Egy új tanulmány jelent meg a rangos Antiquity folyóiratban Gál Erika és Bartosiewicz László kutatók tollából arról, hogy kik és meddig ettek lovat a középkori Magyarországon – olvasható a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet közösségi oldalán.
A középkor során Európa-szerte elterjedt a kereszténység. Általánosan úgy tartják, hogy a lóhús fogyasztását a katolikus egyház ítélte el, bár hivatalos tiltásról nem tudunk, az írásos forrásokban pedig részben átpolitizált közhelyek terjedtek. Ezek közül az egyik legszélsőségesebb a walesi hittérítő, Gerald írországi beszámolója. Eszerint a pogány király megerőszakolt egy kancát, majd megfürdött az állatból készült húslevesben, eközben pedig híveivel egyetemben fogyasztott a ló húsából (nyitókép). Feltételezhető, hogy a barbár rítus alapos leírása a normann hódítók propagandacéljait szolgálta. A lóhús evését elítélő utalások azonban több ország, így hazánk középkori forrásaiban is fellelhetőek. Az említett tanulmány szerzői ennek fényében vizsgálták a régészeti bizonyítékokat, tehát az ételhulladékban talált lócsontok arányát.
A lovak levágásának a kereszténység előtti hagyományban gyökerező rituális tartalma lehetett. Gál Erika és Bartosiewicz László viszont arra jutott, hogy amennyiben a lóhúsfogyasztást az egyház határozottan üldözte volna Magyarországon, akkor kétszázötven évig még az eldugottabb falvakban sem maradhatott volna fenn. Ugyanakkor a lóhúsevés hirtelen megszűnése feltűnő – emelik ki. Ennek egyik lehetséges oka, hogy a tatárjárás után a maradék lóállomány értéke megnövekedett, amire a lókötésre vonatkozó peres iratok számának megszaporodása is utal. A másik lehetséges tényező, hogy a tragikus mértékben megcsappant magyar lakosság pótlására a IV. Béla által behívott szláv és németajkú telepesek táplálkozási kultúrájában nem volt helye a lónak.
A tanulmányról részletesebben ide kattintva olvashat.
Ittak-e kumiszt honfoglaló őseink?
A honfoglaló magyarokat gyakran mint alacsony lovakon a Kárpát-medencébe érkező nomádokat képzeljük el, akik hátrafelé nyilazva Európa-szerte fosztogattak, közben pedig nyereg alatt puhított húst ettek és kumiszt ittak. Előbbiről tudjuk, hogy már csak praktikus okokból sem létezhetett: képzeljük el, milyen szaga és íze lett volna egy húsdarabnak, amely közvetlenül érintkezik a ló hátával, és az izzadságában érlelődik! Utóbbi viszont létező alkoholos ital, amelyet a kancák tejéből készítenek erjesztés útján. A kumisz alkoholtartalma nem magas, 1,5-3 százalék, és a mai napig fogyasztják a nomád állattartók Belső-Ázsiában. Ebből azonban még nem következik – bár az elképzelés nem irracionális –, hogy a honfoglaló magyarok is rendszeresen ittak kumiszt.
Tömegsírok árulkodnak a tatárok kegyetlenségéről
Tatárok által meggyilkolt gyerekek csontvázait tárták fel a Kecskeméti Katona József Múzeum régészei a bugaci monostornál. Az árokban fellelt maradványokat a mongolok a keresztény foglyokkal hantoltatták el.
A bugac környéki ásatás során a szakemberek elsőként azonosítottak egy mongol hadtestet, amely, rátelepülve a talált infrastruktúrára, ott töltötte 1241 telét. A tatárok azonban nem pusztán elfoglalták a települést, hanem el is pusztították azt. Erről árulkodik, hogy az emberi maradványok elföldelése után az árokrendszerbe került egy állatcsontszőnyeg is, amely több ezer fiatal, idős, házi- és vadállat elfogyasztásának az eredményeként került oda. Elhelyezkedése nem békeidőbeli mészárszéki feldolgozásra, hanem egy nagy létszámú csoport, egy hadsereg gyors élelmezésére utal.
További mészrálások nyomaira bukkantak a szakemberek a Bács-Kiskun vármegyei Tázláron.
Nyitókép: Az ír rituálé ábrázolása 1200 körül (Topographia Hibernica; British Library Royal MS 13 B VIII; Creative Commons CC0 1.0)
