A télen befagyott Balaton látványa és mesés világa Jókai Mórt is megihlette. A tóhoz ezer szállal kötődő író köztudottan szeretett Füredi nyaralójába visszavonulni. Az arany ember című regényét is itt írta meg mindössze két hónap leforgása alatt – állítja Mikszáth Kálmán és Eötvös Károly egybehangzóan. Ha hinni lehet az említett szerzőknek, akkor különböző váltóadósságoknak köszönhetjük a művet. Jókai párttársaiért vállalt kezességet, ami végül oda vezetett, hogy végrehajtók zaklatták. A szorult helyzetben az író a következőképp tett: „Gondolt egyet. Ő ezzel a sok dúvaddal nem vesződik. Kiruccant balaton-füredi nyaralójába. – Jer ide tollam, édes jó tollam, a végrehajtók hadd írjanak Budapesten, a mit ők akarnak, majd én írok veled valamit. Megírta az Arany embert. Ezt a szép és csodálatos regényt. Egy gyermekkorabeli komáromi emlékezet volt regényének kezdő meséje. De minő tündér szépségű mese lett abból az ő keze alatt, az ő tolla alatt, az ő költészetének teremtő erejével” – tudhatjuk meg Eötvös Károlytól.
Visszatérve a befagyott Balatonhoz és Az arany emberhez, a regényről sokkal inkább a Duna és a Vaskapu jut eszünkbe, ahol Tímár Mihály kalandjai kezdődnek. Talán kevésbé emlékezetes a jeges „magyar tenger”, pedig annak vize nyeli el a főhőst zsaroló Krisztyán Tódort. A szélhámos Tímár ruháiban merül el, így amikor tavasszal megtalálják a hulláját, azt hiszik, hogy a hajósból lett üzletember tetemére bukkantak. Az „arany ember” meghal a világ számára, de Tímár Mihály új életet kezdhet a senki szigetén. A Balaton tehát nem mellékszereplő a történetben.
Balaton, kicsit másképp
Lássuk, hogyan fest a fagyos tó világa Jókai könyvében. A legrészletesebb leírást talán a Jég című fejezetben kapjuk. Tímár megérkezik balatonfüredi kastélyába, kialussza magát, majd másnap megindul a jég alatti halászat.
A befagyott Balaton megragadó látvány, kivált az első napokban. Az óriási tó nem úgy szokott befagyni, mint a folyamok, miken töredékes jégtorlaszok csoportosulnak össze; ez egy csendes pillanatában a víztükörnek egyszerre áll meg, mint a kristály, s reggelre ott van az egész vízen a sima, tündöklő tükör. Ezüsttükör, mikor a hold fénye bevilágítja. Nincs rajta semmi törés: egy darabból van öntve. Csak a szekérutak látszanak meg rajta, amint a két part sűrűn fekvő falvaiból átvonulnak, egymást keresztezik, mintha mértani vonalak volnának egy nagy üvegtáblán
– írja Jókai.
A halászok teljes nyugodtsággal járnak a befagyott tavon, a távolban pedig szénásszekereket látni, ahogyan négy ökörrel haladnak a jégen. Az idillt egyedül a „rianás” zavarja meg. „Most egyszerre egy olyan rettentő dördülés hangzik, mintha száz ágyút sütöttek volna el egyszerre, vagy mintha föld alatti tűzaknát vetettek volna fel. Az egész jégtábla megrendül és összerázkódik. S a dördülés munkája iszonyú; a füredi parttól rézsút egész Tihanyig, háromezer lépésnyi hosszúságban végigrepedt a jégtábla, s a kétfelé nyílt tömeg között egy ölnyi széles tátongó nyílás maradt.”
A halászok elmondják a bénultan álló Tímárnak, hogy a rianás nagy veszedelmet jelent a keresztülutazókra nézve, hiszen azok messziről nem veszik észre, a rianás pedig soha nem fagy be, mert a víz szünet nélkül hullámzik a jégtáblák között. Ahol útnyomok szelték át a rianást, oda póznákat tűztek a jégbe szalmacsutakkal, hogy a jégen közlekedők időben észleljék a veszélyt. Az egyik tapasztalt halász hozzáteszi, ennél is veszélyesebb, ha a szélnyomás miatt a kettészakadt jég összezárul. Ez ugyanakkora zengéssel és ropogással történik, mint a szétválás. Előfordul, hogy a széllökés ereje harántosan feltolja a jégtáblák szélét, a törmelék alatt azonban üresség tátong. Aki ezt nem veszi észre, és szekérrel ráhajt, az nagy valószínűséggel a jeges Balatonban leli halálát.
Ezen felül alapos leírást kapunk a jég alatti halászatról is, amelynek már-már szakmai részletekbe hajló ismertetésétől most eltekintünk. Tímár és csapata gazdag fogással zárja a napot, és a legendás fogaskirályt is kézre kerítették. A nap végéhez közeledve a környező települések lakói érkeznek a helyszínre szekerekkel. „Ha lement a nap, nádból fáklyát csináltak, tüzet raktak a jégen; vásárt ütöttek a halra. Potyka, csuka, harcsa, kárász mind szegény embernek való. Bécsbe, Pestre csak a fogast meg a süllőt viszik, amit drágán megfizetnek; a többit potom áron adják. Még így is nyereségük van. Ezzel az egy húzással valami háromszáz mázsa halat rántottak ki” – olvashatjuk. Az este mulatozásban végződik. A nyugovóra térő Tímárt a már említett Krisztyán Tódor ébreszti, aki tudomást szerzett kettős életéről, és megzsarolja. Hősünk sikeresen lefegyverzi és elzavarja a szélhámost, aki a sötétben vág neki a Balatonnak, nem veszi észre a rianást, és a jeges vízben éri a vég.
Látta-e a téli Balatont Jókai?
Vajon saját élményeiből merített Jókai, amikor a téli Balatonról és annak különös világáról írt? Eötvös Károly úgy vélte Tímár nyaralóját egy Füredhez közeli, az Arácsra vezető út mellett álló épületről mintázta a „nagy mesemondó”. „Magánosán álló kétemeletes komor épület volt gyermekkoromban. Kassich-ház volt a neve. Építője régen elhalt, az épületet télen nem lakta senki, nyáron is kevés lakója akadt… Ez a ház állott Jókai képzelete előtt, mikor az Arany ember nyaralóját leírta.” Egy másik korabeli forrás szerint ez a kastély egy ideig egy pesti tímár birtokát képezte, Jókai pedig innen vette az ötletet, hogy főhősét Tímár Mihálynak nevezze. Egy irodalomtörténész szerint pedig a kastély leírásához a szerző saját füredi nyaralójának egyes vonásait használta fel.
Ennél talán érdekesebb, hogy Eötvös Károly állította, hogy Jókai csak nyáron járt a Balatonnál. „Huszonöt esztendőn át töltötte nyári napjait Füreden, húsz esztendeig volt ott első rangú háziúr, de azért a Balatont télen sohase látta.” Az íróval folytatott egyik beszélgetésére így emlékezett: „Kérdeztem Jókait, látta-e már a rianást? – Nem láttam én. – Hallottad-e hangját? – Nem hallottam én. – Hát hogy jutott eszedbe leírni az Arany emberben? – Huray [az író sógora, a szerk.] beszélt róla egyszer-másszor.” Bár tudjuk, hogy Jókai képzelete csodálatos történeteket és tájakat teremtett, és ahogy korábbi cikkünkben is írtuk, elképzelhető, hogy az Al-Dunáról és a Vaskapuról is pusztán beszámolók, újságcikkek és útikönyvek alapján írt, mégis nehéz elképzelni, hogy sohasem járt a téli Balatonnál. Erre a gyanúnkra erősít rá Hegedüsné Jókai Jolánnak, a szerző unokahúgának Jókai Mór és Laborfalvi Róza című könyve. Ebből megtudhatjuk, hogy a szóban forgó leírás Jókai személyes élményein alapszik. „Ezen a télen gyakran elrándult bátyám Füredre. Egyszer szintén elment, Huray várta szánnal a siófoki állomáson. A Balaton fenékig fagyva, minden hóval borítva, a téli nap rásütött a befagyott tóra, ami olyan volt, mintha ezüst úton járna. Nagy bundákba fülig behúzták magukat és szél szárnyán repült szánjuk a sima jégen. Mikor a tó közepére érnek, iszonyú recsegés, mintha száz ágyút lőttek volna ki. Huray megrémült és azt mondja bátyámnak: – Ez a rianás! Megrepedt a jég, ép hogy szánjuk átsiklott rajta, az utánuk jövő szán már nem mehetett át a megrepedt jégen, annak vissza kellett fordulnia Siófokon. Ezt az utat írta le az Aranyember-ben. Hurayéknál nagyon jól érezte magát, kivitték Tihanyba, ott meghívták a papok ebédre és a zárda ablakaiban szőtte gondolatfonalát az Aranyember számára.”
Egyébként Jókai útleírásaiban is találkozunk a befagyott Balatonnal, így igencsak nehéz elképzelni, hogy Eötvös Károly megbízható információval szolgál abban a kérdésben, hogy látta-e a téli tavat a „nagy mesemondó”.
| „Az egész hatalmas kis tenger végig befagyva. A hullámzó fellegeket, partokat visszatükröző élő lap helyett egy holt mozdulatlan zöld síkság, oly sötét, mint a malachit, fehér vonalakkal átcikázva, a távolban mozgó hangyatömegek elszórva rajta: halászok, korcsolyázók; ma éppen ünnep van, mindenki mulat. Ez a második jégkérge a Balatonnak ez idén. Az első odakinn hever már a somogyi homok fenyéren; hosszú fehér bástyák, összedűlt palotasorok alakjában, azt egy északi szél verte ki oda mind, s a tél második páncélt vont helyébe. A Balaton is luxust kezd űzni, kétszer változtatja a toilettjét egy farsangon.” (Jókai Mór Összes Művei / Útleírások / Úti képek / A befagyott Balaton, az ölelkező várromok) |
Végül fontos kiemelni, hogy a történetben hitelesen jelenik meg a téli Balaton világa, nem túloz a szerző, amikor a halászatot és a vásárt vagy a jégen való közlekedést írja le. Egyébként maga Eötvös az Utazás a Balaton körül című művében is hasonlóan mutatja be a tájat és az ott élőket télvíz idején. Jókai regényeit tekintve Az arany ember lapjain szentelt a legtöbb teret a Balatonnak, azon belül is tó téli életének. A Jókai munkásságával is foglalkozó Sziklay János hírlapíró szerint ezzel rengeteget tett a Balaton népszerűsítéséért.
Nyitókép: Részlet Az aranyember című diafilmből / diafilm.hu
