Felkerestük a hazai vulkánok és gejzírek földjét

Tihanyra rá sem ismerünk, ha korábban csak nyaranta jártunk arra. Elmarad az embertömeg, és marad a szépség, a nyugalom. A szezonon kívül zárva tartó Levendula Ház Látogatóközpont mellől indulva, a Belső-tó susogó nádasai mellett sétálva elfelejtünk mindent, főleg a felesleges dolgokat. Bandukolunk, mellettünk pár méterre hollók kóborolnak a réten. Időnként egy barna rétihéja siklik el felettünk, közelségét a madarak vészkiáltása is jelzi. Bár vonuló madár, az éghajlatváltozás miatt egyre több az áttelelő példány. A ridegen tartott szürkemarha-gulya is ott legel a tó mellett, a tihanyi táj és élet elválaszthatatlan részeként.

Templomrom a hotel mellett

A Belső-tó nyugati öblénél északra és délre is folytathatjuk a Tihanyt felfedező sétánkat a Lóczy Lajos tanösvényen. Ez az ország első tanösvénye. Annyira változatos, hogy egy pillanatra sem unatkozunk, amikor végigjárjuk a kicsivel több mint tíz kilométeres távot a zöld T jelzést követve. A szintemelkedés nem számottevő, így családi túrának is kiváló program.

Ráadásul sok-sok panorámapont színesíti, így mint egy valóságos terepasztal, bontakoznak ki előttünk az egykori vulkanikus táj csodái.

A tóparttól továbbhaladva dél felé a vulkáni működés után kialakult területet szeljük át. A Gejzírmezőn ötven körüli gejzír- vagy hévforráskúp található, ezek az egykori meleg vizű tavakból kicsapódó meszes, kovasavas iszap megszilárdulásával jöttek létre. Utunk érinti a Hármashegyi-kúp kilátópontját és az Aranyház-gejzírkúpot. Ez utóbbi a régmúlt erődítményeinek bástyáira emlékeztet. Ide érdemes naplementekor visszatérni, mert a táj ilyenkor a legszebb, aranyszínben vibrál a köveken növő sárga zuzmó miatt.

Az ösvény déli kanyarulatában tehetünk egy kis kitérőt dél felé, az egykori Újlak révészfalu kora középkori templomromjához. Némileg szürreális érzés ott állni a meredek lejtős erdei környezetben megbújó rom tövében, néhány méterre egy szállókomplexumtól.

Körpanoráma az Apáti-hegyről

Ha az előbb említett déli kanyarban észak felé folytatjuk túránkat a Tihanyi-félsziget nyugati peremén, a gerincen futó balatoni „panorámaúton” haladva, a tölgyfákból álló Szarkádi-erdőn át, érintve a félsziget legmagasabb pontját, a Csúcs-hegyet, megcsodálva a szépséges Sobri Jóska-forrásbarlangot, átkelve a gyönyörű kilátást nyújtó Nyereg-hegyen, az egykori vulkán peremén álló Őrtorony-kilátóhoz érünk.

A 216 méteres Apáti-hegyen, a Külső-tó fölött álló, szelekkel dacoló építményből szépséges körpanorámában lehet részünk. Északra felbukkan a Bakony legmagasabb csúcsa, a Kőris-hegy, keletre tekintve Balatonfüred utcái, Tihany házai, az apátság tornyai látszanak, délre – ha az időjárás is kedvez – a Kőröshegyi völgyhíd acélszerkezete is feltűnik. Megkapó látványt nyújt a közelben elterülő, varjúkárogástól hangos elegyes erdő, a ligetek hullámzása a kilátó alatti őslevendulás közelében és a mediterrán hangulatot teremtő feketefenyők és cserjék sorai.

Egyedülálló remetetelep a vulkáni kőzetben

Innen alig egy kilométerre, a tanösvény egyik végpontján, az erdő szélén bukkan fel egy másik román stílusú épület, Apáti falu 12. századi temploma, mely a településsel együtt a török időkben pusztult el. Az ezredforduló környékén újították fel, napjainkban misét és koncertet is tartanak benne, nagyszerű példát adva elhagyott, de jó állapotú műemlékeink használatára.

Ha a Külső-tó mellett keresztülvágunk a Vad-parlagon, érdemes megmászni a Kiserdő-tetőt és a Szélmarta-sziklák taréját, mindkét helyről szép kilátás nyílik észak felé.

A több ezer éves védősáncot, Óvárt érintve a különleges hangulatú Barátlakásoknál fejezhetjük be utunkat.

Ez Közép-Európa egyetlen fennmaradt középkori remetetelepe, ahol a látványos vulkáni kőzetrétegsorokat is megfigyelhetjük. A puha bazalttufába vájt lakhelyeket a feljegyzések szerint a 11. században, I. András királyunk idején a feleségével Kijevből ideérkező szerzetesek alakították ki. Itt megelevenedik a múlt, egyedi lenyomataként a magyar kora középkor felfelé ívelő időszakának.

GALÉRIA