„A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni. A dolog több mint bizonyos, a terv kész, az egylet megalakult, a kivitel gyerekség. A kiállítás ragyogó, a Tunnel mesésfényű leend, oldalt pompás kirakatok, boltok, minden készen van, csupán az nincs még elhatározva, hogy kívülről kezdjenek-e el hozzá, vagy belülről” – írta Jókai Mór 1847-ben. A két irányból haladó alagútfúrók 1853. október 25-én találkoztak a Várhegy gyomrában – olvasható a Közlekedési Múzeum Facebook-oldalán.
A jelenkori nevén Budai Váralagút építését a Lánchíd munkálaraiért is felelős Clark Ádám vezette. A skót mérnök Széchenyi István meghívására érkezett hazánkba, és először a Dunát szabályozó, gőzzel hajtott Vidra kotrógép szerelője, majd vezetője és kapitánya lett. Később a Lánchíd munkálatait vezényelte, többek között emelődarukat konstruált, a gátépítés alkalmával pedig új módszereket alkalmazott. A Lánchíd végül 1849. november 21-én készült el, Clark Ádám azonban továbbra is Magyarországon maradt.
Az alagút fúrását pár évvel később, 1853 februárjában kezdték meg. A megközelítőleg 200 munkás viszonylag gyorsan haladt: három irányból robbantottak és szigeteltek, éjjel-nappal folyt a munka. Nem kevesebb mint 800 mázsa lőport használtak fel. A falakat és a mennyezetet 20 millió apró csempe-mozaikkal rakták ki, emiatt a korabeli sajtó az alagutat „az ország legnagyobb fürdőszobájaként” is emlegette.
A bejegyzésben kiemelik, a Lánchíd valójában az alagúttal együtt vált teljessé: a jelképesen a budai hídfőnél elhelyezett, Clark Ádámról elnevezett térről indul az ország fő közlekedési útvonalainak kilométerszámozása – a nullás kilométerkőnél.
Nyitókép: Az alagút keleti bejárata a Duna felől, 1907-1908-ban / Wikipedia
