Az első magyar mérnöknő 1920. március 8-án, éppen a 22. születésnapján vette át diplomáját a Királyi József Műegyetemen. Amikor elkezdte felsőfokú tanulmányait a magyar felsőoktatás még nem volt koedukált, így évekig a berlini műszaki főiskolára járt.
Az 1898-ban Kecskeméten született – akkor még – Pollák Eszter kislánykorától mérnöknek készült, és a legkevésbé nőiesnek mondható szakágat, a statikát választotta.
Ő készítette el a Hajós Alfréd tervezte nemzeti uszoda vasbetoníveinek terveit, több hatalmas középület, így a Kútvölgyi kórház vagy a Fiumei úti baleseti kórház épületének teherbírásáért is ő felelt.
Foglalkozott alapozással, födémmel, vasbeton- és fémszerkezetes házakkal egyaránt. A második világháború után a bombasérült épületállomány felmérésében is nagy része volt, a megsérült Nemzeti Színház megroppant tetőszerkezetének megerősítése is az ő munkája volt.
Diplomaszerzése után egy budapesti mérnökirodában helyezkedettel, ott ismerte meg a férjét, Fischer Józsefet, akivel saját irodát hoztak létre. Többnyire az iparművészből építésszé lett Fischer tervezett, modern, formabontó épületeket, felesége volt a statikus. Ha igaz, úgy indult a kapcsolatuk, hogy a férfi terveit véletlenül tintával öntötte le.
Két fiuk született, Pécsi Eszter a szülések előtt, között és után is rengeteget dolgozott. Bauhaus stílusú óbudai villájukból sportautójával járt az építkezésekre, a bubifrizurás nő a korabeli sajtóban is nagy feltűnést keltett, nem átlagos női életútjával.
A házaspár közös munkája a ma a magyar építészet múzeumaként funkcionáló Bajza utcai villa, melyet a kor híres énekesnőjének, Walter Rózsinak terveztek.
„Amint megcsináltam a számításokat, elkészítettem a részletterveket és a munka megkezdődik, állandó ellenőrzést gyakorolok és így bizony időm javarészét az épületeken és kis sportkocsimban töltöm. Imádom az autóvezetést. Elszáguldani kisebb-nagyobb vasbeton gyermekeim mellett, amelyek a város minden részén akadnak, de legjobban szeretek hazamenni a fiaimhoz, hogy megcsináljuk a matematikaleckét, vagy átvegyük a latin konjugációkat. […] Azért, mert egy ember véletlenül nőnek születik, éppen úgy kell dolgoznia, mintha férfisorsot szánt volna neki az élet. […] Az uram építész és nagyon gyakran dolgozunk együtt. Szeretek vele dolgozni, mindig megértjük egymást” – nyilatkozta.
Pécsi Eszter beceneve Eta volt, férjét mindenki Juszufként emlegette. Juszuf megalkuvásra képtelen, bátor ember volt, aki 1944-ben határozott fellépésével még a Gestapótól is ki tudott menekíteni néhány embert. A legnehezebb időkben a házaspár otthona üldözöttek, többek között Major Tamás rejtekhelyévé vált.
Saját építészeti irodákra a háború után kiépülő új rendszerben nem volt szükség, Pécsi Eszter akkor a Kohó- és Gépipari Minisztérium Tervező Irodájában kapott állást, ahol szemére vetették, hogy a kötelező reggeli mozgalmi dal éneklésében nem mutat kellő lelkesedést. Ennél is nagyobb bűn volt, hogy férjével együtt részt vett az 1956-os forradalomban, sőt Fischer a Nagy Imre-kormányban is szerepet vállalt, mint elkötelezett szociáldemokrata. Egyik fiuk akkor már Amerikában élt, Fischer ragaszkodott hozzá, hogy a felesége is emigráljon, nem akarta, hogy vele zsarolják a kihallgatások során.
A házaspár hosszú időre elszakadt egymástól, Pécsi Eszter előbb Ausztriában élt és dolgozott, majd átment az Egyesült Államokba. A Hudson folyó partján álló Columbia Egyetem toronyházai alapozásához kifejlesztett különleges eljárásért 1965-ben megkapta az Év Statikusa díjat.
Férje eközben folyamatosan kérelmezte, hogy kivándorló útlevelet kapjon, de csak 1964-ben utazhatott utána. Ő nem ért el akkora sikereket, mint Pécsi Eszter, ám öt évig ápolta az 1970-ben agyvérzés következtében lebénult asszonyt.
Fischer 1978-ban visszaköltözött Magyarországra, megélte a rendszerváltozást, 1995-ben halt meg. Felesége hamvait akkorra már hazahozták a Farkasréti temetőbe.
