A magyar közvéleményt már a reformkor idején foglalkoztatta az Amerikai Egyesült Államok. Az újságokban cikkek jelentek meg a tengerentúlon megforduló magyarok beszámolóival, amelyek egyértelműen pozitív képet festettek a fiatal államalakulatról. Az olvasók számára saját hazájukhoz képest egy modern és lehetőségekkel teli ország hívogató képe bontakozott ki. A magyar közvélemény az USA-ra mint a szabadság földjére tekintett, ez pedig fontos szerepet játszott abban, hogy a későbbiekben a magyar politikai emigránsok jelentős része az Egyesült Államokat választotta új hazájának.
A legnagyobb hatású útirajzot Bölöni Farkas Sándor írta meg Utazás Észak-Amerikába címmel. A szerző 1795-ben látta meg a napvilágot Bölön községben, unitárius családban. A kolozsvári unitárius kollégiumban tanult tízéves korától, később ugyanitt hallgatott filozófiát és teológiát. Az írói ambíciókkal rendelkező tehetséges fiatalt Döbrentei Gábor, az Erdélyi Muzéum szerkesztője, illetve Kazinczy Ferenc karolták fel. Emellett anyagilag támogatta báró Wesselényi Miklós is, akivel szoros barátságot kötött.
Közben elkezdett jogot hallgatni, és a kolozsvári főkancellárián vállalt tiszteletbeli jegyzőséget. Eközben már írt az Erdélyi Muzéumba, valamint lefordította Schiller Don Carlos című drámáját, illetve Goethe levélregényét Az ifjú Werther gyötrelmei címmel. Hivatalnokként helyezkedett el, ami stabil, de szerény megélhetéshez juttatta, ám az erdélyi igazgatás világából nem sikerült kitörnie. Betegségeire hivatkozva másfél évre szabadságoltatta magát, és utazni kezdett, így jutott el egy európai körút során többek között Párizsba, Brüsszelbe, Londonba és Skóciába, végül pedig Amerikába is. Az Újvilágba érkezve csodálta a liberális eszmék megvalósulását, egyedül a rabszolgaság intézményét helytelenítette.
Élményei alapján írta meg az Utazás Észak-Amerikába című művét, amelyet végül Erdélyben sikerült kiadatni 1834-ben, mivel a cenzúra ott kevésbé számított szigorúnak. Művét az ifjú reformer politikusok egyfajta kézikönyvként használták, hiszen ez volt az első magyar nyelvű könyv, amely a polgári alapokon létrejött Amerikai Egyesült Államok berendezkedéséről értekezett. Széchenyi István külön levélben köszönte meg Bölöninek a munkáját.
Hála a Mindenhatónak, hogy ezen könyv napvilágra jött; haszna honosinkra nézve felszámithatatlan. Azon jó, melylyel teledestele van, oly világosan, anynyi érdekkel, és oly kimélve közöltetik, hogy az áldott mag, mely belőle hull, még roszabb földbe is kikelne, a milyen a mienk. A nékem ajándékozott példányt legkedvesebb kincseim közzé számlálván, nem szünendek meg a közhasznú munka megjelenéseért legforróbb hálával viseltetni, mert eddigelé ennél hasznosabb és szebb ajándékkal, tudtomra, és belső meggyőződésemnél fogva, senki meg nem tisztelte a magyar hont és királyságot”
– fogalmazott Széchenyi.
A szerzőt nem sokkal ezután a Tudományos Akadémia is tagjának választotta. Az Utazás Észak-Amerikába azonban hamarosan felkeltette a hatóságok figyelmét, és tiltólistára került. Nem csoda, hiszen Bölöni kifejezetten az Újvilág társadalmi és politikai berendezkedéséről értekezett, amelyet a feudális hagyományokon nyugvó Magyarország számára példaként igyekezett bemutatni.
„Hatvan esztendeje már hogy Európának és az emberiségnek szemei Amerikára vannak függesztve. Miután elvekben és a csatapiacon századokon által harcolt az óvilágban a szabadság az elnyomatással, s ezer próbáiban is megcsalódott – megadta ugyan magát végre elfáradt kétség közt, de bágyadt keserűségében Amerikára fordította szemeit, azon népre fordította minden figyelmét, melyet, úgy látszik, a sors ama nevezetes kérdés elhatározására választott ki: »ha vajon az ember és emberi társaságok képesek-e vagy nem, hogy önnön megfontolások és szabad választások által jó és a népet boldogító igazgatást alapítsanak? Vagy ha az embernek rendeltetése tovább is és örökre az legyen-e, hogy politikai helyzetére nézve ezután is csak a történet, az erő és önkénytől függjön?«” – írta, mai szemmel olvasva kissé patetikusan, érkezésében Bölöni.
Művében részletesen foglalkozott a politikai berendezkedés mellett az oktatással és a vallási helyzettel is, valamint közölte az amerikai függetlenségi nyilatkozat magyar fordítását is. A szerző romantikus rajongással és elfogultsággal számolt be Amerikáról, a polgárosodás és az egyenlőség diadalát ünnepelte, egyedül a rabszolgaság intézményének megismerése törte meg benne ezt a képet. Ennek kapcsán így fogalmazott Bölöni, amikor egy hirdetést pillantott meg, amelyben két rabszolgát kínáltak eladásra: „Mintha jégkéz vonult volna el szívemen ennek olvasására! s tehát rabszolgák országába érkeztünk! – sóhajtottam bánatomban.” Megjegyezte, hogy jelentős viták folynak a rabszolgasággal kapcsolatban, de kiemelte: „megfoghatlan volt előttem a felséges teória s e gyalázatos praxis közti nagy ellenkezőség”.
Az Utazás Észak-Amerikába hatása nemcsak a polgárosodás és a liberalizmus eszméinek terjesztésében megfogható, hanem abban is, hogy többek között a mű inspirálta utazásra a reformerek egy részét, így Pulszky Ferencet, Trefort Ágostont, Szalay Lászlót és Szemere Bertalant is. Közülük Pulszky Ferenc később a Kossuth-emigráció tagjaként járt is Amerikában.
A sorozat előző része itt olvasható:
A köpönyegforgató huszár életét adta Amerika függetlenségéért | Magyar Krónika
Fabriczy Kováts Mihály megfordult a Habsburg-, a francia és a porosz hadseregben, valamint harcolt az amerikai függetlenségi háborúban is. Nevét emléktábla őrzi a nyugat-virginiai Charles Townban.
