Komárom versenygépe, Szőnyi Ferenc a negyvenes évei közepén pattant kerékpárra, hogy nem sokkal később üstökösként robbanjon be az ultrasportolók elitjébe. A nemzetközi sporttársadalomban Racemachine néven ismert sokszoros bajnok ma szerte világon példakép, és nem is csak a hihetetlen sporteredményei miatt – írtuk korábbi cikkünkben.
Szőnyi ezúttal Kanada északnyugati csücskéből indult el délnek kerékpárjával, majd a határral párhuzamosan tervez eljutni az ország keleti partvidékéig. Útjáról versenynaplót ír, amelyet közösségi oldalán lehet követni.
Az utóbbi napokban többek között egy grizzlyvel is találkozott, ami egy folyó túlpartjáról figyelte, valamint elromlott a váltója is, korábban pedig csak 200 kilométer megtétele után talált bicikliboltot, ahol új külsőt szerzett defektes járművéhez.
A sportoló nemrég arról írt, újra bámulatos tájakon tekert keresztül. „Hegyek, tavak, patakok, kristálytiszta levegő, zöld mindenhol – egyszerűen öröm ezen a vidéken nyargalni. Most, hogy nem esik végre, a lelkem is jobban viseli a távokat. A bicikli lassan a testem meghosszabbítása, csak úgy süvítünk együtt a tájon.”
Korábban lapunknak elmondta, hogyan lett vasember:
„Egy nap felébredtem, tükörbe néztem, és úgy éreztem, nem igazán tetszik az az arc, ami visszanéz rám: az állandó pörgés, a családi gondok kezdtek felőrölni, az építőiparban végzett sok fizikai munka ellenére kezdtem elpuhulni, pocakom nőtt – édesszájú vagyok, ezért sajnos az most is van –, fájni kezdett a hátam, lépcsőzéskor a levegőt kapkodtam.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve lementem a pincébe, elővettem az évek óta ott porosodó biciklimet, és nekiindultam a kora reggeli napsütésben. Szőny végén, a sorompónál észrevettem egy másik bicajost, egy nálam kissé idősebbnek tűnő fazont, gondoltam, besorolok mögé. Azt persze nem tudtam, hogy egészen Tatáig fogunk versenyezni, és amikor az Öreg-tónál bemutatkozunk egymásnak, az a pillanat megváltoztatja majd az életemet.
Az előttem tekerő fickó a meglehetősen jó kondiban lévő, akkor már többszörös ironman Zakariás Géza volt, és rögtön mondta, hogy ha edzés nélkül képes vagyok őt megelőzni, valószínűleg érdemes lenne máskor is nyeregbe pattannom.”
Előbb farkas lettem, most már tigris vagyok! – Interjú Szőnyi Ferenccel | Magyar Krónika
„Amióta megszülettem, mindig készülök valamire. Egy ideje edzésnek hívom, és versenynek, de régen, amikor hosszú ideig az építőiparban dolgoztam, sem éltem másképp: szó szerint tégláról téglára haladva előbb a saját házamat építettem fel, aztán másokét is.”
Nyitókép: Szőnyi Ferenc – versenynapló / Facebook
