Szerző: Meszleny Zita
fotó: muray gábor
Életem szerencséje, hogy Sopronba kerültem. Tolna megyében, egy német ajkú községben születtem, részben ennek köszönhetem pályám alakulását. A közlekedési szak elvégzése után ugyanis rögtön a GYSEV-hez hívtak, amelynek – nemzetközi társaság lévén – nagy szüksége volt német nyelven jól beszélő utánpótlásra. Így kerültem 1969-ben ide, és azóta soproni polgárnak tartom magam. Sopron, illetve a vasúttársaság mindent megadott, ami a minőségi élethez szükséges. Végigjárhattam a ranglétrát, és a pályám végén vezérigazgató-helyettesként mehettem nyugdíjba 2007-ben. Ebben az évben köszönt le a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke. Elődöm építész-történész volt, aki generációkra visszavezetve soproni, így megtiszteltetés volt, hogy noha nem ide születtem, és nem is az építészet területéről jöttem, rám merték bízni a feladatot. Úgy éreztem, belenőttem a városba. Most lesz tizenöt éve, hogy én vezetem az ország egyik legrégibb egyesületét, amely több mint százötven éves múltra tekint vissza. Ez is mutatja a felelősséget, amit a polgárok éreztek a városuk iránt. Az egyesületben jelentős értékmentő munka folyik, pedig a szervezet sokszor nem volt könnyű helyzetben. Sopront hosszú ideig bűnös városnak tartották, bűne az volt, hogy hűséges volt a hazájához. Ezt akkor keményfejűségnek, rátartiságnak címkézte a hatalom, nem zárta a szívébe a kis elszigetelt országrészt.
Józan Tibor, a GYSEV nyugalmazott vezérigazgató-helyettese, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke
Ma már ez szerencsére nincs így. Elég csak megnézni a belvárost, ami szerintem sosem volt még ilyen szép. An – nyiféle hangulata van, hogy egyszerűen megunhatatlan. Szeretem, amikor a gyönyörű homlokzatokon ragyog a nap, az alkonyatot, mikor kigyúlnak a lámpák sejtelmes fényei, a téli esti soproni hóesés pedig leírhatatlan. Azt a békét, amit olyankor érzek, nem tudom visszaadni. Nem hiszem, hogy a világnak van még egy olyan szép helye, mint Sopron, nem tudom, hogy lehetne nélküle élni. Azt hiszem, ezt jelenti nekem a hűség városa kifejezés. Sokszor eszembe jutnak a hazájukat kényszerből elhagyó ötvenhatosok, az általuk írt honvágydalok, a sok üzengetés a Szabad Európa Rádión. Ilyenkor végtelenül hálás vagyok, hogy én itt maradhattam, hűséges lehettem a városomhoz. Ha pedig ez megadatott nekem, akkor nekem a javát kell szolgálnom, a sikereinek örülnöm kell, és itt kell szeretnem élni.
Mint egy kéttörzsű, dús lombú fa, úgy kapaszkodik Noszvaj talajába Tátrai Vanda keramikus, meseterapeuta, természetgyógyász és Balázs Péter szobrász, természetművész életműve. Jövőt álmodtak a noszvaji barlanglakások helyén, ahol évtizedekig a nyomor fészkelt. Tátrai Vanda portréja.
Egy hely, ahová betérni olyan érzés, mintha jó ismerőseinket látogatnánk meg. A bükkszentkereszti Bükki Ízek Vendégasztal megálmodójával és éltetőjével, Telekes Gabriellával közösségről, helyben megtermelt alapanyagokról és a környék négy évszakos varázsáról beszélgettünk.
Juliette Binoche megáll a lépcsőfordulóban, bocsánatkérően rám néz, a karomra támaszkodik, leveszi nagyon magas sarkú cipőjét, és mezítláb jön tovább a lépcsőn. Lillafüreden vagyunk, a Palotaszállóban. Nemsokára autóba ülünk, és a miskolci Művészetek Házába megyünk, ahol átveszi a CineFest Európa-díját.
Nem menne innen sehová, pedig jó néhány szép vidéken járt már. Azt mondja, az ember mindig elvágyik valahová, ezért nem veszi észre azt, ami helyben jó. Neki a Bükk a minden, szép és igaz borok talaja, családi kötelékek hordozója. Borbély Rolanddal a Gallay Kézműves Pincészet történetéről beszélgettünk.
Feküdjünk le a szirti sziklagyep virágai közé, szívjuk magunkba a kristálytiszta levegőt, bámuljuk hosszan a leírhatatlan tájat és az égen úszkáló felhők sorát. Ha a sok helyen 900 méteres magasság fölé emelkedő Bükk-fennsíkot járjuk, páratlan szépségű kilátópontokra, tisztásokra, barlangokra és ősfákra lelhetünk. Túraajánló összeállításunk a dédesi várromtól Bükkszentlélek csodái felé.
A Bükk és benne Lillafüred több mint évszázados jelképe a reneszánszt idéző mesebeli szálloda: a ma Hotel Palota Lillafüred nevet viselő Palotaszálló történelme nem csak az itt szerelembe eső József Attila miatt olyan izgalmas.
