Az évkörrel való együttélés és a jeles napokhoz, hagyományokhoz való kapcsolódás október–november hónapjaiban több szempontból is fontos. A napok rövidülnek, a fák lehullatják leveleiket, a természet elcsendesedik, mindez számunkra is azt jelzi, hogy ideje lassítani, számvetést készíteni, befelé figyelni. A népszokások közös múltunkban gyökereznek, összekapcsolnak elődeinkkel, a jelenben pedig megtartó erőt biztosítanak mindannyiunk számára. A néphagyomány, elődeink felhalmozott, megőrzött tapasztalata kimeríthetetlen kincsesbánya. A hozzá való kapcsolódás segít visszatalálni önmagunkhoz, a közösségünkhöz, a természet ritmusához – és ezáltal egyensúlyt, belső békét teremteni a mindennapokban.
Az októberi népszokások a mezőgazdasági munkákhoz, a szürethez, a termés betakarításához, az állatok behajtásához, az őszi szántáshoz-vetéshez kapcsolódnak. Számos jeles nap tartozik ebbe az időszakba, amelyek között munkakezdő és -záró, időjárásjósló napokat, pásztorünnepeket egyaránt találunk. Novemberre és december elejére esik egy Árpád-házi szent – Erzsébet – és három ókeresztény vértanú – Cecília, Katalin és Borbála – emléknapja. E jeles napokhoz időjárás- és férjjóslás egyaránt kapcsolódott.
Katalin napjához számos népszokás kötődik, mint például a Katalin-ág, amely az ezen a napon vízzel teli üvegbe tett és karácsonyra kizöldült meggyfagallyat jelentette. A naphoz férjjósló hiedelmek is kapcsolódtak, a lányok kilenc különböző fáról bimbós ágat törtek, és ha azok karácsonyra kihajtottak, az azt jelentette, hogy hamarosan férjhez mennek. A fiúk lopott lányinget tettek a párnájuk alá, hogy leendő feleségükről álmodjanak. Ugyanezt az eredményt remélték a böjtöléssel töltött éjszaka során látott álomtól is, ezért aki nem akart lányinget lopni, azt a megoldást is választhatta, hogy nem evett aznap. A Katalin-nap az újborral kezdődő kisfarsang utolsó napja, amely során már nem tartottak sem bálokat, sem lakodalmakat egészen a nagyfarsangig, ezért e napot országszerte kihasználták, hogy bált tartva még egy utolsót mulassanak. Női dologtiltó nap volt, nem sütöttek kenyeret, de még a szántás és a kocsiba való befogás is tiltott volt, sőt még a malmok is leálltak. Időjárásjósló napnak is tartották, a szólás, miszerint „ha Katalin kopog, a karácsony locsog”, arra utal, hogy ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor esős idő lesz.
Szent Katalin: a szép királylány, aki érveivel a legnagyobb tudósokon is felülkerekedett | Magyar Krónika
Lopott leánying, karácsonyra kizöldülő meggyfagally, leálló malom – Katalin napjához számos érdekes népszokás kötődik.
Borbála-napján bizonyos munkákat, mint a fonás, varrás és seprés tiltottak, erre a napra javasolt tevékenység volt viszont a tollfosztás vagy a borfejtés. Nem volt szabad női látogatót fogadni, mert úgy hitték, elviszi a szerencsét, akárcsak az ajándékozás, a kölcsönzés. Tilos volt ezen a napon ruhadarabot kint hagyni, mert azzal magukra vonták volna a boszorkányok rontását. Alkalmas napnak tartották a férjjóslásra: az eladó lányok búzát csíráztattak, cseresznyefaágat tettek vízbe, amelyek, ha karácsonyra kizöldültek, a közeli férjhez menetelt jelezték. Ha a lányok jövendőbelijük nevére is kíváncsiak voltak, kilencféle gyümölcsfaágat kellett vágniuk, és mindegyikre egy férfinevet írniuk. Amelyik leghamarabb kihajtott, a rajta szereplő név viselője lett a lány leendő férje. Borbála-napkor a fiúk kotyolni jártak: kis csoportokban hajnalban indulva végigjárták a falu házait, hogy mindenhova bekopogva szerencsehozó, termékenységvarázsló rigmusokat mondjanak, amelynek végén leguggoltak a következő felkiáltással: „Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!”
Borbála: a toronyba zárt lány, aki a jó halál védőszentjévé vált | Magyar Krónika
Háromablakú torony, villám által agyoncsapott zsarnok apa, Jézustól kapott virágkoszorú: a szent legendájának számos olyan mozzanata van, amely a népi hagyo …
A novemberi jeles napok között már havat hozó szentek ünnepját is találjuk, a néphagyomány Márton és Andrást a „fehér lovon járók” közé sorolja. November 11-e Tours-i Szent Márton püspök emléknapja a mezőgazdasági munkák év végi befejező napja is. A naphoz számos népszokás, néphit is kötődik, úgymint libator, újbor-kóstolás, időjóslás, ajándékozás, lámpás felvonulás.
Miért lett Szent Márton Magyarország patrónusa? | Magyar Krónika
Libator, újborkóstolás, időjóslás, lámpás felvonulás: Szent Márton emléknapjához a magyar néphagyományban számos szokás és hiedelem kötődik.
A november Szent András havaként volt ismert, de Krisztus első tanítványának emléknapja, november 30-a a néphagyományban nem őrizte meg szakrális jellegét, a hozzá kötődő hiedelmek ugyanis a párválasztással kapcsolatosak. A lányok a párnájukat háromszor megrázva énekeltek vagy ellopták egy ismerős férfi egyik ruhadarabját, hogy este a fejük alá tegyék, így biztosítva, hogy álmukban meglássák a jövendőbelit. Az ellopott ruhadarabbal – például egy nadrággal – előzetesen is végezhettek hatékonyságot fokozó mágikus eljárást úgy, hogy a kút környékét egy kis helyen bevetették kendermaggal, majd azt a nadrággal boronálták el – vagyis az ellopott ruhadarabbal egyengették el a felkapart földet az elvetett magok felett, mielőtt azt lefekvéskor a fejük alá tették. Más szokás szerint András napján almát dugtak az eresz alá, Borbála napján pedig a másik felére fordították, majd elvitték az éjféli misére. Lassan haladtak vele, várták, hogy valaki megszólítja őket, mert úgy vélték, annak a fia, rokona lesz a jövendőbelijük. András napja fordulat a naptárban, a rákövetkező napon kezdődik a meteorológiai tél.
Szent András: a vértanú apostol, aki házasságszerző szentté vált a népi hitvilágban | Magyar Krónika
Csillagszedés, nadrággal való boronálás, ólomöntés, gombócfőzés, ólrugdosás, ereszrázás, kapcába köpés: András napja férjjósló nap volt a magyar néphagyomán …
Az őszi–téli ünnepek hagyományain keresztül olyan, évszázadokon át csiszolt tudáshoz is kapcsolódhatunk, ami segíthet a mai zaklatott világban is irányt találni. Az őszi hónapok különösen gazdagok népszokásokban, de a hagyományok továbbvitele ma már nem olyan egyértelmű feladat, mint korábban volt. Fontos, hogy megértsük az azok mögött húzódó üzenetet is: miért tartottak alkalmasnak egy-egy napot férj- vagy időjárásjóslásra? Miért gyújtottak gyertyát, és miért jártak lámpással? Mit jelképezett a zöld ág és mit a kerék? Mit jelentett az újbor vagy a fonó? Ha a népszokások felelevenítésére törekszünk, nem szükséges részletekbe menően követnünk azokat, elég ha a lényegét emeljük át a saját életünkbe. Fontos, hogy az ünnepek közösségi élményként működnek igazán. A közös készülődés, főzés, alkotás és éneklés lehetőséget ad arra, hogy újra közelebb kerüljünk egymáshoz és megerősítsük az emberi kapcsolatokat.
Kiemelt fotó: MTI / Mónus Márton
