A Zsolnay-gyűjteményéről is ismert Szabó András üzletember és társa, Költő Magdolna 2005-ben vásárolták meg az első balatoni témájú Egry-képüket. A húsz éve tartó kitartó munka eredményeként mára az általuk létrehozott ResoArt alapítvány már több mint nyolcvan alkotást őriz a festőtől, köztük több kiemelkedő fő művet. A balatonfüredi Vaszary Galériában most a kollekció 52 darabja látható, amelyeket eddig kizárólag az állandó Zsolnay- és Egry-kiállítóhelyül is működő Andrássy úti ResoArt villa látogatói fedezhettek fel.
„A magyar mesterek műveinek gyűjtése nem pusztán ízlés kérdése, hanem nemzeti és kulturális felelősségvállalás is egyben. A tárlat végigvezeti az érdeklődőket Egry József művészi fejlődésének minden fontos állomásán, miközben felfedi a modern magyar festészet lényegét is. Egry képei ma is frissek, erősen hangulati és érzelmi töltetű modernizmusuk révén pedig időtállók. A kollekció összeállítása közben fontos szempont volt, hogy a fő művek mellett a művész korai, kevésbé ismert alkotásai is helyet kapjanak” – összegzi Sipos Anna, a kiállítás kurátora.
A fejlődés említett egyes állomásairól elmondta, hogy Egry már az 1900-as évek elején elkezdte kialakítani egyedi festői világát, népi életképeit hamar felváltották a kemény fizikai munkát végző férfialakok. Aztán jött a világháború, és közben 1916-ban egy sorsszerű találkozás, amiből szerelem és házasság lett. És ami a lehető legközelebb vitte a Balatonhoz.
Történt ugyanis, hogy egy katonai gyakorlat során a festő alatt beszakadt a jég, tüdőgyulladással a badacsonyi kórházba került, ahol rögtön beleszerelmesedett egy Pauler Júlia nevű ápolónőbe – későbbi feleségébe. A férjezett, 42 éves Juliska és a harminchárom esztendős fiatalember számos nehézség után 1918-ban házasodott össze, és előbb Keszthelyen, majd Badacsonyban telepedtek le.
„Juliska nem klasszikus múzsa volt, bár néhány képen ő is megjelenik. Az alkotáshoz szükséges nyugodt légkört biztosította a festő számára. Ügyelt arra, hogy munka közben ne zavarják férjét, és figyelt a tbc-ben szenvedő Egry egészségére is. Kedves, vidám, közlékeny teremtés volt, aki szeretett zongorázni és táncolni. A festő inkább hallgatag, zárkózott személyiség hírében állt. Sokat perlekedtek, de kölcsönös támaszai voltak egymásnak” – meséli még a füredi tárlat kurátora.
Amely nem véletlenül kapta a Lebegés a fénytérben címet. Egry festészetét nemcsak a szerelem, de az őt évtizedeken át körülölelő táj is újabb irányokba állította. Szokása volt, hogy egy-egy természeti jelenséggel hónapokon keresztül foglalkozzon annak papírra vagy vászonra kerülése előtt, sajátos technikájú tájképei a természet és az atmoszferikus fényjelenségek, a fénytér megfigyelésére épültek. És bár a közvélemény ma is leginkább „a Balaton festőjeként” hivatkozik rá, Egry József valószínűleg tiltakozna e szigorú skatulya ellen. „Az még nem balatoni festészet, ami a Balatont ábrázolja” – mondta. És azt is, hogy ő soha nem a Balatont festi. Hanem azt, „amit a Balaton mond nekem”.
Az Egry József – Lebegés a fénytérben / Válogatás a ResoArt-gyűjteményből című kiállítás 2026. június 21-ig tekinthető meg a balatonfüredi Vaszary Galériában.
Nyitókép: Bajor Gizi látogatása Egry József műtermében. Fortepan
