Donát életét az Arany Legenda meséli el. Eszerint az ifjú Julianussal együtt nőtt fel, de a császár trónra lépését követően megölette gyermekkori tanulótársa szüleit. Donát Arezzo városába menekült, ahol számos csodát tett: kiűzte a gonosz lelket a gyerekekből, szóra bírta a holtakat, hogy a tőlük megtudott igazsággal megmentse rokonaikat, legyőzte a sárkányt, hogy mérgétől megtisztítsa a folyó vizét. Satyrus püspök halála után Donátot választották meg püspöknek.
Ezt követően történt, hogy Donát miséje alatt pogányok zavarták meg a szertartást, és kiütötték a híveit áldoztató püspök kezéből a borral teli kelyhet. Mivel ez a kehely üvegből készült, a kőpadlóra zuhanva apró szilánkokra tört. Donát összeszedte a kehely darabkáit, és imádkozott, hogy összeforrjanak. Újabb csoda történt, a szilánkok a kehely eredeti alakjára forrták össze – egyetlen apró darab kivételével. Azt ugyanis azért nem találta meg Donát, mert az ördög elrejtette előle. Ám végezetül épp ez az apró hiányosság lett a bizonyítéka annak, hogy valóban csoda történt.
A legendagyűjteményben található az a történet is, amely szerint Arezzo városát már többéves szárazság sújtotta, de a szent püspök könyörgésére a száraz föld megvizesedett.
A gótok támadása után azonban sokan váltak hitehagyottá, sőt Donátot is elfogták és arra próbálták kényszeríteni, hogy tagadja meg hitét. Miután a püspök ellenállt, lefejeztették. Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, hogy amikor 1652-ben a szent ereklyéit Rómából a bortermő Rajna-vidékre szállították, a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. A csodát Donát közbenjárásának tulajdonította.
A barokkal virágzott fel Donát kultusza és terjedt el az a szokás, hogy az elemi csapások elhárításáért hozzá könyörögtek. Jankovics Marcell Jelképkalendáriumában felhívja a figyelmet arra is, hogy a német eredetű hiedelemkör kialakulásában Donát nevének Donar, Donner, azaz Thor germán viharisten nevéhez való hasonlósága főszerepet játszott.
Hazánkban Donáthoz villámcsapás, mennydörgés, jégeső és „minden kártékony förgeteg” távoltartásáért imádkoztak, napján, augusztus 7-én donátbúcsú néven körmenetet tartottak. A szőlőkben szobrot, kápolnát állítottak neki, a falvak, városok templomainak harangját többnyire neki szentelték. Hitték, hogy a harangzúgás visszaveri a mennydörgést, és a harang érce felfogja a mennykőcsapást.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában a kolozsvári Hója hegyvonulat tetején, szőlők között álló szent Donát-szoborról szóló mondát is olvashatunk. A helyi monda szerint szobor – a kőember – egy helybeli Donát nevű pásztorember volt, aki az erdő szélen legeltette a juhait.
Egy éjszaka hold világánál észrevette, hogy a törökök vágják a hegyet, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, és ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva futott be a városba. Bezörgetett a Monostorkapun, és rohant egyenest a városházára. Éppen csak annyi ideje volt, hogy elmondhatta a dolgot, mert holtan esett össze. A katonaságot azonban hamar összetrombitálták, és az ellenséget elkergették. Ezután hálából kifaragtatták Donát képét, és feltették a hegytetőre. A kőember még most is leszáll minden éjszaka, és körülnéz, hogy nincs-e valami baj a kedves városban, majd korsaját a Szamosból megmeríti, és úgy tér vissza a helyére. Az átvágott hegynek ezért lett Törökvágás a neve.
Kiemelt kép: a kolozsvári Hója hegyvonulat barokk Szent Donát-szobra
