Ennek a képeslapnak a szöveges oldala az igazán megragadó, de előtte azért vessünk egy pillantást a képre is. Pancsován járunk, ebben a délvidéki kisvárosban, ahol a Temes Belgráddal átellenben a Dunába torkollik. Éppen ez a kedvező fekvés tette jelentős kereskedelmi központtá, de azért Belgrád mellett igazán naggyá nőni nem tudott.
A dualizmus idején Torontál vármegyéhez tartozott, és igazi multikulturális város volt. A lakosok között a legtöbb, közel negyven százalék volt a bácskai német, de volt harminc százalék szerb, tizenöt százalék román, tíz százalék magyar, de még szlovákból is akadt kétszáz lélek. Aki itt élt, annak bizony nem ártott legalább négy nyelven elboldogulni.
Itt szolgált a No. 3. Földjéger (!) Batalionban, a XXII. mars kompániában 1916-ban Balogh Ferenc honvéd, amint a gondosan kanyarított írásából kiolvashatjuk. Ezt a cirkalmasan megcímzett lapot szépreményű Csuka Irmuska úrhölgynek küldte Budapestre, a VIII. kerületi Nagytemplom utcába (ma is így hívják, csak külön írva: Nagy Templom, az akkori ház viszont már nincs meg.) Szólt pedig a levél imigyen:
„Kedves Irmuska, tudatom, hogy a levelet megkaptam, s amelynek igazán megörültem. Most meg küldök egy tájképet, azt a várost, amelyben szolgálok. Azonkívül küldök egy közelebb lévő várost, Belgrádot. Kedves Irmuska, ne vegye rossz néven, hogy fényképet nem küldhetek, mivelhogy kevés az idő hozzá, inkább személyesen szeretnék megjelenni. Maradok tisztelettel és számtalan csók, Franci.”
Sorozatunk előző részében Désen jártunk:
