A Taste of Transylvania fesztivál először lépi át Erdély határait, hogy bemutassa a régió sokszínű konyháját. Az eseménynek 2026. március 27. és 29. között a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Erdély tájegysége ad otthont. Trucza Adorján a Taste of Transylvania rendezvény alapító-szervezője elmondta, hogy a 2022-ben indított fesztiválra egyfajta mozgalomként tekintenek, amelynek célja, hogy ismertebbé és népszerűbbé tegye Erdély gazdag gasztronómiáját. Az indulás óta négy fesztivált hoztak létre a Gyimesekben, valamint egyet az – azóta sajnos már nem működő – parajdi sóbányában.
A kezdeményezés hidat épít az éttermi szcéna, a helyi termelők és előállítók, valamint a kulturális szereplők között. Ennek köszönhetően a fesztiválokon olyan kortárs és autentikus helyi művészeti és zenei tartalmak jelennek meg, amelyeket ebben a formában a közönség máshol nem tapasztalhat meg. A szervezők tulajdonképpen kurátori munkát végeznek: ennek egyik leglátványosabb megnyilvánulása a fesztiválok sora, amelyeken keresztül bemutatják Erdély gasztrokulturális világát. Idén először lépnek ki Erdélyből: a rendezvényt a szentendrei skanzenben tartják meg, abban bízva, hogy a magyarországi közönség szívét is meghódítják. Ezzel a fesztivál egyben nemzetközivé is válik, hiszen ez lesz az első határon túli eseményük.
A szervezők szeretnék, ha minél többen felfedeznék, hogy mennyire meghatározó Erdély gasztronómiájában a sokszínűség: magyarok, románok, cigányok, szászok, zsidók és örmények élnek évszázadok óta egymás mellett, és ez az együttélés kölcsönhatásokkal gazdagította a konyhaművészetet is. Az ételek így nemcsak ízeket, hanem történeteket is hordoznak: Erdély történetét mesélik el. A régió soha nem volt zárt világ, a különböző korokban érkezők közül voltak, akik maradtak, mások továbbvándoroltak, de mindannyian hoztak magukkal valamit, amit hozzáadtak a közös kulináris örökséghez.
„Példa erre a mi Róza mamánk legendás édes tejfölös lepénye” – mondja Trucza Adorján. Ilonka Róza, egy máréfalvi háziasszony, aki a fesztiváljaik visszatérő résztvevője. „Különösen izgalmas látni, hogyan változik ennek az ételnek a receptje régiónként. Eredetileg főként a Nagyszeben és Brassó környéki szászok készítették, akik hanklich néven ismerték. Ahogy azonban a recept lassan »szivárgott« észak felé, Segesvár környékén a románok is átvették – náluk likhiu lett a neve –, nálunk meg egyszerűen csak lepényként emlegetik. Ez a történet tökéletesen mutatja, hogyan vándorolhat egy recept egyik kultúrából a másikba: a szász konyhából a román és a magyar gasztronómiába.”
Hasonló utat követhetünk végig a zakuszka esetében is. Ennek az elkészítési technikája nagy valószínűséggel a Kaukázus vidékéről származik, és az örmény konyhához köthető. A recept idővel eljutott Erdélybe, ahol a románok, a székelyek és a magyarok egyaránt magukénak érzik, és mindenki a saját változatát készíti.
„Rengeteg ilyen kézzelfogható példát találunk nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében – magyarázza a fesztivál alapítója. – A gasztrotörténet vagy akár a gasztroantropológia éppen ezekkel a kulturális találkozásokkal foglalkozik. Mi pedig ezt az örökséget szeretnénk megmutatni a fesztiválon is: az elmúlt ötszáz év népei – románok, magyarok, cigányok, szászok, örmények és zsidók – összegyűlnek egy közös térben, az Örömfőzdében, ahol minden közösség elkészíti egy-egy jellegzetes ételét, és bemutatjuk, hogyan születnek meg ezek az autentikus fogások.”
A tavalyi gyimesi fesztiválon több mint tízezer látogató vett részt, és a szervezők bíznak benne, hogy a szentendrei esemény is hasonló érdeklődést vált majd ki. Fontos, hogy a látogatók lehetőség szerint elővételben vásárolják meg a jegyeket – így a szervezők pontosabban tudnak készülni, és jobban fel tudják mérni, mekkora vendégsereget kell ellátniuk. A fesztiválon tapasztalt főzőasszonyok és a legjobb hazai, erdélyi és román séfek mutatják be tudásukat. A kulináris élmények mellett termelői vásár és gazdag gasztropiac is várja majd a látogatókat.
„Nagy reményekkel készülünk” – mondja a fő szervező. – Egy összkulturális fesztivált szeretnénk létrehozni, ahol a család minden tagja jól érezheti magát.” Lesznek gyerekprogramok a fenntarthatóság jegyében, a legkisebbeket pedig az Alma együttes koncertje szólítja meg vasárnap délelőtt. Emellett számos kézműves-foglalkozással, filmvetítéssel, könyvbemutatóval és további zenei programmal készülnek. A szombat este egyik fénypontja az erdélyi kötődésű Bagossy Brothers Company koncertje lesz, pénteken pedig a gyergyói származású 4S Street lép fel. „Arra törekszünk, hogy a gasztronómiát, a zenét és a kulturális programokat egyetlen közös élménybe olvasszuk össze – és hogy ez legyen 2026-ban Magyarország legnagyobb, erdélyi tartalommal megtöltött rendezvénye.”
„Létezik Erdély-élmény a gasztronómiában” – erősíti meg Trucza Adorján. A fesztiválokon arra törekednek, hogy lerakják egy 21. századi erdélyi gasztronómia alapjait. Olyan konyháról beszélnek, amely a múltból „táplálkozik”: fontosak azok az alapanyagok és hagyományok, amelyekkel őseink évszázadokon át megéltek. De mindezt a 21. század emberének készítik, ezért korszerű technológiákat és szemléletet alkalmaznak. Ez tulajdonképpen a tradíció és az innováció találkozása: a hagyományos erdélyi ízeket és alapanyagokat kortárs gasztronómiai gondolkodással és technikákkal ötvözik.
„Sok olyan fogásunk van, amely az ihletét a múltból meríti, de a 21. század emberének szól. Nem gondoljuk, hogy feltétlenül valami teljesen újat kellene kitalálni, sokkal inkább az a célunk, hogy azt vigyük tovább, ami már létezik: hogy a receptjeinken és ételeinken keresztül fenntartható maradjon a környezetünk és a gasztronómiai örökségünk.” Olyan alternatívákat kínálnak a 21. század emberének, amelyek képesek trendivé tenni az erdélyi ételeket és a gasztronómiai hagyományainkat. „Nem az a célunk, hogy más nemzetek fogásait ne fogyasszák az emberek, hanem az, hogy az erdélyi ételek is jelen legyenek a mindennapokban – ugyanúgy, mint például az amerikai eredetű hamburger vagy az olasz pizza. Szeretnénk, ha az erdélyi gasztronómia nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is egyre ismertebbé és népszerűbbé válna.”
Felmerül a kérdés, hogy a tradicionális erdélyi alapanyagok közül melyek azok, amelyeket világszinten is érdemes lenne jobban megismerni. Trucza Adorján szerint az egyik ilyen alapanyagcsoport az erdei gombák világa. Erdélyben rendkívül gazdag a vadon termő gombák választéka, ráadásul gyűjtésük fenntartható tevékenység is: sok család számára közös program, amikor együtt mennek ki az erdőbe gombát szedni. Szerinte izgalmas lenne, ha az éttermekben – ahogyan a mediterrán tengerparti országokban gyakran kiírják, milyen halat fogtak aznap – nálunk azt tüntetnék fel, hogy milyen frissen szedett gombák érkeztek aznap a konyhára. Ezekből ugyanis rendkívül változatos és izgalmas ételek készülhetnek.
Ha az alapanyagok minőségét nézzük, a bárányhús és a juhtejből készült tejtermékek szintén kiemelkedő lehetőséget jelentenek. Erdélyben található a világ egyik legjobb gyepkultúrája – ezt számos kutatás is alátámasztja. A kiváló minőségű fű, amelyen az állatok legelnek, megjelenik a tejben is. Ennél jobb alapanyag szinte nem is kell: a bárányhús, illetve a juhtejből készült sajtok – legyenek frissek vagy érleltek – olyan minőséget képviselnek, amely világszinten is különlegesnek számít. Emellett az erdők és mezők rügyei, vadnövényei is hatalmas lehetőséget rejtenek. Ezeket gyűjtik, fermentálják, savanyítják, elteszik, majd különféle receptekben használják fel. A szervezők mindenkit arra biztatnak, hogy bátran kóstolják meg ezeket az ízeket, és fedezzék fel az erdélyi konyha gazdagságát.
Az év során további négy eseményt is szerveznek: három városi fesztivált Kolozsvár, Marosvásárhely és Bukarest városában, valamint a gyimesi rendezvényt Borospatakán, amely a Gyimes különleges természeti és kulturális környezetében valósul meg, és a kezdeményezés „zászlóshajója”. A városi események ugyanakkor szintén fontosak, mert ezek révén a fesztivál gondolata és üzenete a nagyvárosi közönséghez is eljut. Most pedig először lehetőség nyílt arra is, hogy mindezt Magyarországra hozzák: a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba, ahol a hazai közönség is közvetlenül megtapasztalhatja az erdélyi gasztrokultúra világát.
Fotógalériánk:
A 2022 májusában megnyitott Erdély tájegység a szentendrei skanzen történetének legnagyobb vállalkozása. Az eredeti tárgyakkal aprólékosan berendezett falusi és városi épületek nemcsak látványukkal és hangulatukkal idézik meg hűen a 20. századi Erdélyt, de egyéni történeteken, sorsokon keresztül az időszak történelmét és társadalmi változásait is megjelenítik. „Az épületegyüttes óriási szakmai és közönségsikernek bizonyult, az első hónapok több mint százezer látogatója mutatta, hogy milyen nagy igény van erre a kiállításra – mondja Cseri Miklós, a főigazgató, a fesztivál magyarországi házigazdája. – Ahhoz, hogy a kiállítás üzenete célba érjen, megújuló programokra van szükség, így a látogatók rendszeresen visszatérnek.”
A tematikus – például örmény – napok mellett felmerült az igény egy olyan rendezvényre, amely megjeleníti Erdély sokszínű és összetett kultúráját. „Sokat járok Erdélybe. Miután a székelyudvarhelyi Páva étteremben találkoztam a tulajdonossal, Trucza Adorjánnal, és megismertem az általa indított gasztrokulturális mozgalmat, munkatársaimmal elmentünk a gyimesi skanzenben rendezett fesztiválra, amelynek színvonala és üzenete annyira magával ragadott minket, hogy helyben megkötöttük az együttműködési szerződést, így a 2026-os év első Taste of Transylvania fesztiváljának a szentendrei skanzen ad otthont. Az Erdély tájegység 15 hektárja hatalmas terület és az épületekben is nagy terek állnak rendelkezésre, ezért tökéletes fesztiválhelyszín.”
A skanzen 2025 júniusától két éven átívelő évadot indított, amelynek középpontjában a fenntarthatóság témája áll. „Egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a skanzen sikere és népszerűsége nem pusztán azon alapszik, hogy a hagyományt, az évszázadok során kikristályosodott tudást begyűjtse és bemutassa, hanem hogy azt úgy adja át a ma emberének, hogy azzal a jelenben érhessen el életminőség-javulást” – mondja a főigazgató. A Taste of Transylvania kezdeményezés számos fenntarthatósági szempontnak megfelel, hiszen az olyan céljaik, mint a közösségfejlesztés, a helyi termékek előállítása, helyben fogyasztása vagy a hulladéktermelés minimalizálása mind részét képezik annak a holisztikus világszemléletnek, amely a paraszti életmódra volt jellemző.
Ez az emberközeliség a skanzen titka, és ez a szemlélet jellemzi a Taste of Transylvania fesztivált is. Az eseményen Erdély különböző nemzetiségeinek képviselői saját hagyományos receptjeiket készítik el. Őstermelők is érkeznek, akik árusítják termékeiket, és ezekből az alapanyagokból készülnek majd a hagyományos ételek. A rendezvényhez neves séfek is csatlakoznak, akik ezeket a fogásokat a mai ízlésvilághoz és gasztronómiai kultúrához igazítva újragondolják. A bemutatókat beszélgetések követik, ahol szó esik a hagyományok jelentőségéről, az ételek érdekességeiről, valamint arról is, milyen új irányokat lehet bevezetni a modern konyhában. Így a látogatók egyszerre szórakozhatnak, tanulhatnak, és természetesen meg is kóstolhatják az elkészült ételeket.
A fesztivál, ahogyan a Szabadtéri Néprajzi Múzeum többi programja, lehetőséget ad arra, hogy a látogatók az élményeken keresztül ismereteket szerezzenek. Azok az ismeretek maradnak meg igazán, amelyeket az ember a saját tapasztalásán keresztül él meg. Amikor valaki részesévé válik egy folyamatnak, sokkal mélyebben rögzül benne a tudás. „A skanzen programjain a látogatók nem katalógusszövegeken keresztül, hanem élő beszélgetések, személyes interakciók révén kerülnek közelebb azokhoz a tudáselemekhez, amelyeknek az átörökítését fontosnak tartjuk” – hangsúlyozza Cseri Miklós.
„A covidjárvány kitörésével a társadalom és az emberiség olyan sokkot élt át, amely rámutatott arra, mennyire törékeny az a világ, amelyet korábban stabilnak hittünk. Egy járvány, egy háború, egy természeti katasztrófa vagy akár egy egyszerű áramkimaradás is órákra, napokra vagy hetekre megbéníthatja az életünket. Ilyen helyzetekben gyakran felkészületlenül állunk, és nehezen találunk megfelelő válaszokat a kihívásokra. Az a tudás azonban, amelyet a skanzen megőriz és bemutat, segíthet abban, hogy felkészültebbek legyünk. Olyan tudásról van szó, amely a múltból származik, de a jövőben is értékes számunkra: a kenyérsütéstől kezdve a gyógynövények használatán át egészen a ruhák javításáig.
A fenntarthatósági évad további izgalmas programokat kínál. Két kiállítás is nyílik, az egyik azt mutatja meg, hogy a paraszti világban milyen találékony megoldásokkal hasznosították újra a régi holmikat, a másik pedig azt, hogy ezek az újjászületett tárgyak milyen inspirációt nyújthatnak a kortárs művészeknek. „A programkavalkád részét képezik az olyan nagy fesztiváljaink, mint a húsvéti és a pünkösdi rendezvényünk, az augusztus 20-ai Kenyérlelke fesztivál vagy a novemberi Szent Márton-nap. Minden eseményünkre nagy szeretettel várjuk a látogatókat.”
Kiemelt fotó: Skanzen, Erdély tájegység. Fotó: Hölvényi Kristóf. Fotók: Gyimesi skazen. Taste of Transylvania
