2025. október 11-én a második világháború befejezésének 80. évfordulójára emlékezve kiállításokkal és előadásokkal kísért bemutatót tart a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum a Bálna Honvédelmi Központban – olvasható az esemény leírásában.
Vadászgép a tó fenekéről
Az érdeklődők megtekinthetik a 2023-ban Balatonból kiemelt magyar Messerschmitt 109 G-6 („Piros Tizenkettes”) vadászrepülő roncsdarabjait. A géppel Beregszászi Sándor szakaszvezető 1944. július 2-án szállt fel a jutasi repülőtérről az amerikai 15. Légi Hadsereg nehézbombázói elleni bevetésre. A híres Puma kötelékben harcoló 23 éves katona alulmaradt a küzdelemben és gépével együtt hullámsírba veszett.
A végtisztesség számára már megadatott, de hűséges repülőgépe elfeledve pihent a tó mélyén. 2021-ben a roncsot megtalálták, és 2023-ban a Magyar Roncskutató Egyesület és a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére a Magyar Honvédség harci búvárai és műszaki katonái kiemelték a tófenékről.
Hogyan zuhant le a „Piros Tizenkettes”
Beregszászi Sándor 22 évesen halt hősi halált a Balaton felett. 1923. március 14-én látta meg a napvilágot Túrkevén, és tudatosan pilótának készült. Első önálló repülését 1941. június 26-án teljesítette, első légi győzelmét pedig 1944. április 3-án Hemmert László hadnaggyal együtt Kajdács térségében aratta. 1944. május 24-én az amerikaiak elleni harcok során megsebesült, repülőgépével kényszerleszállást hajtott végre. Felépülését követően indult utolsó, végzetes bevetésére.
1944. július 2-án dél-itáliai támaszpontokról induló amerikai bombázókötelékek a legnagyobb légitámadást intézték a magyarországi célpontok ellen. A tervek szerint 620 darab B-17-es (Flying Fortress) és B-24-es (Liberator) bombázó szállt fel, és hajtott végre támadást Budapest rendező pályaudvarai, az almásfüzitői olajfinomító, a ferihegyi repülőtér, valamint Győr ipari célpontja és a szolnoki vasúti híd, illetve Brod és Vinkovci rendező pályaudvarai ellen. A bombázókat vadászok is kísérték, amerikai P-51 (Mustang) és P-38 (Lightning) gépek. Előbbiek a bombázókat biztosították, míg utóbbiak a légtér feletti szabad vadászatra kaptak utasítást.
A bombavetést elsőként elvégző csoport gépeit hazatérőben, a Velencei-tó közelében lepték meg a riasztott magyar vadászok, valamint egy őket támogató német kötelék. A Me-109-esek két támadása során hat Liberator zuhant le. A magyar és német gépek ezt követően zuhanórepüléssel akartak kitérni az amerikai vadászok elől, de azok egy része üldözőbe vette a földközelbe igyekvő Messerschmitteket. Ebben a harcban vesztette életét Beregszászi Sándor is, aki a „Piros Tizenkettessel” egy 5 darab Me-109-esből álló kötelék részeként húzott el alacsony magasságban a Balaton felé. Ekkor támadtak rájuk a Lightning-ok, akikkel felvették a harcot a Mustangok érkezéséig. Utóbbiak elől visszavonultak. Beregszászit feltehetőel egy bizonyos Lowler hadnagy találta el, a gép motorja ugyan kormányozható maradt, de a pilóta sebesülései miatt nem tudta levegőben tartani a gépet. A gép Balatonakarattya előtt, a tó északkeleti medencéjébe csapódott. Az öt visszavonuló Messerschmittből három (két magyar és egy német) veszett oda. A másik két pilóta kisebb sérülésekkel túlélte a bevetést, bár a német pilótát földet érés után a helyiek megverték, mert azt hitték, hogy amerikai.
A tóba zuhant gépéből Beregszászi holtteste rejtélyes módon kiszabadult, és a partra sodródott. A helyi hatóságok levelezése alapján a tetem rossz állapotban lehetett, mert az azonnali temetés mellett érveltek. Beregszászi földi maradványait végül mégis szülővárosában, Túrkevén helyezték örök nyugalomra.
Magyar páncéltörők
Ezen felül a második világháborús magyar páncélelhárító eszközök is terítékre kerülnek. A rakéta meghajtású páncélelhárító fegyver előzmények nélkül jelent meg a magyar királyi Honvédség felszerelésében 1944-ben. Bevezetése hiánypótlónak és sikeresnek bizonyult. Hasonló fegyverre a hidegháború időszakában is igényt támasztott a hadsereg, azonban a hazai fejlesztés a háborút követően csupán 10 évig folytatódott, sajnos kevés eredménnyel. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum egyedülálló gyűjteményi darabjainak bemutatásával ennek az évtizedes fejlesztő munkának a történetét mutatják be.
Enigma
Ezen felül az Enigma rejtjelező készüléket is megtekinthetik a látogatók október 11-én. A legendás szerkezet fontos szerepet játszott a második világháborúban, és azóta is a kémkedés szimbóluma. Az eseményen a készülék működésével is megismerkedhetnek az érdeklődők.
Az Enigma a náci Németország legfontosabb titkosító eszközének számított, és sokáig feltörhetetlennek gondolták. Kódjait naponta változtatták, a német hadsereg pedig minden reggel újraállította a gépet, így a kódfejtők számára mindössze 24 óra állt rendelkezésre, hogy feltörjék az üzeneteket, hiszen másnapra már minden információ elavult. Ennek ellenére a szövetséges kódfejtők Bletchley Parkban nap mint nap újra megpróbálták a lehetetlent, és végül sikerrel jártak – olvasható az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) egyik bejegyzésében (a Kutatók Éjszakáján az intézményben tekinthették meg az érdeklők az Enigmát).
Az ÁBTL egy másik posztjában leírják, a Bletchley Park egy békés angliai kastély volt, amelynek falai között brit kódfejtők sokasága igyekezett az Enigmát és más német titkosírásokat megfejteni. Bletchley Parkban a háború csúcspontján több mint 10 000 ember dolgozott, főként fiatal nők, matematikusok, nyelvészek, sakkozók és keresztrejtvény-fejtők. Elővigyázatosságból mindenki csak egy apró részletet látott a gépezetből, senki sem ismerte a teljes képet.
Hogy honnan toborozták a kódfejtőket? A brit hírszerzés a háború előtt újságok hasábjain tett közzé kifejezetten nehéz keresztrejtvényeket, majd meghívta azokat, akik elsőként fejtették meg azokat. A Bletchley Parkban dolgozók nem beszélhettek arról, mit csinálnak. Ha megkérdezték őket, azt kellett felelniük, irodai munkát végeznek. Sokan még évtizedekkel később sem árulták el az igazságot, még családjuknak sem.
A részletes program itt érhető el.
Kapcsolódó cikkünk – epizód a magyar fegyvergyártás történetéből
A második világháború során a keleti fronton szolgáló és a megszálló tevékenységet folytató magyar katonák felszereltsége a kezdetektől súlyos hiányosságokat mutatott. A mennyiség tekintetében jelentkeztek a legnagyobb gondok, de a minőség sem volt mindig megfelelő. A hadvezetés már korábban felismerte, hogy szükséges egy sorozatlövésre alkalmas fegyver rendszeresítése, amely megnöveli az alakulatok tűzerejét. Így került képbe először a Király Pál által tervezett, a Danuvia gyárban készített géppisztoly, amely Király vagy Danuvia néven lett ismert. (A fegyvert megálmodó mérnök egyébként a svájci SIG gyártónál is dolgozott korábban, ötleteinek egy részét onnan merítette.) Fegyverét a háború kitörésének évében rendszeresítették 39M néven, de csupán pár ezret rendeltek belőle a csendőrség számára, így a gyártás nem volt kifizetődő a cég számára.
A teljes cikk alább olvasható.
• • •
Beregszászi Sándor és a repülőroncs történetéről az alábbi linkeken olvashat bővebben:
Beregszászi szakaszvezető 1944. július 2. Balatonkenese
Nyitókép: A híres fotó a pilótáról és a gépéről / Magyar Futár / Magó Károly gyűjteményéből. Feljavítva, retusálva.
Fotók: Hadtörténeti Intézet és Múzeum & Magyar Roncskutató Egyesület
