„A Déli Hirlap írja: Habsburg József szombaton tudvalevően felesküdött a köztársaságra és ugyanakkor azt az óhaját is kifejezte, hogy családi nevét megmagyarositani szándékozik. Habsburg József még ugyanazon a napon szabályszerűen kiállitott és mellékletekkel felszerelt kérvényt nyujtott be a belügyminisztériumhoz, a melyben Habsburg-Lotharingiai József nevének Alcsuth Józsefre való átváltoztatását kéri. Ugy halljuk, hogy Habsburg József névmagyarositásánál legelőször Tapolcsány, majd kistapolcsányi Tapolcsány József név felvételére gondolt, de később az Alcsuth nevet választotta, mert családjának ősi birtoka Alcsuth.” (Budapesti Hírlap, 1918. november 19.)
A történet Jászi Oszkár emlékirataiban is szerepel, a polgári radikális politikus némi gúnnyal írt az esetről. Ennek ellenére a belügyminiszter, Batthyány Tivadar asztalára semmiféle névváltoztatási kérelem nem került, pedig az ügy hordereje mindenképpen megkívánta volna, hogy ott landoljon. Egyébként nem elképzelhetetlen, hogy József főherceg fejében megfordult a névváltoztatás gondolata, hiszen az angol királyi család nem sokkal korábban, még 1917-ben, a háború alatt hagyta el a német származásra utaló Hannover-ház elnevezést, és változtatta az uralkodói birtokokról Windsorra.
| József Ágost főherceg az uralkodócsalád tagjaként az I. világháborúban katonaként szerzett érdemeket, többek között az ő nevéhez fűződik Erdély felszabadítása – írta Nánay Mihály a Rubiconban megjelent Habsburg József, a homo regius című cikkében. 1918-ban IV. Károly megbízásából az országban maradt, és ő nevezte ki gróf Károlyi Mihályt miniszterelnökké. Később a köztársaságra is felesküdött. A tanácsköztársaság idején sem menekült el, fiát túszként tartották fogva, ő pedig favágóként dolgozott saját birtokán. A „dicsőséges 133 nap” bukása után rövid ideig kormányzó, a két világháború között 1927-től 1944-ig felsőházi tag, 1936-tól 1944-ig a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként vett részt a politikai és tudományos életben. Horthy Miklós a Vitézi Rend alapításakor elsőként őt avatta vitézzé. Később asszisztált Szálasi hatalomátvételéhez, bár még 1944-ben az Egyesült Államokba távozott. Végül visszatért a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol 90 éves korában hunyt el. |
Mindenesetre a történet bejárta a sajtót, a Borsszem Jankó című élclap pedig egy verset is közölt a névváltoztatásról:
Alcsuth József
Habsburgnak is talpig magyar volt,
Közéjük tévedt szutyavér,
Kit nem szédített hetyke kardbojt.
Békében békés volt ezér
Ékhadban hű, jó, engedelmes,
Bár rajta tábornoki jelmez.
S áll férfimód a maga polcán,
S nem tűnődik polgármivoltán
Alcsuth József de Kistapolcsany.
Földosztás?
Egyes híresztelések szerint Habsburg József nem állt meg a névváltoztatásnál, arról számoltak be a lapok, hogy földjeit felajánlotta a népnek.
A Magyarország 1918. november 22-i számában így fogalmaztak: „Habsburg József felajánlotta szántóföldjeit. Habsburg József megjelent ma délelőtt a földművelésügyi minisztériumban, ahol Buza Barna miniszter és Laehne Hugó államtitkár fogadták. Habsburg József fölajánlotta összes szántóföldjeit a nép között való kiosztás céljaira. A földmivelésügyi miniszter ezen ajánlatot köszönettel tudomásul vette.”
Erre az eseményre utaló forrásokat – a sajtót leszámítva – eddig nem találtak, így kevéssé valószínű, hogy megtörtént, bár ezekben a napokban kissé feje tetejére állt a világ. Még kegésbé valószínű az, amit Az Ember című baloldali lap állított pár évvel később. A Tanácsköztársaság idején az újságíró-szakszervezet és a sajtódirektórium elnökeként tevékenykedő Göndör Ferenc gondozásában megjelenő újság 1920. május 23-i számában ezt olvashatjuk: „Habsburg József, mikor megint József főherceg lett, természetesen sietett szántóföldjeit a néptől fürgén visszavenni.” A lap Habsburg-ügyben egyértelműen ellenséges álláspontot foglalt el, így erre a hírre kevéssé tekinthetünk megbízható forrásként, inkább a legendák kategóriába sorolhatjuk ezt az esetet is.
Nyitókép: Fortepan / Szelényi Pál
