Tringer László pszichiáter, neurológus 1939. április 2-án született Győrszentmártonon, a mai Pannonhalmán. 1957-ben érettségizett kitűnő eredménnyel a pannonhalmi bencés gimnáziumban. 1963-ban szerezte meg a Budapesti Orvostudományi Egyetemen az általános orvosi diplomáját, majd 1967-ben a pszichiátriai, 1969-ben pedig a neurológiai szakvizsgát tette le. 1974-ben az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett klinikai pszichológiai oklevelet. 1980-ban klinikai farmakológiából, 1993-ban pszichoterápiából, 1995-ben addiktológiából szerzett szakképesítést. Emellett 1987 és 1990 között a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián végzett tanulmányokat.
Házas, feleségével hatvan évvel ezelőtt kötötték össze életüket. Három gyerekük és hét unokájuk van.
Pályája számtalan elemből áll, mégis egységgé rendeződik. A lapunknak adott interjúban mesélt 1956-os emlékekről, új pszichológiai irányzatok meghonosításáról, intézményalapításokról, kórházigazgatásról, terápiákról, könyvírásról és tanításról egyaránt:
Az ember szabadsága a jövőben rejlik – Nagyinterjú Tringer László pszichológus, pszichiáterrel | Magyar Krónika
„Tagja voltam például egy spontán szerveződő, titokban működő, keresztény fiatalokból álló egyetemista körnek is. Itt ismertem meg egyébként a feleségemet, Katalint, aki később szintén az egyetemen dolgozott, a fizioterápiás tanszék vezetőjeként. A munkában is néha keresztezte egymást az utunk, de a közös művünk a családunk.
Számos újítást hozott a szakmájába. Ő volt az első, aki a biológiai eredetű depresszió kezelésére virrasztó terápiát alkalmazott (alvásdepriváció), alig két évvel azután, hogy Németországban felismerték a módszer hatékonyságát. Emellett úttörő szerepet vállalt az elektrosokk-kezelés humanizálásában. Ez azt jelenti, hogy a beteget altatva, izmait ellazítva kezelik. Az eljárás hozzájárult ahhoz, hogy felszámolják azt a riasztó légkört, ami a kezeléseket körülvette, illetve hogy sérült, törött csontú vagy más testi elváltozásokkal bíró betegeket is lehessen így kezelni. A pszichiáter pályájáért a Szent Márton-díj és a Pannonhalma díszpolgára cím mellett számtalan elismerést kapott. Munkáját többek között a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével és Batthyány-Strattmann László-díjjal is jutalmazták.
„A szakma által rengeteget fejlődtem. A pszichiáteri hivatás folyamatos önmunka, tanulás és formálódás. Az a végtelen mennyiségű csoportmunka, amit elvégeztem itthon és külföldön, az ötven éven át tartó magánrendelések, amiket ezekben a székekben folytattam, amelyekben most ülünk, nem múlnak el nyomtalanul. Ez idő alatt az ember feladja a saját szorongását, előítéletét, egóját.
Eleve optimista embernek gondolom magam, de a pszichoterápia muszáj is, hogy optimizmust sugalljon.
A gyógyító beszélgetés című könyvemnek van egy mondata ezzel kapcsolatban, amely tulajdonképpen az egész mű kulcsa. Így hangzik: a pszichoterápia az elveszett remény újjáépítésének a gyakorlata. Ez saját definíció, amellyel sok mindent ki akarok fejezni. Többek között azt, hogy a remény az egyértelműen a jövőre vetül. A terápia tehát akkor lehet sikeres, ha a jövőjét vesztett embernek rekonstruálni tudja a jövőképét. Hiszen – és ez egy másik tanom – az ember szabadsága a jövőben rejlik. A jelen és a múlt determinált dolgok, de a jövőnket szabadon alakíthatjuk. És akkor vagyunk szabadok, amikor ezzel élni is tudunk.
A mai fiatalság legnagyobb tévedése, hogy azt hiszi, addig szabad, amíg nyitva hagy minden alternatívát, amíg nem választ a lehetőségek közül.
Én meg azt állítom, hogy pont addig nem vagyunk szabadok, amíg nem élünk a szabadságunkkal. A szabadság pedig az, ha igent vagy nemet tudunk mondani. Szerintem csak így érdemes élni” – fejtette ki lapunknak.
Tringer Lászlóval készült podcastadásunk alább hallgatható.
