Marosvásárhelyen a városháza és a kultúrpalota, Szabadkán a városháza és a zsinagóga, Nagyváradon a Sas-palota, Budapesten – többek közt – az Országos Társadalombiztosító Intézet Fiumei úti épülete fűződik az építészpáros nevéhez. Komor és Jakab nemcsak munkatársak, de jó barátok is voltak, ezért ikervilla építésébe fogtak a fővárosban, a Keleti Károly utca 29-31. szám alatt. Az igényes, több szinten összekötött, aszimmetrikus épületbe a két család 1910-ben költözött be.
Két kapu, közös lift, összesen öt emelet, pince, télikert, házmesteri szoba, mángorló, kazánház – minden volt a tetszetős épületben. Megejtő részletek, ívek, míves kidolgozottság mindenütt. Komor és Jakab építészirodája is a félemeleten volt, ha kellett, összenyitották az ajtókat. Máskor mindegyik dolgozott a maga tempója és megbízása szerint. Az 1925-ben született unoka, Székely Tamás jól emlékezett rá, hogy zenerajongó nagyapja zongorája a tervezőasztal mellett állt, így csak át kellett fordulni a székével, és máris felhangzott Beethoven valamelyik szonátája. Az unokáknak ott volt a tágas kert, a teljes család, és az idill közepén a nagypapa, Komor Marcell, aki sok tehetsége mellett még szellemes is volt. A Komor-lakrész a kedélyesség és a művészetek otthona volt, jó konyháját vendégek sokasága dicsérte. Szép bútorok, az építész sétabot gyűjteménye, a művészbarátok képei díszítették, mellette a kicsit mogorva, makacs és lobbanékony Jakab a maguk részébe – ez maradt épebben a második világháború után – egy elbontott erdélyi templom kazettás mennyezetét is beépítette.
Komorék felnőtt gyermekeikkel együtt laktak a nagy házban. A száz éves korában elhunyt Székely Tamás Komor Anna gyermeke volt, és élete végéig szerette felidézni nagyszülei legfelső szinten elhelyezkedő, körpanorámás hálóját is.
A két építész az első világháború után felszámolta ugyan a közös irodát, de a kiváló kapcsolat megmaradt. Komor ezután jobbára magánházakat, villákat tervezett, évente egyszer vagy kétszer elhajózott feleségével Sanghajban élő fiához.
Tevékeny, értelmes és gazdag élete tragikusan ért véget. A zsidótörvények után kizárták az építészkamarából, így biztosítási szakértői vizsgát tett, de esze ágában sem volt elmenekülni az országból, melyet életművével gyarapított.
1944 novemberében nyilasok fogták el az utcán, már a kijárási tilalom órájában. A nővérét látogatta meg a Falk Miksa utcában, ennivalót vitt neki. A család úgy vélte, szokásuk szerint leültek a zongorához, négykezeseztek, és nem vették észre, milyen késő lett. Az építészt a nyilasok fogdába vitték, majd egy szál kabátban elhajtották Németország felé. Sokkal később jött valaki, aki csak annyit mondott a családnak, hogy Komor Marcell november 29-én halt meg Deutchkreutzban. Ne kérdezzék a részleteket, mert jobb nem tudni – ezt mondta.
A boldog idők emlékét őrző villa az ostrom legvégén kapott belövést. Komor Marcell unokája, Székely Tamás mérnök a nagyapja által a villa elé épített bérház egyik lakásában élt évtizedeken át.
Fotók: pestbuda.hu
Kiemelt kép: MÁV-csoport
