A tegnap elhunyt Jane Goodall 26 évesen, minden képzettség nélkül érkezett a tanzániai Gombéba, hogy megfigyelje a szabadon élő csimpánzok viselkedését. Kevesen tudják, hogy a kezdeti évek kutatóállomásán dolgozott a fiatal Teleki Géza is, aki szüleivel hat éves korában emigrált az Egyesült Államokba. Apja, idősebb Teleki Géza az ideiglenes kormány tagja volt, anyja a zabolai Mikes Hanna grófnő, nagyapja pedig az egykori miniszterelnök, Teleki Pál. Sok jó nem várt volna rájuk a kommunista Magyarországon.
Teleki Géza ismerte a Goodall jóvoltából világhírűvé lett csimpánzokat, Leakey-t, Flót, Hugh-t, Figant, Szürkeszakállú Dávidot és a többieket. Ő dolgozta ki azt a kutatási módszert, amelyet még évtizedekig használtak Gombéban, majd néhány évvel később később megalapította Sierra Leone első nemzeti parkját.
Goodall és Teleki mindketten egész életüket az emberhez legközelebb álló faj és az érintetlen természet védelmének szentelték. Csimpánzvédelmi világszervezetet hoztak létre, melynek Jane volt az arca, a szíve és a lelke, a politikai tehetséggel bíró Teleki Géza pedig az elnöke.
Személyes kapcsolatukról kolléganőnk, Hulej Emese Teleki Gézáról szóló életrajzi könyvéből idézünk.
„Jane és Géza. Tűz és víz. Vagyis inkább víz és tűz. Szeretik, becsülik egymást, de megkínlódnak a másik eltérő tulajdonságaival. Jane szelíd és türelmes, Géza eltökélt és harcias. Jane sosem emeli fel a hangját, diplomatikus, mindenkiben a meggyőzni érdemes embert látja. Géza egyáltalán nem idealista, türelmetlen, rosszul viseli, ha mások miatt vesztegelni kényszerül, és hisz az erőben. Jane nem ért a pénzhez, az emberismeret nem az erős oldala, tele van bizalommal, megoldásai nélkülöznek minden erőszakot. Amolyan női Gandhiként araszol előre, nem véletlenül lett az ENSZ békenagykövete is. Géza a pénzügyekben is kiismeri magát, jó emberismerő, tudja, kit mire érdemes „használni”. És kész bárkit sarokba szorítani, ha „az ügy” útjában áll.
…
Jane-t sokszor riasztja ez az erő, különösen, ha Géza éppen őt akarja meggyőzni valamiről, vagy éppen sürgeti. Egy interjúban tripla eszpresszóhoz hasonlítja Gézát, a csimpánzvédelem elszánt és hatékony harcosának nevezi. Az utóbbi a fontosabb. A természetvédők jó része érzékeny ember, nem véletlenül fogékonyak minden sebezhetőségre. Nem ritkán idealisták is, akik könnyen elvesznek a döntéshozatal útvesztőiben. Géza az érzékenységen túl logikus és racionális. Tisztában van vele, hogy ha törvényi változásokat akar kicsikarni, az észre kell hatnia, és hogy a döntések mindig érdekek mentén születnek. Minden lépését ehhez szabja, az eszközeit is így válogatja össze.
Jane-nek alig kell valami, keveset eszik, reggelije fél pirítós – a másik felét elteszi vacsorára –, nem érdekli semmi külsőség, a haját ugyanolyan copfban hordja nyolcvan-, mint húszévesen. Életműve, személyes levelei, iratai olyan kuszaságban hevernek dél-angliai házában, hogy amikor életrajzírója, Dale Peterson nekikezd a munkának, a rendezetlen papírhalmok láttán égnek áll a haja. Jane elél a semmin, mondja Géza, és igaza van, hisz mindannyian olvashatjuk, hogy amikor Goodall Gombéban hajnaltól estig a meredek hegyekre mászott, mindössze egy kis kávét meg néhány darab kekszet vett magához reggelente. Hát Géza nem ilyen! Ő imád enni, van étvágya is, hatalmas. Egy alkalommal, mikor Jane családjánál vendégeskedik, elhűlve látja, hogy Jane, az édesanyja és a nagynénje egyetlen főtt tojáson osztozik. Neki tálalják fel a másikat, pillanatok alatt bekebelezi, majd megkérdezi, kaphatna-e még egyet. A három nő tátott szájjal bámul rá, mint akiknek földi csoda egy olyan ember, aki két főtt tojást is meg tud enni. Géza kényes a környezetére, szereti, ha ruhái, cipői rendben vannak, nem beszélve a házáról, szekrényeiről, kertjéről. Egy amerikai újságírónő ezt írta a róla szóló cikkben: „dr. Teleki háza a nevetségességig rendezett…” Nem tudom, mit szólt volna, ha látja dr. Teleki dossziéit, időrendbe rendezett, feliratokkal gondosan ellátott albumait, amelyek láttán az életrajzírónak nem a haja áll égnek, hanem az álla esik le.
Ha Géza Jane-ről beszél, mindig mély szeretettel, elismeréssel, hálával és tisztelettel teszi. Szívből. Annyira, hogy a hangja is megremeg időnként. Ők ketten mégsem barátok. Szövetségesek. Nem érzések, pláne nem érdekek, hanem a közös múlt és a közös ügy kovácsolta össze őket. Ki-ki eldöntheti, több ez, vagy kevesebb, mint barátság.” (Egy Teleki gróf Afrikában)
