„Akkorát kap, hogy attól koldul” – mondják akkor, ha valakit olyan csapás ér (fizikai vagy átvitt értelemben), hogy teljesen tönkremegy, „padlóra kerül”. De vajon mekkora az a csapás, amitől valakinek koldulnia kell, és egyáltalán, honnan származik ez a mondás?
A szólás eredeti alakja az „olyat kapsz, hogy arról koldulsz”, az eredetét pedig az magyarázza, hogy a koldul ige nem a ma megszokott „kéreget” jelentésben szerepel benne, hanem az jelenti, hogy valaki koldulás céljából énekel, kántál.
Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában olvashatjuk, hogy az eredeti alakban azért a mára elhomályosult jelentésű „arról” határozószó szerepelt, mert egyszerű rigmusaikban a koldusok arról kántáltak, hogy milyen okokból kényszerültek koldulásra. Akit tehát azzal fenyegetnek meg, hogy akkorát kap, hogy attól – eredetileg arról – koldul, annak valójában azt mondják, hogy olyan csapás fogja érni, hogy a későbbiekben is arról fog kántálni.
Arany János A nagyidai cigányok című vígeposzában még az eredeti formájú szólást használja szereplői jellemzésére:
Ott van Csucsuj, akit egy időben Mokra
Téglavető szűrün hítt kemény birokra:
De úgy vágta Mokrát Csucsuj a homokra,
Hogy azóta mindig arról kódul Mokra.
O. Nagy Gábor a Magyar szólások és közmondások című munkájában további koldulással kapcsolatos mondásokat olvashatunk. Aki „hamisan koldul”, az nem mond igazat, aki a „maga koldusa”, az magának keresi a kenyeret, akinek pedig „akkora füle van, mint egy koldusbocskor”, annak feltűnőn nagy a füle.
Odaért a nap, ahol a vak koldus kiöntötte a vajat, mondják, amikor a fák hegyével egy magasságban van az égen a nap.
„Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája”, mondják arra, aki szégyell kérni, aki „úgy énekel, mint a a palágyi koldus”, az vagy hamisan énekel, vagy a szavakat elnyújtva, éneklő hanglejtéssel beszéli. Aki „ül, mint koldus a portikusban”, az összekuporodva üldögél a földön, az a falat pedig, ami „koldusútra megy”, nyelés közben véletlenül a légzőcsőbe kerül.
Kiemelt fotó: MTI / Kollányi Péter
