Október 7-én Liptószentmiklóson tartottak egy hagyományosnak számító zenei találkozót a zsinagógában, amelyre a visegrádi négyek országaiból hívtak zenészeket. Ezen a találkozón magyarok is jelen voltak (Vasicsek János énekes, Kőmíves András gitáros), sőt, egy érdekes magyar–szlovák duett is elhangzott. Peter Lipa szlovákul énekelte Vasicsek Jánossal Zorán Száz évig élünk című slágerét, amelynek eredeti verziója (Tvár v zrkadle) Presser Gábor közvetítésével jutott el annak idején Zoránhoz. Amellett, hogy a közép-európai jazz szép pillanata volt, személyesen is fontos a szlovák jazzikonként számon tartott Peter Lipának, aki csak idős korában kezdte felfedezni magyar gyökereit.
Az alábbi beszélgetés a koncert után készült podcastfelvétel átirata.
Eperjesen született, de a szülei, úgy tudom, Budapesten. Hogyan került Szlovákiába?
A helyzet az, hogy a családom történetét csak mostanság, idős koromban kezdtem el kutatni, korábban nem érdekelt. Édesapám, Lőwy Miklós Budapesten született, de őt nem az édesanyja, Horowitz Berta nevelte fel. Két-három éves lehetett, amikor a nagyapám, Lőwy Salamon Budapestről Eperjesre vitte. Édesanyám nem Budapesten, hanem Berettyóújfalun született, összesen hat testvérével és a szüleivel élt itt egy ideig, majd egy munkalehetőség miatt az egész család Eperjesre költözött. A nagyapám asztalos volt, hat gyereke közül három fiú ugyancsak asztalos lett. A három lánytestvér közül pedig a legidősebb, anyám nővére Budapesten ment férjhez. Így maradt rokonom Budapesten. Tizennégy lehettem, amikor az édesanyám először elvitt hozzájuk látogatóba. Emlékszem, az Üllői út 59. szám alatt laktak. Szép nagy ház volt, villamos közlekedett előtte. Eperjes csendje után nagy kontraszt volt ez nekem. Emlékszem, 1955-1956 táján történhetett: a Rákóczi úton működött egy neves lemezbolt, ahol a bolti eladó nem csak lemezeket árult, másolta is őket. Választhattam egy listáról, és átmásolta nekem egy albumra. Bill Haley, Little Richard… Ilyen zenékkel találkozhattam akkor Budapesten. Fantasztikus volt!
Eperjes tehát a családegyesítés helye lett?
Nem egészen. Apámat a nagyapám magával vitte a saját családjához Eperjesre, a Lőwyekhez. Apám édesanyja maradt Budapesten. A Lőwy család zsidó származású volt, nem sokat tudok róluk. Apámat Auschwitzba deportálták, amikor én egyéves voltam. Egyetlen családtag élte túl a háborút, Elza néni, apám nővére. Apámat a háború előtt nagyapám és élettársa nevelte Eperjesen, akiről azt hittem, hogy ő a biológiai nagyanyám. Csak tíz éve tudtam meg, hogy a vér szerinti nagyanyám Budapesten élt.
Milyen nyelven beszéltek otthon?
Magyarul, de a szüleim tudtak szlovákul is. Anyám szülei viszont egyáltalán nem tudtak szlovákul. Gyerekként otthon én mindenkivel magyarul beszéltem, de az utcán már a barátokkal többnyire szlovákul. Nem az irodalmi szlovákot használtam, hanem az eperjesi régió dialektusát.
Ilyen nyelvi háttérrel milyen iskolákba járt?
Az általános iskolát Eperjesen végeztem, aztán két év technikum következett Kassán, ahol geodéziát tanultam, majd Pozsonyban érettségiztem, végül a pozsonyi műszaki egyetemen építőmérnökként diplomáztam. Az egyetemi időszak egybeesett a zenei karrierem kezdetével, amikor elkezdtem énekelni és gitározni. Másodéves koromban hoztuk létre első zenekaromat Struny (Húrok), avagy angolul Strings néven. Énekeltem és ritmusgitároztam. A stílusunk a Shadowséhoz volt hasonlítható, és én voltam a Cliff Richards. (Nevet) Ez volt a kezdet. Egyre közelebb kerültem a zenéléshez, és hamar rájöttem, hogy nem szeretnék építőmérnökként elhelyezkedni.
Milyen munkát kapott zenélni vágyó mérnökként a kommunista Szlovákiában?
Először a szlovák állami rádióban kaptam állást segédszerkesztőként, de itt a téma még nem a zene, hanem a műszaki tudományok voltak. A rádió mellett zenéltem, a rádióban a Teleszkóp című tudományos műsort szerkesztettem. Egyetlen egy év maradt ki a rádiózásból, amikor vendéglátózni mentem külföldre. Svájcban, Ausztriában és Németországban léptünk fel táncdalzenekarként. Énekeltem és gitároztam, de nem szerettem igazán. Pénzkereseti lehetőség volt csak, lakhatásra gyűjtöttem. Egyedül éltem Pozsonyban, el kellett tartanom magam, mert a családom Eperjesen maradt. Mégis inkább visszamentem hobbizenésznek. Csak a hetvenes évekre jutottam el odáig, hogy már nem csak a zenélésnek élek, meg is élek belőle. Harminchat éves korom óta vagyok szabadúszó zenész.
Azóta többször járt nálunk, többek között a Sziget fesztivál bluessátrában is.
Igen, de érdekes módon a kapcsolat Szlovákia és Magyarország között az én nézőpontomból 1989 előtt erősebb volt. Voltak koncertszervező szakemberek, ügynökségek, így például az Interkoncert Magyarországon, a Slovkoncert és a Prague Concert Csehszlovákiában. Ezeknek a közvetítőirodáknak az volt a fő feladatuk, hogy nemzetközi, illetve nemzetek közötti cserekoncerteket hozzanak létre a keleti régióban. Természetesen a nyugati országokkal tiltott és lehetetlen volt együttműködni, de a blokkon belül működött. 1989 után minden ország a saját dolgaival kezdett el foglalkozni, és máig nem állt vissza a korábbi intenzív zenei, kulturális kapcsolódás.
Peter Lipa nevéhez köthető az 1975-ben alapított Pozsonyi Jazz Napok, amely a csehszlovák és nemzetközi jazz ünnepévé nőtte ki magát az elmúlt közel 50 évben. Amatőrök alapították Peter Lipa vezetésével, később világszínvonalú jazz zenészek részvételével zajló fesztivállá fejlődött. Fellépett már Pozsonyban többek között Lee Harper trombitás, Jean Thielemans gitáros és szájharmonikás, 1983-ban pedig Larry Coryell gitáros és Jack De Johnette dobos is Special Edition nevű zenekarával. Az 1976 és 1989 közötti Bratislava Jazz Days fesztiválokról 10 dupla nagylemezes sorozat készült élő felvételekből. |
Érdekes, hogy így látja, hiszen létrejöttek nemzeti kulturális intézetek, azt gondolnánk, könnyebben áramlik határtalanul a jazz Közép-Európában is.
Ezek az intézetek nem kizárólag a zenéért működnek, minden művészeti ágért felelnek. Régebben külön zenei ügynökségek támogatták az áramlást.
2002-ben kiadott egy tisztán Beatles-dalok átdolgozásira épülő lemezt. Mi köze a közép-európai jazznek a gombafejűekhez?
Elsőként a zene jön, csakis a zene. Majd amikor kezded megérteni, amiről egy adott zene szól, akkor megvan a képességed arra, hogy meghatározd, ezt a dalt miért szereted, vagy azt a dalt miért nem. Utána kialakul egy saját belső zenei vonal – például a blues, a jazz, a fekete éneklés –, amely szerves egészet alkot. Nálam legalábbis így történt. A Beatles a kezdetekben fekete előadók dalait adta elő, feldolgozásokat játszott, és nem volt saját szerzeménye, a Rolling Stonesnak sem. Divat volt visszanyúlni az amerikai zene gyökereihez. Így illeszkednek az én zenei vonalamba is.
Mi a különbség visszanyúlás és lenyúlás között?
A zene története és fejlődése nem lenne értelmezhető Beethoven vagy Mozart nélkül, és ők sem lennének az őket megelőző zenei korszakok nélkül. Mindenki merít a korábbi korszakok zenéiből, de ez nem nevezhető nyúlásnak vagy lopásnak. Miután valaki merít, avagy idéz mástól, hozzáteszi a saját tudását és tehetségét, ettől válik egyedivé. Két dolog határoz meg minket itt, Közép-Európában is. A velünk született tehetség és a megszerzett, hozzáadott tudás, ami munkát feltételez.
