Eddig sem voltak kétségeink afelől, hogy saját kora egyik legnagyobb punkja az a Csokonai Vitéz Mihály volt, aki somogyországi kószálásai során, közismert szerelmi csalódását is valamiképp enyhítve, megírta a hazai irodalomban műfajilag addig előzmények nélkülinek számító vígeposzát, a Dorottyát. A szerző által furcsa vitézi versezetként illetett, négy könyvben megírt mű 1798–99 telén keletkezett, első nyomtatott kiadása 1804-ben jelent meg Nagyváradon. A karnevál témakörét feldolgozó, a hősi eposzok műfaját szatírába fordító, hovatovább egyenesen kiforgató mű megírásához az élményanyagot nem más jelentette, mint a Somogy vármegyei kastélyok, udvarházak és báltermek fülledt világa a téli mulatságok, legfőképpen a farsang idején.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2023/11/ggy231122-67-1024x683.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2023/11/ggy231122-1024x683.jpg)
Csokonai a mű karaktereit – hajadonokat és ifjakat, életük teljében lévő férfiakat és nőket – valós tapasztalataiból alkotta meg. Azoknak az aggszűzeknek az alakját is, akik közül a farsangon kipécézett Dorottya felveszi a kesztyűt a rajta gúnyolódókkal szemben. Leghatékonyabb fegyvere a viszálykeltés, ami már-már végzetesnek bizonyul, ám a túlontúl rövidre sikerült farsangi bál katzenjammerba forduló hajnalán végül Vénusz istennő földöntúli jelenése állítja meg a dunántúli bukolikába oltott rokokó káoszt.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2023/11/ggy231122-107-1024x683.jpg)
Ezen a ponton azt is fontos megjegyezni, hogy kora kiemelkedően művelt és tájékozott költője nem tiport bele a jó somogyiak önérzetébe, sőt ők maguk, elmorzsolva saját esendőségük fölött néhány sírva vigadós örömkönnyet, szabályosan istenítették a művet. Az idők próbáját kiálló társadalomkritikai hangok pedig a mindenkori színjátszás számára is alkalmassá teszik a visszájára fordított eposz előadását. A huszonötödik évadát ünneplő Gózon Gyula Kamaraszínház jó ütemérzékkel és a tiszteletadás nyilvánvaló szándékával vette repertoárjára a Csokonai-opuszt, melyet Deres Péter dramaturg írt színpadra, és Hajdú László rendezett.
A címszerepet Nagy-Kálózy Eszter játssza egészen magával ragadó módon; nem nehéz észrevenni, hogy igazi jutalomjáték számára a vármegyei vénkisasszony felettébb össszetett személyiségébe bújni.
A főbb szerepeket Illés Dániel, Trokán Péter, Tűzkő Sándor, Martin Márta és Nagyváradi Erzsébet játéka teszi hasonlóképpen emlékezetessé, de ne hagyjuk ki a sorból Hermányi Mariann, Varga Ádám, Szoták Andrea, Nagy Enikő, Pásztor Edina, Mosolygó Sára, Varró Hanga, Mucsi Kristóf, Jánosi Dávid és Janik László nevét sem. Jólesik ugyanis megfigyelni a számos társulatból érkező színművészek szépen összecsiszolódó játékát, amit leginkább a régi korok téli estéinek ezernyi gyertya vibráló fényében rendezett örömzenéléséhez lehetne hasonlítani.
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2023/11/ggy231122-100-1024x683.jpg)
![](https://kronika.hu/wp-content/uploads/2023/11/ggy231122-37-1024x683.jpg)
Ahogy az előadás ismertetője jellemzi, Csokonai Dorottyája „a magyar irodalom állócsillaga, igazi költői bravúr, huncut, kócos remekmű, elementáris komédia”, amit határozottan támogat meg a visszafogott színpadkép, a színekkel és tónusokkal izgalmasan játszó jelmezek, valamint a zenei anyag és a koreográfia. A történet végén pedig nem marad el a katarzis sem, amit az isteni beavatkozás hoz el az esendőségükben is szerethető emberek közé. Úgy a színpadon, mind a nézőtéren.
Csokonai Vitéz Mihály – Deres Péter: Dorottya. A Gózon Gyula Kamaraszínház előadása a Vigyázó Sándor Művelődési Központban. Bemutató: november 24. 18.00
Fotók: theater.hu fotó – Ilovszky Béla