókat.
Van egy különleges adottságú hely Veszprémben, ami minden irányból mást mutat: mellette kanyarog a Séd patak, körülötte kolostorromok őrzik a múltat, felnézve pedig Szent István és Boldog Gizella szobrán pihenhet meg a tekintetünk. „Eredetileg ezért az István háta mögött névben gondolkodtak a tulajdonosok, de úgy döntöttek, visznek egy kis csavart a történetbe” – vezet be minket Rácz Krisztián üzletvezető-séf a Fricska étteremlakás történetébe.
Az idén tíz esztendeje működő, bisztróként induló Fricska valóban csavar egyet a megszokott kereteken: egyszerre étterem egy lakáshoz hasonlító térben, otthona egy ötszázötven éves malomnak, udvara pedig sok-sok hangulatos, szabadban töltött pillanat helyszíne. S hogy mi szükséges mindehhez? „Kifogástalan ízek, alázatos csapat és tudatos koncepció. Mindezek két éve értek össze annyira, hogy ma már közösségi térként hivatkozhassunk magunkra” – mondja Rácz Krisztián.
Itteni feladatait fővárosi lakosként látja el. „Kivitelezhetetlennek tűnik, de az embert nem az határozza meg, hogy honnan jár be dolgozni, hanem az, hogy szerelemmel végzi-e a munkáját. Alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?” Ehhez az elvhez igazodnak a Fricska terei és a kínálat is: belépve étteremfunkcióval felruházott tükrös nappali, könyvtárszoba, étkező és játszósarok várja a látogatót, aki a hamburger és a grillezett ételek mellett a megszokott klasszikus, szezonális főételeket is megtalálja.
Annak pedig, aki másfajta miliőre vágyik, ott a szeparé ódon, patinás közege. A malom és a szintén több száz éves kanonoki ház épületét nem véletlenül választották le az étteremlakástól: „Egyszerűen más élményt kínál. Eredetileg romkocsmának tervezték, de végül bensőséges jellege révén kisebb rendezvények helyszíne lett, erős bisztrókonyhával.”
Legyen szó tehát láblógatós patakparti délutánról, színes fényekkel gazdagított esti kikapcsolódásról vagy családi ebédről, az igazi Fricska-hangulat csak akkor fedezhető fel igazán, ha megéljük minden részét. Hiszen alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?
Török Ábel, a harmadik ég című különleges hangulatú, nyelvi leleményességű és atmoszférájú könyvét az első pár oldal után nehéz folytatni, nehéz újra kézbe venni.
Az angolszász országokban mindenszentek előestéjén a gyerekek ijesztő töklámpásokat készítenek. A tökfaragásnak hazánkban is van hagyománya, elődeink tökvicsort és Luca-tököt készítettek, hogy késő ősszel, amikor a legnagyobb a sötétség, és a legjobban tartottak a gonosztól, ijesztgethessék egymást.
A világ perifériáin felfedezhető csend nemcsak tragikus elzártságot hordoz, hanem lehetőséget is a centrumból kiveszett elmélyülésre. A közelhajolás esélyét az emberi lét összetettségéhez. Mary Ellen Mark amerikai fotográfus ikonikus képei éppen ezt a csendet hozzák zavarba ejtően közel a Mai Manó Házban. Ajánló.
Molnár Ferenc Az üvegcipőjében nem a királyfi, hanem a szegény leány keresi azt, akire a „cipője illik”. De ki lehet-e keveredni egy szerelmi négyszögletből, és rátalál-e a kicsi Irmára a boldogság? Göttinger Pál rendezése az idén 160 éves Csokonai Nemzeti Színházban látható.