Az aradi főtéren az a szép klasszicista szálloda, az 1841-ben épült Fehér Kereszt, amely kitölti a mostani képünk majd felét, kissé viseltes állapotban ugyan, de ma is megvan, még ha nem is ez már a neve. Lakott és játszott itt egykor Liszt Ferenc, ifjabb Johann Strauss és Brahms, szállóvendég volt Ady Endre és Móricz Zsigmond, általában minden Aradra látogató, aki számított akkoriban. A képen éppen nem látszik a balra eső színház, amelynek 1874-es megnyitó előadását maga Ferenc József is méltóztatott megtekinteni, majd a Fehér Keresztben fogadta a város notabilitásait.
Élénk kereskedőváros volt Arad az előző századfordulón, bő hatvanezer lakosából negyvenhatezer magyar, tízezer román, a többi német, szerb és egyéb nemzetiségű. Sokszínű és soknyelvű magyar város volt tehát, nem is gondolta senki, hogy más is lehetne. Nyilván mindenkinek megvolt a maga nyűge-baja, de a várost egészében bizonyára rendben lévőnek érezték a lakosok, akik ha akarták, és meg tudták fizetni a viteldíjat, még az omnibuszra is felülhettek – amit a kép bal oldalán, kissé elmosódottan látható. Úrinő kalapban, parasztember bő gatyában, nadrágos emberek és fölruccanó falusiak, lehetőleg mindenki fejfedővel, hiszen a fedetlen fő illetlenségnek számított. Az utolsó békeévek, amikről még senki sem tudta, hogy az utolsók. Hiszen az ilyet az ember soha nem tudja előre.
Budapest, 1916 | Magyar Krónika
Üzenet a múltból sorozatunk előző részében 1916-ba, Budapestre „utaztunk”.
