Jane és Géza. Tűz és víz. Vagyis inkább víz és tűz. Szeretik, becsülik egymást, de megkínlódnak a másik eltérő tulajdonságaival. Jane szelíd és türelmes, Géza eltökélt és harcias. Jane sosem emeli fel a hangját, diplomatikus, mindenkiben a meggyőzni érdemes embert látja. Géza egyáltalán nem idealista, türelmetlen, rosszul viseli, ha mások miatt vesztegelni kényszerül, és hisz az erőben. Jane nem ért a pénzhez, az emberismeret nem az erős oldala, tele van bizalommal, megoldásai nélkülöznek minden erőszakot. Amolyan női Gandhiként araszol előre, nem véletlenül lett az ENSZ békenagykövete is. Géza a pénzügyekben is kiismeri magát, jó emberismerő, tudja, kit mire érdemes „használni”. És kész bárkit sarokba szorítani, ha „az ügy” útjában áll.
Jane-t sokszor riasztja ez az erő, különösen, ha Géza éppen őt akarja meggyőzni valamiről, vagy éppen sürgeti. Egy interjúban tripla eszpresszóhoz hasonlítja Gézát, a csimpánzvédelem elszánt és hatékony harcosának nevezi. Az utóbbi a fontosabb. A természetvédők jó része érzékeny ember, nem véletlenül fogékonyak minden sebezhetőségre. Nem ritkán idealisták is, akik könnyen elvesznek a döntéshozatal útvesztőiben. Géza az érzékenységen túl logikus és racionális. Tisztában van vele, hogy ha törvényi változásokat akar kicsikarni, az észre kell hatnia, és hogy a döntések mindig érdekek mentén születnek. Minden lépését ehhez szabja, az eszközeit is így válogatja össze.
Jane-nek alig kell valami, keveset eszik, reggelije fél pirítós – a másik felét elteszi vacsorára –, nem érdekli semmi külsőség, a haját ugyanolyan copfban hordja nyolcvan-, mint húszévesen. Életműve, személyes levelei, iratai olyan kuszaságban hevernek dél-angliai házában, hogy amikor életrajzírója, Dale Peterson nekikezd a munkának, a rendezetlen papírhalmok láttán égnek áll a haja. Jane elél a semmin, mondja Géza, és igaza van, hisz mindannyian olvashatjuk, hogy amikor Goodall Gombéban hajnaltól estig a meredek hegyekre mászott, mindössze egy kis kávét meg néhány darab kekszet vett magához reggelente. Hát Géza nem ilyen! Ő imád enni, van étvágya is, hatalmas. Egy alkalommal, mikor Jane családjánál vendégeskedik, elhűlve látja, hogy Jane, az édesanyja és a nagynénje egyetlen főtt tojáson osztozik. Neki tálalják fel a másikat, pillanatok alatt bekebelezi, majd megkérdezi, kaphatna-e még egyet. A három nő tátott szájjal bámul rá, mint akiknek földi csoda egy olyan ember, aki két főtt tojást is meg tud enni. Géza kényes a környezetére, szereti, ha ruhái, cipői rendben vannak, nem beszélve a házáról, szekrényeiről, kertjéről. Egy amerikai újságírónő ezt írta a róla szóló cikkben: „dr. Teleki háza a nevetségességig rendezett…” Nem tudom, mit szólt volna, ha látja dr. Teleki dossziéit, időrendbe rendezett, feliratokkal gondosan ellátott albumait, amelyek láttán az életrajzírónak nem a haja áll égnek, hanem az álla esik le.
Ha Géza Jane-ről beszél, mindig mély szeretettel, elismeréssel, hálával és tisztelettel teszi. Szívből. Annyira, hogy a hangja is megremeg időnként. Ők ketten mégsem barátok. Szövetségesek. Nem érzések, pláne nem érdekek, hanem a közös múlt és a közös ügy kovácsolta össze őket. Ki-ki eldöntheti, több ez, vagy kevesebb, mint barátság.
Teleki Géza életéről Hulej Emese Egy Teleki gróf Afrikában című könyvében olvashatnak bővebben.
