Sajtómágnásként Pulitzer József hatással bírt az Egyesült Államok közvéleményére és belpolitikájára is. Lapja – a The World – élén az 1884-es választások alkalmával a Demokrata Párt jelöltjét, Grover Clevelandet támogatta minden erejével és befolyásával.
Arról, hogy Pulitzer miként vált egyszerű bevándorlóból laptulajdonossá, alábbi cikkünkben olvashat.
Grover Cleveland ügyvédként kezdte karrierjét Buffalo városában. Először Erie megye seriffje, majd Buffalo polgármestere lett. A Demokrata Párt ezek után indította el New York államban a kormányzóságért. Pulitzer figyelemmel kísérte a politikus pályáját, és örömmel fogadta a hírt, amikor 1882-ben megválasztották kormányzónak. Egy évvel később így nyilatkozott személyéről: „Úgy tűnik Cleveland kormányzónak nincs ellenére a munka, semmi jelét nem mutatja annak, hogy ódzkodna tőle. Már korán reggel a kormányzói hivatalban található, és gyakran íróasztalánál dolgozik még akkor is, mikor a városháza harangja már elkongatta az éjfélt.”
Az elnökválasztás előtt egy évvel, 1883. július 8-án gyűlt össze a demokrata pártkonvenció, hogy jelöltet válasszon. Pulitzer lapja, a The World nem késlekedett letenni a voksát Cleveland mellett, hangoztatva, hogy egyszerű emberek gyermeke, nincsenek arisztokrata felmenői, és mindent saját tehetségével ért el. Többek között így érvelt a lap Cleveland mellett: „Biztosra vehető, hogy jó elnök lesz belőle – nem mint lángész vagy karizmatikus erővel bíró személyiség, hanem olyan, aki visszaszorítja az államon élősködő gazembereket, akiket Washingtonból el kell távolítani.”
Pár nappal később a negyvenhét éves kormányzót hivatalosan is megválasztották a Demokrata Párt elnökjelöltjének. A republikánusok ekkora már eldöntötték, kit indítanak: a választásuk James G. Blaine-re esett. A republikánus jelölt régi motorosnak számított, Maine államból került be a kongresszusba, ahol tehetségének köszönhetően hamar vezető szerepre tett szert. 1869-től öt évig volt a képviselőház elnöke.
Blaine már 1876-ban és 1880-ban is jelölt akart lenni, de mindkétszer elbukott a vasúttársaságokhoz fűződő botrányos kapcsolata miatt. Hiába tagadta a vádakat, a kétes vasúti kötvényvásárlásai és eladásai nyilvánosságra kerültek, továbbá fény derült arra is, hogy pozícióját többször is személyes vagyonszerzésre használta fel. Blaine megkérdőjelezhető erkölcsössége miatt a republikánusok között megosztottság támadt, többen hajlandónak mutatkoztak átszavazni a demokrata jelöltre, ami Cleveland választási esélyeit növelte.
Ekkor azonban hirtelen fordulatot vett a kampány. A Buffalo Evening Telegraph közzétett egy cikket, amelyben azt állította, hogy az egyébként nőtlen Grover Clevelandnek gyermeke született egy házasságon kívüli viszonyból. A kormányzó nem cáfolta a híreket, és úgy látszott, hogy a demokraták ezzel el is veszítették a választást. A sajtó teljes erővel támadta Clevelandet, és a közvélemény is ellene fordult. Egyházi személyek egy csoportja is a demokrata jelölt erkölcstelenségét hangsúlyozta, és nyomozásba kezdett az üggyel kapcsolatban.
Ebben az ellenséges közegben és reménytelennek tűnő helyzetben tartott ki a The World Cleveland mellett, és mutatta meg igazi erejét. A kampány hátralévő részében Pulitzer aktuális társadalmi kérdések felvetésével próbálta megakadályozni, hogy a republikánusok a választók figyelmét kizárólag a magánéletre tereljék. Igyekezett Blaine korrupt múltjára irányítani a figyelmet, és karikatúrák sokaságát jelentette meg a The World lapjain, amelyek Blaine meggazdagodásáról és korrupciós botrányairól szóltak. „Mr. Blaine a monopolisták és a milliomosok eszköze. Jay Gould üzlettársáról van szó, aki vagyonának nagy részét az Amerikai Köztársaság eme zseniális ellensége által kifundált spekulációnak köszönheti” – írták egy alkalommal.
A kampány hajrájában ismét nem várt fordulat történt. Blaine egy protestáns lelkészek által szervezett gyűlésen vett részt a Fifth Avenue Hotelben. Itt hangzott el Samuel Burchard tiszteletes végzetes felszólalása: „Mi republikánusok vagyunk, s nem is áll szándékunkban pártunktól megválni egy olyan párt érdekében, melynek előélete nem más, mint a Rum, a Rómaiság és a Rebellió” – fogalmazott. Blaine mindezt szó nélkül hagyta, ami tulajdonképpen az egyetértést jelentette. Ezenfelül még egy baklövést elkövetett, párttársai figyelmeztetése ellenére elment egy bankettre, ahová a pénzvilág színe-java hivatalos volt. Blaine már másnap szembesült a következményekkel, amikor meglátta a The World címlapját. A Cleveland körül kibontakozott botrány után megszerzett előnyét egy este alatt elvesztette.
Pulitzer felismerte Blaine hibáinak jelentőségét, és kihasználta azt. A másnapi The World címlapján egy óriási méretű karikatúrát láthattak az olvasók, amelyen „Belsazár” Blaine lakomát tart a hatalmasságokkal, akiket többek között Jay Gould és Vanderbilt testesítettek meg. Asztalukon „lobbipuding”, „Gould-torta”, „monopóliumleves”, „protekciós állásosztogatás” látható. Ezt a karikatúrát a mai napig az egyik leghatásosabb politikai gúnyrajznak tartják. Ha mindez nem lenne elég, a szerkesztőségi cikkben Pulitzer kijátszotta legfőbb ütőkártyáját, Buchard tiszteletes felszólalását, amely segítségével könnyen Blaine ellen fordította a katolikus lakosságot, az ír bevándorlókat, valamint a határozatlan demokratákat és republikánusokat.
A választás rendkívül szorosan alakult: végül New York állam harminchat elektori szavazata döntött. Cleveland nagyjából ezer vokssal többet szerzett republikánus ellenfelénél, ami az elektorok számát tekintve 219:182 arányú győzelmet jelentett. Közel húsz év múlva a The World teljesítményét maga az elnök is nyíltan elismerte: „A párharc olyan kiegyenlített volt, hogy fenntartás nélkül mondhatom: ha akkoriban a New York-i World nem támogatja a demokraták céljait olyan erőteljesen és hatékonyan, a végeredmény könnyen az ellenkezőjére fordulhatott volna.”
Pulitzer rendkívül tudatosan és megfontoltan kampányolt Cleveland mellett. Amikor Blaine hibázott, azonnal „halálos ütések sorozatát zúdította az ellenségre” – fogalmazott ugyancsak Cleveland a lap szerepéről. A magas színvonalú szerkesztőségi cikkek gondolatmenetét a kiválóan alkalmazott, könnyen értelmezhető gúnyrajzok, karikatúrák egészítették ki. A Pulitzer-féle „újszerű hírlapírás” bizonyította, hogy képes úgy formálni a közvéleményt, hogy az közvetlenül a választásokon is érezhető legyen.
A cikk Csillag András Joseph Pulitzer és az amerikai sajtó című munkája alapján készült.
Sorozatunk előző része alább olvasható:
