Madarász Rózsikának érkezett a nyár derekán ez a lap Badacsonyból Rákospalotára, a Bethlen utca 68-ba. Azt írta a feladója:
„Ma d.e. csónakon jöttünk át a hullámzó Balatonon, s most a Hab leány-ban pihenünk. Szívélyesen üdvözli Nagy Pista.”
Lejjebb még további öt, rosszul olvasható aláírás. Udvarló lehetett ez a Nagy Pista, valami rokon vagy csak kedves ismerős, ez most már soha nem derül ki, de abban biztosak lehetünk, hogy Rózsikának örömet szerzett a küldeménnyel.
Valóságos kultúrája volt az előző századfordulón a képeslapküldésnek, az emberek ezen az úton könnyen, gyorsan és viszonylag olcsón hírt adhattak magukról. Az előző századelőn komolyabb vendéglők és kávéházak levelezőlapokat is tartottak hozzá való bélyeggel, a betérő vendég azt is rendelhetett az étel-ital mellé. A Hableányban – amely átépítve ma is megvan – 1909-től egyenesen posta működött, a mostani lapunk bélyegzése is onnan való.
Persze más világ volt száz évvel ezelőtt a Balatonon, magában a tóban a fürdőélet éppen csak elkezdődött, az urak és hölgyek jobb szerettek sétálni és csónakázni, amivel nemigen zavarták meg a halászok munkáját. Hiszen komoly mértékű halászat folyt itt, sok embernek nyújtva megélhetést. A mostani képünk, leszámítva az utólagos, bár kortárs színezést, hiteles dokumentuma a bő évszázaddal ezelőtti balatoni halászatnak a csőrlős hálókkal fölszerelt ladikokkal, amelyek egy halászbokornak nevezett társulás igényeit kiszolgálták.
Berettyóújfalu 1910 körül | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében a berettyóújfalui járásbíróság udvarára látogattunk.
