Albán királyné lehetett volna, de nemet mondott. Erdélyi grófnőből New York-i emigráns lett, partikon főzött, és divatszalonban fogadta a gazdag vevőket. Farkaskölyköket nevelt, átvette a családi szövöde irányítását, már tizenhét évesen gyűjtést rendezett a gelencei templom falfestményei megmentésére. Fia lett Jane Goodall egyik első munkatársa Gombéban.
Mikes Hanna grófnő lázadó volt, öntörvényű és harcos természetű. Két miniszterelnökhöz is szoros rokoni szálak fűzték. Apósát, Teleki Pált szíve mélyéből szerette, tisztelte, mindenben támogatta, és sokra tartotta nagybátyját , Bethlen Istvánt is.
A háromszéki Zabolán született 1911-ben, a Mikesek gyönyörű kastélyában, nagy csalódást okozva apjának, aki fiút várt.
Miután harmadszor is lánya született, Egyiptomba utazott, és dühödten hajózott fel-alá a Níluson. Talán ez a csalódás tette a Johannának keresztelt kislányt fiúsabbá a legtöbb fiúnál. Makacs volt és engedetlen. Csak a természetben tudott elsimulni, az erdőt járva, lóháton, elárvult állatokat nevelgetve. Élete legszebb karácsonyi ajándéka egy csacsi volt.
Egyetlen lány voltam 500 fiú között – írta a fotó hátuljára, amin a Székely Mikó Kollégium főgimnáziumának csoportképén látható. Szeretett tanulni, szinte mindenben tehetséges volt, és már akkor meglátta az értéket a népművészetben, amikor csak kevesen ismerték fel a jelentőségét. Amikor ő vette fel a székely ruhát, és abban táncolt csárdást a falubeliekkel, divattá vált újra felvenni a viseletet. A faluból és a környékről összegyűjtötte a régi, még a színes fonalak előtt készített kézimunkákat, mert tudta, hogy ezek néprajzi kincsek.
Fényképezni az édesanyja, Bethlen Klementina kezdett a családból, a lánya is elsajátította ezt a tudást, de ő már portrék helyett székely kapukat örökített meg, régi házakat és apja korszerű fűrészüzemét.
A zabolai szövödét is anyja, a szeretett Tima grófné alapította, de gyapjúra már a lánya váltott, és amikor gond lett a nyersanyag beszerzése, juhnyájat vásárolt. Irányította a termelést, a pénzügyeket, döntéseket hozott.
Amikor apjával csúnyán összeveszett, felköltözött Pestre, és külföldi delegációkat kalauzolt. Ekkor utazott ki Almásy Lászlóhoz is Egyiptomba, ahol élvezte a sivatagban tett utazásokat, még egy közösen átélt homokvihar sem rémítette meg. A feleséget kereső albán király, Zoug a fényképe alapján nézte ki magának, ezután utazott ki Mikes Hanna Albániába, ahol az uralkodó rokonai túlságosan önállónak, azaz kevéssé irányíthatónak találták.
Súlyos betegséget kapott, többen úgy vélték, a király nővére mérgezte meg, mert félt, hogy keresztezi a terveit. A frigyből nem lett semmi, bár a lánynak a király is, a feladat is kedvére való lett volna. Ám a történtek után a monarchia modernizálásának feladata helyett egy gyémántokkal kirakott fehérarany melltűt kapott.
Teleki Pál fia, Teleki Géza lett a férje, az esküvőt a behavazott Zabolán rendezték. A második világháborúban Mikes Hanna bujkált a németek elől, akik ismerték férje angolbarát nézeteit, és azt is tudták, hogy apósának a bizalmasa volt. Kisfiát ismerősökre bízva, a Nemzeti Múzeum pincéjében – a körbebástyázott szkíta aranyszarvas mellett – húzódott meg.
Teleki Géza szerepet vállalt az új demokratikus kormányban, elképzelései és erőfeszítései a formálódó kommunista hatalom ellenségeivé tették. Kalandos úton, egy teherautóval menekült a háromfős család Bécsbe, ahol első éjszakájukat jobb híján egy bordélyház heverőjén töltötték. Még abban az évben áthajóztak Amerikába, de ott az első, nehéz időket a házasság már nem bírta ki.
Gróf Mikes Hanna az East Side-on, egy bolháktól hemzsegő lakásban lakott, partikra járt főzni, mosogatni, divatszalonban is alkalmazták, mert hibátlan modorával lenyűgözte a vevőket. Fiát sikerült a legjobb amerikai iskolákba bejuttatnia, pedig a tandíjra nem volt pénzük. Ám sok magyar arisztokrata kötött házasságot gazdag amerikaival, a jó helyzetű rokonok segítettek. És ha valakit Gladys Vanderbilt javasol felvételre… Az amerikai iskolák pedig örültek minden európai arisztokrata növendéknek.
De hiába a szűkölködés, Mikes Hanna soha nem hagyott fel az erdélyiek támogatásával. Ruhákat, szappant, mosószert, gyógyszereket gyűjtött, és ahogy lehetett, eljuttatta Székelyföldre. Sok-sok év után haza is látogatott, néha kamasz fiát is magával vitte, aki nem értette, mi öröme van anyjának abban, hogy feltépett padlójú kastélyban, és a marosvásárhelyi pincelakásban keresi az emlékeit és a Teleki, Bissingen, Toldalaghy rokonokat.
A rendszerváltás fordulatot hozott Mikes Hanna életében is, aki akkor már második férjével, egy nyugalmazott amerikai katonatiszttel élt. Nagyobb jólétben, biztonságban. A grófnő fontos relikviákat, így Teleki Pál díszmagyarját is visszajuttatta az országba, a Nemzeti Múzeumra bízva a történelmi tárgyakat.
Ha kérdezték, mindig szívesen beszélt, mert úgy vélte, nagy idők tanúja, emlékei közkincsnek számítanak. Fogadta a színésznő Isabella Rosselinit is, aki éppen egy grófnő szerepére készült, és örült, hogy egy igazi arisztokratát figyelhet meg, hogyan ül, beszél, milyenek a gesztusai.
Mikes Hanna a fiával szerető de harcos kapcsolatban élt. Büszke volt ifjabb Teleki Gézára, de túlságosan erősen akart beleszólni az életébe. Egy alkalommal meg is látogatta, amikor Géza Sierra Leone első nemzeti parkját alapította. A napernyős, nadrágkosztümös Hanna grófnő értette a fia munkájának jelentőségét, de a sátrába bejáró családi kedvenc csimpánzzal nem tudott összebarátkozni. Különösen azután, hogy a csintalan Rupert megkaparintotta a neszeszerét, és a tartalmát szétszórta.
Élete utolsó évtizedeiben a grófnő rendszeresen hazajárt. Végiglátogatta a pesti rokonokat, átment Erdélybe – tette ezt egészen addig, ameddig az egészsége engedte. Egy amerikai idősotthonban halt meg, hamvait kívánsága szerint a zabolai templom falában helyezték el. Aki elmegy Háromszékre és felkeresi Zabolát, megnézheti.
