„Egyelőre még utas nélkül, de már a levegőben a Pannónia ’76-os, a szocialista országok első hőlégballonja” – adta hírül 1977-ben a Repülés című szaklap. A sajtó elég részletesen foglalkozott azzal, hogy hosszú évtizedek után újra van Magyarországon ballonozás. Pedig nagy hagyományra tekint vissza nálunk a léggömbök reptetése.
1784-ben, tehát alig egy évvel az után, hogy a dél-franciaországi Annonay-ben, majd Párizsban égbe emelkedett a Montgolfier testvérek léggömbje, Domin József jezsuita tanár egy hidrogénnel töltött ballonnal kísérletezett Győrben – ez olyan parányi volt, hogy először Steiner András Ferenc orvos házának egyik szobájában tettek vele próbát. Miután a léggömb gond nélkül felreppent a plafonig, kivitték az udvarra, és ott bocsátották fel. Csak néhány percig követhették útját a kíváncsiskodók: a Csallóköz irányában tovarepülve tűnt el a szemük elől.
Domin után paptanár kollégája, Szablik István eresztette fel Pesten ökörhólyagból készült, „veres festékkel megtzifrázott, és gyantával békentt” golyóbisát, melyre azt is ráírták: ha valaki megtalálja, küldje vissza Pestre.
A léghajózásnak tudományos kisérleteivel megelőztük Bécset is. Természettudományos gondolkodásunknak dícsérete, hogy a mi fizikusaink nem is a Montgolfier testvérek kezdetleges, hevített levegő révén emelkedő gömbjével tettek kisérletet, hanem Charles hydrogeniumos ballonjával, mely 1783. december elsején szállott föl Párisból, magával vivén föltalálóját és Robert kémikust
– írja velük kapcsolatban Tóth Béla művelődéstörténeti kötetében, a Magyar ritkaságokban.
Ő idézi azt a híradást is, mely szerint 1784-ben Veszprémből három léggömböt bocsátott fel „gróf Kolovrad”, az egyik pedig meglehetős riadalmat váltott ki, amikor a Balaton-felvidéki Pécselyben leesett: a helyiek a „lidércnek tojását” ismerték fel benne, nem is mertek közel menni hozzá. 1791-ben nagy szenzáció volt Jean-Pierre Blanchard francia léghajós bécsi bemutatkozása, munkatársai korabeli merchandise-ként a léggömb kicsinyített mását árulták.
A kis „balmocska” Verseghy Ferenc kezébe is eljutott, meg is ihlette őt: „úgy ha tán a Költő készűlvén dallyára, / Apolló slafrokját felveszi magára, / bölcs lelke azonnal felkapván szárnyára, / Blanchard gyanánt repűl az égnek bóttyára” – írta egyik versében. „Én pedig felettek az éther útjain / Úgy lebegék vala Pégazus szárnyain, / Mint midőn Blanchárd úr úszkált az áerben, / S egész Bécs bámúlva nézte a Praterben” – ezt pedig Csokonai Vitéz Mihály írta a Dorottyában.
Egyébként a később a magyar jakobinus összeesküvés fejeként kivégzett Martinovics Ignác is érdeklődött a ballonok iránt, Lembergben tartózkodván egy sikertelen ballonbemutatót is tartott, s tervezett egy emberszállításra alkalmas alkotmányt, de anyagi forrásai nem voltak ahhoz, hogy megvalósítsa.
Martinovics úgy ismerte meg későbbi követőit, hogy feljelentette őket | Magyar Krónika
A magyar történelem politikai célokat dédelgető titkos egyleteinek tagjai között kalandorokat, fantasztákat és befolyásos személyiségeket egyaránt találunk.
Az első ember, aki Magyarországon „vadonatúj Dedalusként” léggömbön égbe emelkedett, egy Männer nevű, amúgy Bécsben élő fizikusdoktor volt. 1811-ben a Városligetben szállt fel, és egészen a Gyöngyös határában álló vadászházig repült. „A golyobis, 60 kökorsó Gálicz kö olajjal, Oleum Vitrioli, készült Éghető Levegővel töltetett meg, melly 11 hordótskában fejtődött ki” – számolt be a Hazai ’s Külföldi Tudósítások. Ha nem lett volna elég látványos a mutatványa, Männer selyem ejtőernyővel felszerelt állatokat is kidobált a kosárból. A jószágok sértetlenül értek földet, s maga Männer is simán landolt.
| Pontosítsuk a köznyelvben kissé szabadon használt fogalmak jelentését! Megkülönböztetünk léggömböket és léghajókat, az előbbiek kategóriáján belül meleg levegővel töltött hőlégballont, mint amilyennel a XXX oldalon olvasható interjúnkban bemutatott Császár Dalma és csapattársai szállnak fel, illetve gázballont, amelynek felemelkedéséről valamilyen levegőnél könnyebb gáz gondoskodik. Az utóbbi típusra példa a Városligetben kipróbálható kötött ballon, de szabadon gázballonnal ma nem repülnek Magyarországon. Léghajónak a kormányozható, Zeppelin-típusú járműveket nevezzük, melyekkel szintén nem repülnek hazánkban jelenleg |
Lehmann Mór, a pesti Nemzeti Színház díszletfestője a 19. század negyvenes éveiben Pestre hívta léghajós fivérét, Lehmann Keresztélyt, hogy a színház mögötti botanikus kertből indítsa útnak léggömbjét. Sokan összegyűltek, hogy megcsodálják a felszállást. Míg a ballon összeszerelése tartott – idézi fel Tóth Béla –, korabeli szokás szerint azzal szórakoztatták a közönséget, hogy színesre festett hártyából készült mulatságos figurákat fújtak fel, eresztettek az égbe. Ennek nyomán aztán a pécselyihez kísértetiesen hasonló eset zajlott le. Egy tipikus német polgárt formázó figura egészen Mezőkövesdig jutott. A kövesdiek kapával-kaszával, sőt puskával támadtak a vetésben fennakadt, rémisztő alakra: azt gondolták, maga az ördög jelent meg. Némi tanakodás után lepuffantották a felfuvalkodott filisztert. Amikor aztán szembesültek azzal, kivel-mivel volt dolguk, nem szóltak többet az esetről. „De azért csak kitudódott a historia, és mező-kövesdi embertől még ma se tanácsos tudakolni: »Volt-e ördög ez idén a vetésben?«”
A magyar ballonozás hőskorának fényét olyan emberek növelték, mint Kossuth híve, a ballonozás fortélyait az emigrációban honvédelmi célokból kitanuló Esterházy Pál, a mártír miniszterelnök egyetlen fia, Batthyány Elemér, aki 1875-ben Párizsból repült Pestre, vagy éppen a meteorológus Tolnay Lajos, a Magyar Aero Club alapítója.
Ez az egyesület rendelte meg egy augsburgi gyárban a Turul névre keresztelt gázballont, mely elsőként a Margit-szigeten szállt fel 1902-ben, és főként tudományos célokat szolgált, de automobilos üldözési versenyben is használták. „A feladat, melyet ezuttal meg kellett oldani, az volt, hogy: először a léghajó vezetője Budapestről számítva 150 kilométeren belül földre szálljon; másodszor az automobilon üldözők a léghajót a lehető legnagyobb gyorsasággal kövessék” – írta a Vasárnapi Ujság; az üldözők akkor teljesítették küldetésüket, ha a földre szállástól számított negyedórán belül a landolás helyére érkeztek.
A millenniumi kiállításon is nagy sikert arattak a léggömbök, így a francia Godard kapitány „kötött” ballonja, amelynek kosarában összesen 7017 látogató emelkedett fel, s még akrobaták is bemutatták rajta mutatványaikat – ezt a ballont idézi meg a Városligetben néhány éve üzemelő ballonkilátó –, illetve a Hungária nevű katonai léggömb.
S ha már századforduló, szót kell ejtenünk Szinyei Merse Pál híres festményéről, a Léghajóról is, amely eredeti címe tanúsága szerint sógora, a világjáró Probstner Béla búcsúját örökíti meg, egyes források szerint viszont az a híres ballonos repülés inspirálhatta, amelyet a Lövölde térről felszállva a bécsi pilóta, Silberer Viktor vezényelt 1883-ban – szenzációszámba ment, hogy vele tartott a kor ünnepelt színésznője, Pálmay Ilka is.
A huszadik század elején a kormányozható léghajókkal, majd a repülőgépekkel végzett kísérletek nyomán a ballonos repülés egyre inkább háttérbe szorult. Csak évtizedekkel később lett újra népszerű a léggömbsport.
A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálatának munkatársai Gulyás Géza vezetésével 1974-ben fogtak hozzá az új magyar hőlégballon megalkotásának.
Először nejlonfóliából egy kisebb prototípust hoztak létre, majd többéves munkával – mivel bőséges szakirodalom, szabásminták nem álltak rendelkezésükre, többé-kevésbé hályogkovács módjára – a ballontestet kézi varrógéppel, orkánanyagból varrva készítették el a Pannoniát, vagy ahogy léggömbös körökben becézték, a Pannit, amely 1977 júliusában emelkedett először a magasba, még utasok nélkül, kikötve, majd az év októberében Łódźban szabad repülést tett.
S hogy milyen gyorsan virágzott fel hazánkban újra a ballonkultúra, mutatja: Magyarország a nyolcvanas évekre a léggömbgyártás élvonalába tört, az angol és német gyárak termékeivel vetekedő minőségű ballonokat gyártottak a hazai üzemek.
