A budapestiek egyik kedvelt kirándulóhelye a Máriaremete és Remeteszőlős között található Remete-szurdok, amelynek oldalában több barlang is található. Kevésbé ismert, hogy több mint 40 000 évvel ezelőtt neandervölgyi emberek lakták ezt a vidéket, és az említett barlangokat is használták, olvasható az Aquincumi Múzeum közösségi oldalán.
A neandervölgyiek jelenlétére utaló bizonyítékok a Budapesti Történeti Múzeum régésze, Gáboriné Csánk Vera ásatása során kerültek a felszínre 1969-ben és 1970-ben. A leletekre a Remete-Felső-barlangban bukkantak, amelyet 1948-ban a múzeum egy másik régésze, a feltárásvezető férje, Gábori Miklós fedezett fel.
A rézkor és a bronzkor folyamán is használt üreg mélyebb rétegeiben olyan már kihalt állatok csontjai, valamint kőeszközök is előkerültek, amelyek egyértelműen a neandervölgyi ember (Homo neanderthalensis) időszakára datálják a legkorábbi emberi megtelepedést a területen.
A leletanyag kiemelkedő darabjai az úgynevezett levél alakú kőeszközök. Ezek kétoldali megmunkálással készültek, és többnyire kaparóként, ritkábban fegyverek hegyeként funkcionálhattak. Az állatcsontok elemzése rendkívül gazdag jégkorszaki élővilágra utal. A barlangi hiénák, barlangi medvék és barlangi oroszlánok valószínűleg búvóhelyet kerestek itt. Ezzel szemben a gyapjas mamut, a gyapjas orrszarvú, az óriásszarvas, a rénszarvas, a vadló vagy a pézsmatulok testrészei vadászzsákmányként kerülhettek a barlangba a kissé távolabbra elterülő sztyeppés legelőkről.
Nyitókép: Aquincumi Múzeum
