Nyugodtságával és szerénységével azonnal lenyűgöz. Békés és szelíd, olyan, mint a hajó maga. Vagy a hajó olyan, mint ő, ki tudja. Németh Zsolt kapitány a nagyapjától örökölte a hajózás és a Kelén szeretetét.
Negyvenegy éve, az érettségi után került ide matrózként. Nem mellesleg éppen ugyanazon a napon, 1983. augusztus 1-jén léptek be a hajózási céghez a lánnyal, akit itt ismert meg, és aki később a felesége lett.
A lányuk szinte itt nőtt fel a hajón. Teltek az évek, minden évben itt tartották meg a születésnapját, és a lány, ma már édesanya, a hajón tudta meg azt is, hogy testvére születik. Mindketten dolgoztak is a Kelénen. A kapitány most az öccsével és a vejével közösen hajózik, utóbbi a gépész.
Testvérével, a Helkával együtt a Kelén a Balaton legrégebbi, jelenleg is használatban lévő hajója. Szépségük és koruk ellenére a leggyorsabbak a tavon.
Nevüket a balatoni mondából ismert herceg lányáról, Helkáról és a belé reménytelenül szerelmes árva pásztorfiúról, Kelénről kapták. A hajókat a Balatonra készítették angol tervek alapján. 1891-ben Budapesten épültek, szekereken hozták elemenként a Balatonra, Siófokon szerelték össze és bocsátották vízre mindkettőt.
A Kelén azóta folyamatosan járja a tavat, leszámítva a második világháború végét – amikor a személyzet tudomására jutott, hogy a visszavonuló német csapatok Balatonfürednél már berobbantották a hajókat, az akkor éppen Révfülöpön kikötő Kelént és Tündét a személyzet a további rongálástól óva elsüllyesztette.
Ennek köszönhetően a háború után a Kelén és a Tünde elsőként szelhette a habokat. A csavargőzös Kelént 1962-ben motoros hajóvá alakították egy használt Buckau-Wolf hathengeres dízelmotorral. Ezt 1984-ben a később ikonikussá váló, szintén keletnémet SKL hathengeres motorra cserélték, hogy aztán külső-belső felújításokkal, a pöfögő SKL 2021-es cseréjével a hajó elnyerje jelenlegi állapotát.
A kapitány jelet ad, az utolsó utasok mi vagyunk, felszállunk, szól a kürt, a hajó távolodik a füredi mólótól. Az elegáns hajótest kívül krémfehér, barna faszegélyekkel, arany grafikákkal, fapadokkal, díszes haranggal. Belül kávéházra emlékeztet, faberakású belsővel, padlószőnyeggel, pamlagokkal, bronzdíszekkel.
A függönyön át csillog a Balaton, árnyékot vet rá a tihanyi domb és az apátság sziluettje. A Kelén 133 éves kora ellenére kecsesen és büszkén úszik a késő őszi hullámokon.
Attól a pillanattól, hogy az utas átlépi a korlátot, a hajóparancsnok és a személyzet felelős érte. Figyelni kell a felnőttekre, a gyerekekre, és ez nagy türelmet igényel. Nagyobb türelmet, mint a nem állandó járású SKL.
Sokak szerint a sűrített levegővel röffenő, százezer köbcentis reverz motor volt a hajó lelke, szentségtörésként élték meg a néhány évvel ezelőtti nyugdíjba küldését, hiányzik a törzsutasoknak a Kelén szisszenése-pöfögése.
Megszokják majd ezt is.
A stresszes motorból gondtalanabb lett, a gondtalan utasokból stresszesebbek. Gondoljuk csak el, meséli a kapitány, annak idején létezett Siófokról Keszthelyre hajózó járat is. Majdnem ötórás volt a menetidő oda, ugyanannyi vissza.
Korábban az utasok vígan és békésen hallgatták a motor duruzsolását öt órán át, ma már egy ötvenperces menetidő is emberpróbáló nekik. Nemcsak a gyerekek, a szülők is türelmetlenebbek, nem bírnak megülni. Az sem lehet véletlen, hogy a hajósok egészségügyi és konfliktusmegelőző tréningekre járnak.
Halkan búg az új motor. Németh Zsoltból árad a nyugalom. A Kelénen az óra másképpen jár, van idő átfésülni a gondolatokat. A Balaton tündére meg úgyis elfújja, amit el kell fújnia.
Nemcsak nyugodtság és alázat, de igazi felelősségtudat is kell egy ilyen patinás hajó irányításához.
A felelősség az övé, de a munkát csak közösen lehet elvégezni, vallja a kapitány.
És sokszor nem könnyű döntések elé állítja a személyzetet egy szeszélyes utas vagy a még szeszélyesebb időjárás.
A Kelén, úgy mondják, nincsen bekorlátozva. Bármilyen viharban elindulhat. Bár százharminckét tonnás, ha a szél oldalba kapja, attól függetlenül, hogy egy méter nyolcvanat merül, azért be tud billenni. Viszont éppen azért, mert sétahajó, és nem kell a menetrendet tartania, figyelembe lehet venni a hullámzás irányát, rá lehet kicsit tartani, meg lehet oldani, hogy erős szélben is jó élmény legyen a hajózás.
Az is előfordul, hogy az utasok érdekében inkább nem indulnak el. Nem azért, mert veszélyes, hanem mert a hivatásszerető hajósnak az sem mindegy, hogy az utasának lesz-e kedve a megrázó élmény után még valaha hajóra szállni.
Persze vannak, akik úgysem tágítanának. Minden hajónak megvan a saját közönsége. Ha megtudják, hogy a kedvenc hajójuk újra menetrendben van, az ország másik végéből is eljönnek. A Balatonfüreden épült Csobáncnak – amelynek a testvére, a Szigliget ma már Pannónia néven állóhajóként működik Pesten –, a Tündének és a Csongornak is megvan a saját rajongótábora csakúgy, mint a Helkának és a Kelénnek.
Pedig a nosztalgiahajóknak is volt szomorú időszakuk. Egyidőben olybá tűnt, hogy selejtezik őket. A Helkát a hetvenes évek végén gazdasági okokból kivonták a forgalomból.
Balatonfüreden, a Zákonyi Ferenc utcai bódésor mellett presszó lett belőle. Aztán Bujtor István felfigyelt rá, amikor A Pogány Madonna egyik verekedős jelenetéhez keresett helyszínt.
A Kelént meg már éppen kiemelték volna a partra Siófokon, hogy múzeumhajóként végezze, amikor az angol–magyar koprodukcióban készülő Világítóhajó című filmhez kibérelték.
Kicsit kipofozták, és a forgatás pont annyi bevételt hozott, hogy nemcsak nem selejtezték le, hanem teljesen felújították. Így történt, hogy a testvéreket, a Kelént és a Helkát közvetve a filmek mentették meg a szárazföldi veteránkortól.
Filmre kívánkozna Németh Zsolt élete is. Negyvenegy szolgálati évéből tizenhárom a Kelén hajón telt. Amikor annak idején gépészként leszállt róla, jókora vargabetűt leírva öt évet töltött a Füred katamaránon gépészkormányosként, három évet kezdő hajóvezetőként egy vízibuszon, aztán nyolc évet a Fonyód nevű orosz típusú hajón, hogy végül visszatérjen a Kelénre.
Ha az SKL motor kezelése miatti korkedvezményt azóta nem törölték volna el, jövőre nyugdíjba mehetne. Így még öt éve van a kapitányi székben.
Persze embere válogatja, mindenkit máshogy érint a nyugdíjazás pillanata. Az előző kapitány, Martin Henrik nyaranta vissza szokott jönni beugrónak.
Ha most Németh Zsoltot kérdezik, ő talán inkább az unokáival lenne majd egy darabig. Az unokáival, akik az anyatejjel szívták magukba a Kelén szeretetét. Viszi őket most a nagyapjuk, ahogy annak idején Németh Zsoltot is az ő nagyapja. Már tudják kezelni a kormányt meg a kürtöt is.
Fent vagyunk már a kormánynál, a tihanyi apátság a túloldalra kúszott, visszafordultunk. Közeledünk a füredi mólóhoz. Van valami ünnepélyesség a Kelén haladásában. Még a szárazföldi ember is érzi az ilyesmit. Különösen a kapitány közelében, aki felvette már a Kelén ritmusát.
Megfontoltan, komótosan csordogál az idő, nincs is miért rohannia, a Kelénen egy igazi hajóscsalád született, a hajóban pedig bőven benne van még 133 év, ha a herceg lánya és a pásztorfiú is úgy akarja.
(A hajóra a kikötőben és online, itt lehet jegyet venni.)
