A pécsi születésű Breuer ugyanakkor indult útnak Magyarországról, mint Teller Ede, Neumann János, Szilárd Leó, és ugyanúgy Németországban töltött évek után, a nácizmus elől menekülve érkezett Amerikába. A marslakóknak nevezett tudósok a modern fizikával ismerkedtek és Einsteinnel dolgoztak együtt, Breuer pedig a Bauhaus tanulója, majd professzora, az építészet és a formatervezés világhírű mestere lett, a 20. század formavilágának meghatározó egyénisége. A Bauhaus atyjával, Walter Gropiussal került szoros kapcsolatba, tanított a Harvardon, miközben harmincfős építészirodát vitt a Madison Avenue-n. A saját területén hasonlóan nagyot alkotott, mint a modern világot megteremtő magyar fizikusok.
Breuer életműve a széktől egészen a katedrálisig terjed.
Ő tervezett először csővázas bútort, ez volt a Vaszilij néven világhírűvé vált ülőalkalmatosság, melynek ihletője egy bicikli. Pontosabban egy emlékezetes esés a bicikliről.
Azután gondolkodott el az építész, milyen sokat bír ki a kerékpár kormánya. Miből is van? Könnyű, hajlékony, légies, jól használható – így született a legendás csővázas szék első típusa. Breuer székeinek nem a lábai hordozzák a terhet, hanem maga a konstrukció, az anyagban rejlő húzó- és nyomóerő. Egyik legismertebb modelljét örökbe fogadott lányukról, Francescáról nevezte el. A Cesca chair ma féltett múzeumi darab.
A minden újra kapható, tehetős amerikaiak kapkodtak az új mester alkotásai után. Breuer funkciócentrikus, elemes bútorokat tervezett nekik, játszott a fénnyel, az anyagokkal, értelmesen és praktikusan tagolta a teret.
Mindezek mellett olyan jelentős épületeket tervezett, mint a New York-i Whitney Múzeum, a washingtoni építésügyi minisztérium vagy az UNESCO párizsi székháza.
Sokan modern templomait tekintik életműve csúcsának, melyek egyszerre tartalmazzák a legmodernebb 20. századi építészeti megoldásokat és a gótikus katedrálisok keltette ég felé törekvés elemeit.
Ezeken kívül elsősorban tehetős amerikai polgárok modern otthonait tervezte meg, és az általa előszeretettel használt nagy betonfelületek miatt kapta még életében a brutalista jelzőt. Ezek a korukat megelőző modern házak egyszerűek és letisztultak voltak, praktikusak minden szempontból. Egyik modellértékű munkája saját lincolni otthona volt, ahol második feleségével, Connie-val és két gyerekükkel, Tamással és Francescával élt. Volt egy nyaralója Cape Code-on, melyet éppen most igyekszik Tamástól megvásárolni a Breuer életművét nagy becsben tartó amerikai építésztársadalom, már csak azért is, mert annak kertjében vannak eltemetve a hamvai.
Breuer már a szülői házban igényes művészi képzést kapott, fogtechnikus édesapja és a három gyerek nevelését gondosan vigyázó édesanyja jóvoltából. Egy ideig festőművésznek készült, de a rá és anyjára jellemző józanság végül más útra vitte. Kitanulta az asztalosságot is, hogy baj esetén is legyen miből megélnie. Későbbi megrendelői a racionalitásáért is kedvelték, pénzüket és az önmegvalósítást jól hangolta össze. Magyarul nem engedte elszállni a költségeket.
A Budapesti Műszaki Egyetem 1968-ban díszdoktori címet adományozott a világban Marcel Breuerként ismert építésznek, akit barátai második keresztneve után csak Lajkónak hívtak. És akinek Amerika-szerte és sok európai országban is van épülete, csak éppen Magyarországon nincs. Kiegyensúlyozott ember volt, munkája és magánélete harmonikusan kapcsolódött össze.
Sokat dolgozott, sokat utazott, szerette a mozit is, a nagy baráti társaságot, akiknek rendszerint gulyáslevessel kedveskedett, és örömmel mesélt élete emlékezetes történeteiről.
Breuer Marcell 1981-ben halt meg. A Dél-dunántúli Építész Kamara két éve emléktáblát helyezett el pécsi szülőháza falán.
Nyitókép: Breuer Marcell (balról a második) a Mary College bencés apácáival tárgyal az ötvenes években (Wikimédia Commons)
