„I like Gemenc”, duruzsol Kispálék egyik klasszikus slágere a fejemben. Baját hagyjuk el éppen a Petőfi-sziget csücskén lévő bázisunkról, a cél gemenci túránk kiindulópontja, a híd közelében megbújó Potykacsárda. Mindenki ismeri errefelé: kockás abrosz, halételek minden mennyiségben és olyan klasszikus állandóság jellemzi, amire napjaink káoszában egyre nagyobb az igény.
„Együtt leszünk, mint a gemenci szarvasok
Árvízkor, még sosem volt nagyobb
Esély, we are the world, give peace a chance
I like Gemenc”
(Kispál és a Borz)
Míg odaérünk, taxisunk szívesen mesél többek között arról, hogy Baján tradicionálisan a férfiak feladata a halászlé készítése. És ettől nem is szeretnek eltérni. Megtudjuk azt is, hogy a Duna-híd bajai hídfőjénél találjuk annak emlékművét, hogy IV. Károly 1921 októberében itt szállt hajóra, és innen hagyta el az országot, hogy Madeira szigetére vonuljon száműzetésbe – ahonnan nem is tért vissza többé.
A Pörbölyi-erdőt járjuk be egy 13 kilométeres túrán, amit akár három óra alatt is teljesíthetnénk, de az vétek lenne. Gemenc túraútjain nem szaladni kell, hanem lassan végigcsordogálni, ahogy a víz is csordogál a közeli Duna-ágakban. Megfontoltan járva a hatalmas füzek és nyárfák alatt, rétisasokra, kanalasgémekre és – ha szeretjük a kihívásokat – fekete gólyákra vadászva, persze csak távcsövünkkel. Figyelni az erdő ezernyi rezdülését, ahogy a gímszarvasok és vaddisznókondák törik a gallyakat körülöttünk szinte testközelben. És megborzongani. Kifeküdni egy holtág vagy az öreg Duna partjára, és együtt létezni vele, kiüresedni és feltöltődni, hallgatni az erdő csendjének hangjait. Itt csak ez a feladatunk.
Gemenc túraútjain nem szaladni kell, hanem lassan végigcsordogálni, ahogy a víz is csordogál a közeli Duna-ágakban
A csárdától a Pörbölyi Titán érintésével az ökocentrumig haladunk. Sokszor bokáig merülünk a sárban, máshol a gátakon futó utakat koptatjuk, keressük a ritkán és alig látható jelzéseket. Nem kezdő túrázóknak való vidék. Pedig még szúnyogok sincsenek, nem úgy, mint a nyári hőség idején.
A Móricz-Duna partján álló Pörbölyi Titánt megpillantani tényleg különleges élmény. Az ország legnagyobb fája ez a csomoros fekete nyár, magassága 35 méter, a törzs kerülete 12 méter. Hangyának érezzük magunkat a százéves faóriás alatt.
Innen a Magyar Zarándokúton haladva a Liba-sziget után nem sokkal érjük el az idő szaggatta kádári halászházat, ahol egy hangos, de félénk és egy halk, de bátor kutya szegődik mellénk időnként, míg a közeli öbölben nyársalunk.
Ropog a tűz. Miközben sült kolbászunkat, szalonnával csepegtetett kenyerünket falatozzuk, elhúz egy bolgár teherhajó, aztán hosszú csend, csak madárdal és hullámverés. Nehezen hagyjuk el a helyet, napokat tudnánk itt eltölteni.
A gáton északi irányban, a Nyéki-Holt-Duna mellett poroszkálunk tovább. Ez a páratlan gazdagságú és fokozottan védett vizes élőhely valamikor a 18. században, a folyószabályozás előtt jött létre. A hódok paradicsoma.
Zárás előtt nem sokkal érünk a pörbölyi Ökoturisztikai Központba, felfedezni így majd egy másik alkalommal fogjuk. A Gemenc déli kapuja Pörböly határában, az 55-ös főút mellett található, a túrázók, a kerékpárosok, a vízi turisták is örömmel keresik fel. Színes kiállításokat kínálnak, például a Gemenc kincsei – élet az ártéri erdőben című interaktív tárlatot, ezt és a többit is péntek és vasárnap között lehet megtekinteni.
Itt található az ország egyetlen ártéri erdészeti kisvasútjának kiinduló állomása. A harminc kilométeres vaspályán hétköznap a Malomtelelőig, hétvégén és ünnepnapokon pedig a Keselyűs, illetve a Gemenc-Dunapart állomásig zötyöghetünk.
Ha több időnk van, innen néhány perces sétával elérhetjük a nagyrezéti vadmegfigyelő helyet, amelynek háromhektáros területén gímszarvasokat és vaddisznókat leshetünk meg természetes környezetükben. A vasútvonal Nyárilegelő megállója a környék vízitúráinak kedvelt kiindulópontja. Lassi megállónál a Duna szabályozása előtt forgalmas átkelőhely volt, csárdája a környékbeli hajósok, halászok, kereskedők egyik kedvenc találkozóhelye. Nem véletlenül itt alakította ki az erdőgazdaság a halászati kiállítást. A Gemenc-Dunapart az egyik leghangulatosabb megállója a kisvasútnak, évszázados tölgyek alatt bóklászhatunk, a sétahajók is kikötnek itt, és innen indul a Forgó-tavi tanösvény.Az ökocentrumtól a Potykacsárdáig visszafelé a Cserta-, majd a Vén-Duna partján haladhatunk vadregényes környezetben.
Pörbölytől vasúton térünk vissza Bajára, zötykölődés közben elmélázva pásztázzuk a gemenci erdő haragoszöld kaszálórétjeit és szépséges erdeit, amelyek útjait egész nap tapostuk. Baja egyik legjobb éttermében, a Sugovica-parti Vizafogóban egy fröccsökkel kísért, emlékezetesen ízletes helyi haltállal koronázzuk meg a napot.
További képeink a galériára kattintva nyílnak meg:
