Doborgazsziget és Dunakiliti
A Szigetközbe sokan nem strandolni mennek, hanem inkább kenuzni, felfedezni az ágas-bogas folyóágak páratlan szépségét. De ha már borulunk néha, vagy megállunk ejtőzni egy-egy szabadstrand kikötőjében, persze a strandolás sem maradhat el.
Egyik kedvenc szigetközi helyem Doborgazsziget és környéke, itt több baráti kenutúrán is jártam már korábban. A falu központjában található Zátonyi Szabadstrandot nem nagyon tudom egyik hazai strandhoz sem hasonlítani, talán a bájos jelző illik rá leginkább. Egy Duna-holtág kis kanyarulatában terül el, szomorúfüzek árnyékolta és napos partszakaszok váltakoznak itt. Szemben a helyi csárda, kis büfék, éhen nem fogunk maradni.
A fürdőző helyet az önkormányzat üzemelteti, a tisztaságra és a gyermekbarát szolgáltatásokra nem lehet panasz. Nem messze a parton végig nyaralók, kis stégekkel, pici holland hangulat a nyugati határszélen.
A doborgazi csónak kikőtőből sokféle vezetett és önálló kenutúrát is elindíthatunk, ha nincs túl sok lapátolás még a kezünkben, inkább maradjunk az előbbinél, a környék zúgói tartogathatnak meglepetéseket. Ha picit észak-nyugat felé vesszük az irányt, majd egy nagy balos kanyar nyugat felé, a Dunakiliti Vadvíz Kemping strandjához érünk. A környezet csodaszép, órákat érdemes itt eltölteni, ha csapattal vagyunk, egy strandröplabdameccs is kötelező. A büfénél és a vizesblokkoknál találunk jobbat is a környéken, de a környezet kárpótol mindezért. A duzzasztómű csak pár száz méter innen, ki ne hagyjuk. És még egy apróság: pár fröccs után bátorságpróbát is tehetünk, a strandon a víz fölé nyúló gerenda végét nem is olyan könnyű elérni két lábon. Fröccsök nélkül sem. De legalább jöhet a jól megérdemelt csobbanás.
(Bíró Mátyás)
Dunabogdány
Amikor az ember kijön a vízből, kifekszik a napra, és érzi, ahogy szép lassan megszárad a teste… az elérhető élmények egyik legjobbika! Legalábbis nekem, aki a nyár minden szabad percét így szeretem tölteni. Egyik bázisom a Duna partján Dunabogdány, a hosszan elnyúló szabadstrand, ahol a sekély vízben gyerekek hancúroznak, homokvárak épülnek és enyésznek el, szemben a Szentendrei-sziget zöldje húzódik, a rendre pedig Brazil, egy helybéli, legendás férfiember vigyáz. Még megafonja is van, de becsületére legyen mondva, ritkán használja.
A vízben bóják jelzik, meddig biztonságos a fürdés, ezekbe kapaszkodnak a rutinosak, amikor a sétahajók keltette vízfodrok hullámfürdővé változtatják a Dunát. A hajóról kiintegetnek, mi a partról visszaintünk, a nap süt, a víz selymes és minden ellenkező híreszteléssel szemben tiszta. A nyárfák sora árnyékot ad, a homok tengerparti érzetet. Van, aki hűtőtáskával érkezik, de pár lépésre a víztől ott a Szúnyog büfé, kávéval, hamburgerrel, jégkrémmel, és ott lehet igénybe venni a mellékhelyiséget is. A strandra lefutó utcában pedig a környék legjobb étterme, a Forgó áll, annak teraszán lehet tárkonyos levest és túrógombócot enni, meg még sok-sok finomságot.
Tudom, ez nem egy luxusszálló partvidéke, itt nincsenek bérelhető napágyak, és a körülöttem heverők egyike sem Chaneltől vett fürdőruhában ücsörög a sekély vízben. Mégis annyi önfeledt arcot látni.
És mennyi ismerőst… Milyen szerencsés, aki beéri ilyen egyszerű örömökkel! Jó idő kell, nyár, napsütés, víz, egy pokróc, semmi egyéb. Illetve nekem még valami: legyen csend, ne szóljon zene. A gyerekzsivaj más kategória, engem megnyugtat. Ó, és még valami, ami a nyár elengedhetetlen része: a Duna semmivel össze nem téveszthető illata!
(Hulej Emese)
Fadd-Dombori
Vannak helyek, amelyek örökre bevésődnek az ember emlékezetébe. Nekem Fadd-Dombori ifjúsági tábora és a közeli strandok pont ilyenek. 1997-ben jártam ott először, a Pázmány bölcsészkarának gólyatáborában, nehéz is lenne elfelejteni azokat a napokat, sok emberrel, akit ott ismertem meg, mai napig jó barátságban vagyok. Betonpályás foci órákon át, gólyaszívatások, a kilencvenes évek végi diszkóangulat minden elengedhető és elengedhetetlen kelléke esténként. És persze csajozás. A strand pedig a másnapi gyógyfröccsök elfogyasztásának kikerülhetetlen helyszíne.
Pár évvel később is jártam ott, akkor már sokkal több esélyem volt kiélvezni az ottani holtágnak és strandoknak az egyedi hangulatát. Minden nyaralós igénynek megfelel ez a Szekszárdtól nagyjából 20 kilométerre fekvő üdülőközpont és zsákfalu.
Tiszta, gyenge sodrású vize, homokos és sok helyen ligetes partjai, bájos természeti környezete, gyerekbarát jellege teszi igazán vonzóvá a helyet, ahol a fürdőzés mellett a vizisportok és a bringázás szerelmesei is megtalálják minden számításukat.
A hely kajak- és kenu túrákra is tökéletesen alkalmas, a faddi és tolnai Duna-holtágak több tíz kilométernyi hosszan bejárhatók, szinte egész évben. Persze kiváló horgászparadicsom is, főleg a nagyhalra utazók, a harcsázók egyik Mekkája.
Igazi Balaton-érzés, a magyar tenger bosszantó jellemzői nélkül. A 12 kilométeres holtágban és a közeli Nagy-Dunán pedig a csendre és a természet nyugalmára vágyók is megtalálják a számításukat.
