Mikor, minek a hatására döntötted el, hogy pszichológiát szeretnél tanulni?
Már a gimnáziumi éveimben vonzott ez a hivatás, most felnőttként két irányból is meg tudom közelíteni ennek az okát. Egyrészt formált a családi minta. Lelkészcsaládban nőttem fel, édesapám lelkész, édesanyám szociális területen, segítő szakmában dolgozik. Természetes volt, hogy én is emberekkel foglalkozzam, a fejlődésükben, gyógyulásukban segítsem őket. Másrészt az irodalom részéről is volt kapcsolódásom.
Nagyon szeretek olvasni, gimnazistaként a fejlődésregények különösen magukkal ragadtak.
Meghatározó élményem volt, amikor irodalomórán a pszichológiára mint később kialakuló külön tudományra gyakorolt hatásukról hallhattam.
A pszichológián belül milyen módszerek állnak közel hozzád?
Nagyon érdekelnek az ókori mitológiák, a keleti kultúrák – a pszichológia után a koreai szakot is elvégeztem. Mindig az emberekről szóló történeteket kerestem, így találtam rá a meseterápiára is – illetve a mesék találtak meg engem. Pszichológushallgató voltam, amikor egyszer az utcán sétálva egy használt könyveket árusító bódéban megláttam egy szép, régi mesekönyvet. Megvettem, olvasgattam, nagyon jó hatással volt rám.
Ösztönösen kapcsolódtam a mesékhez, és elkezdtem keresni azt a módszert, amit szakemberként alkalmazhatok, végül a Boldizsár Ildikó-féle meseterápiában találtam meg a saját eszközeimet.
A művészetterápia is pszichológushallgató korom óta vonzott, ami nonverbális terápiakánt, akárcsak a meseterápia, lehetővé teszi, hogy a tőlem segítséget kérővel ne csak a beszélgetést használjuk a megoldásokat keresve.
Hogyan alkalmazod ezeket a módszereket a pszichológusi munkádban?
Mindkettő személyesen és szakmailag is fontos számomra, mert hiszem, hogy az ember kapcsolatra lett teremtve. Sok síkon kapcsolódunk: Istennel, a másik emberrel, saját magunkkal, a lelkünkkel, érzéseinkkel. Az egymásra hangolódásban, megértésben nagyon jó eszköznek tartom a meseterápiát és a művészetterápiát. Utóbbiban az alkotófolyamatban rejlő lehetőségeket használjuk terápiás eszközként, mert amellett, hogy alkotásra inspirál, ki is zökkent. A terápiás folyamatban résztvevő teljesen más helyzetben találja magát, mint amiben egyébként működik az életben, olyan légkörben, amelyben önmaga lehet, és ezek által kifejezhetővé válik az is, ami szavakkal nem megy. Nem feltétlenül azért, mert kevés szavunk van rá, hanem mert sokszor olyan területeken sebződünk, amelyek nemcsak a szavak szintjén jelentenek problémát, hanem a megélés, az érzelmeknek szintjén is. A művészetterápia lehetőséget ad arra, hogy akár a zenén, akár a képzőművészeten keresztül azt is kifejezzük, amit a szavakkal nem tudunk.
Miben segíthet a meseterápia?
A mesék révén ad gazdag megküzdésiminta-repertoárt. Boldizsár Ildikó mondta, hogy minden élethelyzetnek megvan a mesebeli párja, tehát a ma embere bármilyen helyzetbe kerül, talál olyan történetet, amelyben hasonlóval áll szemben a mesehős.
Hiszek abban, hogy a mesék a képek, szimbólumok és a történetek révén olyan mintákat tudnak nekünk adni, amire a ma emberének nagy szüksége van ahhoz, hogy képes legyen valóban változtatni azon, ami nem működik az életében.
Mi az, ami a leginkább motivál a munkádban?
Szeretem az embereket és kíváncsi vagyok rájuk. Ez ösztönöz a szakmámban is, megtisztelő gesztus, amikor valaki megengedi, hogy találkozzam vele – a szó legmélyebb értelmében. Különösen szép élmény, amikor azt látom, hogy a kettőnk találkozásából valami jó születik, és a másik gyógyul, továbblendül, másképpen tekint magára. Ahogy egyre jobban megismerem a fájdalmaival, terheivel, sebeivel, meglátom benne az egyedi értékeket, amelyek különlegessé teszik – ezt igyekszem visszatükrözni neki, hogy ő is így tekinthessen magára.
Egyik alapítója vagy az Aurum Életműhelynek. Mi teszi különlegessé ezt a szakmai közösséget?
Az Aurum Életműhely megalapításával az volt a célunk, hogy egy olyan mentálhigiénés központ jöjjön létre, ahol többféle terápiás irányzat képzett szakembereiként magas szakmai színvonalon, változatos módszertani eszköztárral támogatjuk a hozzánk fordulókat. Az itt dolgozó szakemberek közös alapja az, hogy keresztény hívő emberek vagyunk.
A Lélekhangoló módszerrel a művészetterápiát és a bibliatanulmányozást kapcsoltad össze. Hogyan merült fel ez az ötlet?
A Lélekhangoló először adventi naptárnak készült, ami abban támogat, hogy megérkezzünk a nyüzsgő, rohanó hétköznapokból a karácsonyi ünnephez. Ehhez olyan elgondolkodtató idézeteket vagy rövid gyakorlatokat hoztunk egy-egy napra, ami a lelassulást, a befelé figyelést, az ünnepre hangolódást segíti. A koncepció megmaradt a művészetterápiás kártyáimban is, a Lélekhangoló név érzékelteti a célt, a lelkünk vágyott elcsendesedésre hangolását. A művészetterápiás gyakorlatok a befelé fordulás, elmélkedés mellett bibliai részletek feldolgozásában, a hozzájuk való személyes kapcsolódásban is segítenek. Ezzel azt élményt szerettem volna megosztani, amit akkor élünk meg, amikor másképp nézünk rá egy bibliai idézetre, mint ahogy szoktunk. Lelkészcsaládból jövök, már óvodás koromban kívülről fújtam sok igeverset, és időnként úgy éreztem, hogy kiüresedik az üzenetük. Sokat segített ebben, ha más nyelven – angolul, később koreaiul – olvastam a Bibliát.
Művészetterapeutaként olvasva e szövegeket egy olyan új rácsodálkozást, ígéretet, ismeretet hoztak Istennel, a világgal, a saját jóllétemmel, az egészségemmel, a hitemmel kapcsolatban, ami a mélyebb kapcsolódásban, megértésben is segített.
Szívesen osztom meg, nekem mi segít, hogy inspirációt nyújtsak ahhoz, hogy mindenki megtalálja azt, ő hogyan kapcsolódhat a bibliai versekhez, Istenhez, a saját megéléseihez. Évek óta foglalkoztatott az ötlet, mígnem 2022, egy vesztességekkel teli év után, 2023-ban nehéz várandósággal, tele félelemmel sokat gondolkoztam az igeverseken, hagytam, hogy hassanak rám, miközben dolgoztam az illusztrációkon. Így születtek meg a Lélekhangoló kártyák egy számomra küzdelmes időszakban, de annál nagyobb lelkesedéssel.
Milyen témakörök alapján választottad ki a bibliai idézeteket?
Korábban egy imaközösséggel kerestük, hogy Isten milyen tulajdonságokkal mutatkozik be. A tulajdonságairól úgy is gondolkodhatunk, mintha az ő különféle nevei lennének. Azt gondolom, hogy a különféle élethelyzetekben Isten teljesen más oldalára van szükségünk, és ő erre válaszol. Így körvonalazódtak a témakörök, amelyek közül eddig a békesség, az öröm, a menedék és a közel készült el. Ezek mind olyan jellemzői Istennek, amelyekre nagy szükségünk van. A témakörökhöz gyűjtöttem az igeverseket, majd elkészítettem hozzájuk az egyedi grafikát is.
Hogyan lehet alkalmazni a kártyákat?
Olyan művészetterápiás gyakorlatokat találtam ki hozzájuk, amelyeket egyénileg, otthoni körülmények között is meg lehet valósítani, segítik az egyéni csendességet, elmélkedést, imádságot, de a kártyák a csoportos alkalmakhoz is inspirációt jelenthetnek. Ez utóbbiakra a kisfiam születése miatt még nem került sor, most az idei böjtben fogok először ilyen alkalmakat tartani.
A böjt időszakban hogyan segítenek a Lélekhangoló kártyák?
Mostani vallásgyakorlatunkból hiányoznak a rítusok, pedig nagy szükségünk van rájuk.
A művészetterápiával létrehozhatunk egy hétköznaptól kiszakadt, elkülönített légkört, a gyakorlatok segítenek a böjtben a lelki megtisztulásban, a nagypéntekre és húsvétra való felkészülésben.
Azért is örülnék, ha mindezzel minél többeket inspirálhatnék, mert azt tapasztalom, akár a rítusok kapcsán is, hogy sokszor intellektusból próbálunk kapcsolódni Istenhez, egymáshoz, de közben az intuíciónknak, a léleknek, az érzelmek világának nem adunk teret.
Kiemelt fotó: Mikes Réka
