Szöveg: Demeter Anna
Fotó: Máth Kristóf
A Séd mentén álló malomépület hívogató padokkal, barátságos fényfüzérekkel és minőségi ételekkel várja és marasztalja a Veszprémbe látogatókat.
Van egy különleges adottságú hely Veszprémben, ami minden irányból mást mutat: mellette kanyarog a Séd patak, körülötte kolostorromok őrzik a múltat, felnézve pedig Szent István és Boldog Gizella szobrán pihenhet meg a tekintetünk. „Eredetileg ezért az István háta mögött névben gondolkodtak a tulajdonosok, de úgy döntöttek, visznek egy kis csavart a történetbe” – vezet be minket Rácz Krisztián üzletvezető-séf a Fricska étteremlakás történetébe.
Az idén tíz esztendeje működő, bisztróként induló Fricska valóban csavar egyet a megszokott kereteken: egyszerre étterem egy lakáshoz hasonlító térben, otthona egy ötszázötven éves malomnak, udvara pedig sok-sok hangulatos, szabadban töltött pillanat helyszíne. S hogy mi szükséges mindehhez? „Kifogástalan ízek, alázatos csapat és tudatos koncepció. Mindezek két éve értek össze annyira, hogy ma már közösségi térként hivatkozhassunk magunkra” – mondja Rácz Krisztián.
Itteni feladatait fővárosi lakosként látja el. „Kivitelezhetetlennek tűnik, de az embert nem az határozza meg, hogy honnan jár be dolgozni, hanem az, hogy szerelemmel végzi-e a munkáját. Alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?” Ehhez az elvhez igazodnak a Fricska terei és a kínálat is: belépve étteremfunkcióval felruházott tükrös nappali, könyvtárszoba, étkező és játszósarok várja a látogatót, aki a hamburger és a grillezett ételek mellett a megszokott klasszikus, szezonális főételeket is megtalálja.
Annak pedig, aki másfajta miliőre vágyik, ott a szeparé ódon, patinás közege. A malom és a szintén több száz éves kanonoki ház épületét nem véletlenül választották le az étteremlakástól: „Egyszerűen más élményt kínál. Eredetileg romkocsmának tervezték, de végül bensőséges jellege révén kisebb rendezvények helyszíne lett, erős bisztrókonyhával.”
Legyen szó tehát láblógatós patakparti délutánról, színes fényekkel gazdagított esti kikapcsolódásról vagy családi ebédről, az igazi Fricska-hangulat csak akkor fedezhető fel igazán, ha megéljük minden részét. Hiszen alapvetően így kell, hogy működjön az egész élet, nem?
Több mint hetven éve, 1955-ben halt meg Albert Einstein, Thomas Mann és Fedák Sári, és ennek jelentősége van a magyar olvasók szempontjából is. Januártól ugyanis felkerülhettek műveik az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárának kötetei közé, így bárki letöltheti őket a „polcról”.
Nem menne innen sehová, pedig jó néhány szép vidéken járt már. Azt mondja, az ember mindig elvágyik valahová, ezért nem veszi észre azt, ami helyben jó. Neki a Bükk a minden, szép és igaz borok talaja, családi kötelékek hordozója. Borbély Rolanddal a Gallay Kézműves Pincészet történetéről beszélgettünk.
Nem sokkal azután, hogy Fiuméban véget ért a magyar uralom, maroknyi katonája élén bevonult a városba és átvette a hatalmat Gabriele D’Annunzio. Az olasz váteszköltő „pünkösdi kormányzóságának” történetét az elmúlt évek egyik legszórakoztatóbb filmje meséli el.
Ők voltak a közönség kedvencei, az igazi táncosok, akik jégre vitték a csárdást, a palotást. Tél és tavasz közt őket figyeltük, szurkoltunk és bosszankodtunk, mert a bírók újra és újra a szovjeteket hozták ki döntősnek. A Magyar Sportújságíró Szövetség életműdíját idén Regőczy Krisztina és Sallay András kapta. Gratuláció és köszönet nekik!
