Meghalt Nógrádi László, a Csepel Művek kerékpárgyárának egykori igazgatója – adta hírül a csepel.hu. Neve önmagában nem túl ismert, viszont ha azt mondjuk, hogy a kempingbicikli feltalálója, máris kellemes, nosztalgikus érzések törnek fel a magyar társadalom jelentős részében.
Egy sváb családban látta meg a napvilágot Niederkirchner László néven. Szülei 1945 márciusában magyarosították a nevüket Nógrádira, mert attól tartottak – nem alaptalanul –, hogy a német nevű családok hátrányt fognak szenvedni a háborút követően. Csepelen végezte az általános iskolát, de középiskolába már nem vették fel, mert osztályidegennek titulálták. Apja vendéglőt üzemeltetett, amelyet a későbbiekben államosítottak. Végül esztergályostanulónak állt a Bajáki Ferenc Szakközépiskolában, mellette pedig a Csepel Művek gépgyárában kezdett dolgozni. Esti tagozaton elvégezte a Kossuth Lajos Gépipari Technikumot, majd a technikusként kapott állást a Kerékpárgyárban. 1959-ben nyert felvételt a Budapesti Műszaki Egyetemre, járműszakon szerzett gépészmérnöki diplomát, ezt követően pedig tervezőmérnökként folytattatta munkáját ugyancsak a kerékpárgyárban.
A hatvanas években tett szert világhírnévre, amikor tervei alapján elkészült az első Csepel kempingkerékpár. A későbbiekben ötleteivel egyéb modellek megalkotását is segítette, de a kempingbicikli tette népszerűvé a Csepel kerékpárt még külföldön is.
A kempingkerékpár tervezéséről így nyilatkozott korábban a csepel.hu-nak: „A hatvanas években kezdtük el megtervezni a kempingkerékpárokat. Az ötletem onnan származott, hogy az emberek – már akinek volt autója – főleg Trabanttal, Wartburggal jártak. Kellett egy olyan kerékpár, amely kicsi és belefért ezekbe a kocsikba. Az elképzelésem az volt, hogy a kerékpár legyen összecsukható, de megfelelően stabil is. A Csepel kempingbicikliknek nagy sikerük lett. Rengeteget exportáltunk belőle Németországba, Svájcba, Hollandiába és más országokba is. Egymillió darabot adtunk el a hazai és a külföldi piacon. A csepeliek is a hasznát vették, mert tömegközlekedés hiányában a munkások nagy része kétkerekűvel járt dolgozni a gyárba. A Csepel Művek kapuinál hatalmas őrzött kerékpármegőrzőket alakítottak ki, de ezeket a nyolcvanas években megszüntették.”
Nógrádi László nyugdíjas korában sem vonult vissza teljesen, aktívan részt vett Csepel közéletében, előadásokat tartott a kerület történetéről. Egész életében rendszeresen kerékpározott, gyalogtúrákon vett részt barátaival a Kis-Duna-parti sétányon. A kilencvenéves korában elhunyt Nógrádi Lászlót a Csepeli temetőben helyezik végső nyugalomra március 5-én 10 óra 30 perckor.
A Fortepan fotóarchívumából válogatott, Csepel kerékpárokat ábrázoló képekkel emlékezünk a tervezőre.
Nyitókép: Gép- és Műszeripari Szakközépiskola, az ifjúsági közlekedésbiztonsági kupa döntője, kerékpárszerelési vetélkedő, Eger, 1982. Fortepan / Magyar Rendőr
