Nem kell aggódni, a fedeztetések hajnalban történnek – írta Andrássy Ilona az édesanyjának, amikor 12 évvel fiatalabb húga az ő vidéki birtokukon vendégeskedett. Igyekezett megnyugtatni az anyját, hogy legkisebb lánya semmilyen formában nem találkozik az élet természetességével. A gyönyörű Zichy Ella a végletekig prűden nevelte lányait, a frivolsággal legenyhébben vádolható könyvek lapjait is összevarratta.
Ehhez képest legkisebb lánya, az otthon csak Kájának becézett Klára magánélete jócskán elkanyarodott a szabályostól.
A négy Andrássy-lány közül Katinka kapta a legtöbb figyelmet, így volt életükben és ma is. Pedig mind a négyen – sorrendben Ilona, Borbála, Katinka, Klára – erős személyiségek voltak, érdekes és megrázó élettörténettel (sorban be is mutatjuk majd őket).
A kiegyezést tető alá hozó miniszter, a szép Andrássy Gyula unokáiról van szó, akiknek édesapja, Andrássy Tivadar hosszú betegség után, mindössze 47 évesen halt meg. Édesanyjuk ezután sógorához, ifjabb Andrássy Gyulához ment feleségül, tegyük hozzá, lányai legnagyobb egyetértésével. A lányok, akkor már nagyok voltak, Ilona esküvője néhány hónappal anyjáé előtt zajlott le, csak nagyobb felhajtással.
A legkisebb lány, Kája, apja halálakor csupán hétéves volt, és nővéreihez hasonlóan őt is német, angol és francia nevelőnők nevelték, hol a dunaparti Andrássy-palotában, hol Tőketerebesen vagy Tiszadobon. Kiválóan lovagolt, ismert társasági hölgy lett, akinek szüleivel tett utazásai során készített képeit a lapok is közölték.
Bálványozta a családban Duci bácsinak hívott nevelőapját, nem csoda, hogy osztotta politikai nézeteit is. A politika, pontosabba Katinka és férje radikalizmusa okozta a családi viták szakításig fajuló vitáit. Károlyi Mihály baloldalisága, köztársaságpártisága távol állt az Andrássyak világától.
Az 1918-19-es évben lezajlott változások miatt és a proletárdiktatúra elől Kája Svájcba menekült, ott ismerkedett meg Habsburg Albrecht főherceggel, akivel egymásba szerettek. Ám a férfi családja nem kívánt közeli rokonságba kerülni Károlyival, így házasság nem lett a kapcsolatból. (Érdekesség, hogy Albrecht főherceg végül összesen háromszor nősült, ebből kettő mezaliansz lett.)
Kája a fájdalmas szakítás után célt és értelmet keresett magának, elvégzett egy ápolónői tanfolyamot és valóban dolgozott önkéntesként egy gyermekkórházban. A főherceg környezetében ismerte meg a rangos, ám vagyontalan Odescalchi Károly herceget, és kiharcolta szüleinél, hogy hozzámehessen. Nővérei a Mátyás templomban és a Bazilikában tartották fényes esküvőjüket, Kájáé szűk körben a polgárdi Batthyány-kastélyban zajlott le. Nem sokkal később tartóztatták le nevelőapját a királypuccsban való részvétele miatt, ami csak megerősítette Káját abban, hogy foglalkoznia kell a közélettel. Legitimista volt, kiváló szónokként gyakran beszélt politikai rendezvényeken és jótékonysági eseményeken, alapító tagja lett a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének. Később indult parlamenti választáson is Friedrich István Keresztény Nemzeti Pártjának támogatásával.
A grófnőnek és herceg férjének anyagi gondjai voltak, és ez a tény Kája életének több döntését befolyásolta. Egy időben társtulajdonosa volt egy Haris közben lévő fodrászszalonnak, és az újságírást is részben a rendszeres jövedelem miatt kezdte el. Kisfia, Pál 1923-ban született, tragikus előzmények után. Első terhességét betegség miatt meg kellett szakítani, majd ikergyermekeket várt, ám a kicsik koraszülöttként jöttek a világra, és nem maradtak életben. De hiába a gyermekáldás, a házaspár nem volt boldog. Amikor Kája 1926-ban arra kérte a férjét, váljanak el, az egész család elszörnyedt. A férj és Zichy Ella valahogy el tudta húzni a folyamatot, de 1929-ben végül mégis megtörtént a válás.
Képzelhető, mit jelentett ez egy erkölcsi tekintetben ennyire konzervatív családban. Ráadásul, amikor Zichy Elláék meg akarták látogatni a száműzött királyi családot, a mélyen katolikus Zita nem akart találkozni a válófélben lévő Kájával.
A sok baj után némi enyhülést hozott, hogy a család és Katinka között javult a kapcsolat, születések és betegségek hozták közelebb őket. Kája nézetei valamelyest közeledtek sógoráéhoz, de soha nem jutott el a kommunizmusig. Legitimista maradt, és elkötelezett szociális kérdésekben. Kész volt harcolni a nácizmus ellen, amelynek veszélyét korán felismerte. Hónapokat töltött Spanyolországban a polgárháború alatt, itthon pedig egyik legfőbb segítője lett az országba érkező lengyel menekülteknek. Mivel fiát a volt férje vette magához, nevelőapja pedig meghalt, anyjával ketten éltek a rakparton álló Andrássy-palotában, melynek első emeletén működött a lengyelek egészségügyi szolgálata.
Andrássy Klára nem unaloműzésből foglalkozott a neki fontos ügyekkel, elkötelezett volt, tájékozott, a népi írók könyveit is olvasta, értelmiségi szalonjába rendszeresen meg is hívta Szabó Zoltánt, Erdei Ferencet és a többieket. Nemcsak szép, sőt látványosan szép nő volt, de értelmes, művelt, nyitott és jólelkű is.
Mivel köztudott volt, hogy az országon átvonuló németek letartóztatási listáján az elsők között szerepel, 1941. tavaszán elhagyta az országot. Elutazása előtt még részt vett Teleki Pál temetésén. Azokkal az angol diplomatákkal ment Dubrovnikba, akikkel Budapesten is együtt dolgozott. Valószínűleg nővéréhez, Katushoz készült Londonba. Április 12-én, nagyszombaton a szállodából előbb fodrászhoz ment, majd bevásárolni, mert húsvéti vacsorára hívta angol barátait. Már visszafelé tartott, amikor az olaszok bombázni kezdték a várost.
Káját nem sokkal később két lengyel férfi találta meg az utcán. Bal lába súlyosan összeroncsolódott, azt még aznap éjjel amputálták. Ennél végzetesebb volt a fejsérülése, azon már nem tudtak segíteni. Andrássy Klára még az nap éjjel, nem sokkal az operáció után meghalt. Negyvenhárom évesen. Ott temették el, Dubrovnikban.
A cikk Bittera Éva tanulmánya – Andrássy Klára – egy (a)tipikus arisztokrata – alapján készült
