Nem tévedés a mostani képeslapunkon a Felső-Ruzsbach településnév, 1899-ig hivatalosan is így hívták, csak attól fogva kapott magyar nevet, amit nem is mindig használtak. Fürdőhelyről van szó, a Poprád-menti Alsózúgó szomszédságában, a Szepességnek Zsigmond király által elzálogosított, ezért majd négyszáz évig Lengyelországhoz tartozó részén. Soltészjogon jött létre, tehát erdőirtók alapították a 14. században. A lengyelek jól bántak vele, gyógyhatású forrásvizén az első fürdő már a 16. században felépült. Hogy tartós sikertel működött, arra utal, hogy 1825-ben az akkori birtokos, bizonyos von Jony bárónő új kastélyt és fürdőépületet emeltetett. Bő fél évszázad múltán az akkori birtokos Zamojsky család még tovább bővítette mindkettőt. A fürdő azóta új, modern épületet kapott, a Zamojsky kastély ma is megvan.
Magáról a képünkről csak annyit tudunk, ami rá van írva, hogy ugyanis a nagy gyógyforrás mögött a fürdői vendéglő látható, a háttérben bizonyára a vendéglő alkalmazottai, a tó partján pedig ráérő helybéliek, talán pásztorok.
Ez a kor már és még a kiterjedt fürdőélet kora, középosztálytól fölfelé aki csak tehette, időnként fürdőre ment, részben kúrálni magát, részben társasági életet élni. Hogy egy ilyen félreeső helyen, amilyen Felsőzúgó is, talán nem volt nagy mulatság időzni, azt a mostani, Dékány Ilonka kisasszonynak Podolinba feladott képeslapunk is igazolja, hiszen küldője így írt:
„Kedves Ilonka, mikor jöttök már? Folyton lesem a kocsikat, hátha ti jöttök már. Rém unalmas itt nélkületek. A közeli viszontlátás reményében sokszor csókol mindkettőtöket Teca.”
Sorozatunk előző részében Gyöngyösre látogattunk:
