Mihez kezdjen a régész, ha kifogyott az eszközökből, sem terepbejárással, sem geofizikai vagy fémkeresős módszerekkel nem jut közelebb a megoldáshoz? Ekkor érdemes műholdfelvételeket vagy archív légifotókat segítségül hívni.
A Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézet Topográfiai osztályának szervezésével kezdetét vette a Temetők az űrből elnevezésű projekt. Ennek célja, hogy többnyire teljesen ismeretlen temetkezéseket azonosítsanak a már említett műholdfelvételek és archív légifotók segítségével.
A program középpontjában a klasszikus soros temetők állnak, amelyek többsége az avar és germán korhoz köthető. A lelőhelyek több mint 1,5 méteres sírmélysége miatt a leletanyag sosem kerül a felszínre, így a távérzékelés az egyetlen eszköz a megtalálásukra, mielőtt az erózió vagy egy beruházás végleg eltüntetné őket. Több esetben előfordult, hogy temetkezések építési munkálatok közben kerültek elő, nem ritkán a kivitelezés késői szakaszában. Ilyenkor a lelőhely részleges roncsolódása mellett a projekt is kényszerűen megszakadt, ami a kulturális örökség megóvása és a beruházás zavartalan lebonyolítása szempontjából egyaránt előnytelen – írják a Magyar Nemzeti Múzeum és a Nemzeti Régészeti Intézet közösségi oldalán.
A módszerrel az elmúlt félév során több mint 200 új lelőhelyet sikerült azonosítania a szakembereknek – köztük egy 150 soros temetőt, valamint körárkos és bronzkori urnatemetkezéseket is.
A program eredményei már most újraírják a népvándorlás kor temetkezési térképét
– emelik ki a bejegyzésben.
Hangsúlyozzák, a kutatások a helyi múzeumokkal szoros együttműködésben zajlanak, biztosítva a leletanyag egységét és a régészeti örökség közös gyarapítását.
Hogyan zajlik a munka?
A szondázó feltárások kis léptékű, mégis rendkívül informatív kutatások: 2-4 napos ásatások során egy-egy sírcsoport pontos kora, temetkezési rítusa, valamint a lelőhely megőrzöttségi állapota is feltérképezhető. Az így hitelesített temetők felkerülnek a közhiteles nyilvántartásba – már ismert helyszínek pontosítása mellett sokszor egészen új lelőhelyek formájában.
A légirégészet, mint műfaj nem újkeletű, a Pécsi Légirégészeti Téka (Otto Braasch és Szabó Máté fotóanyaga) szakmai körökben ismert és az ELTE (Czajlik Zoltán) is készít régészeti célú légifotókat. Ez egészült most ki a műholdas rendszerek, valamint a drónok alkalmazása adta plusszal. A széles összefogásnak és összetett kutatásmódszertannak köszönhetően azonban rövid idő alatt nagy mennyiségű adat gyűjthető a vizsgált korszakok temetkezéseiről. A cél egy komplex módszertani tanulmány elkészítése, amely a jövőben konferenciák, szakképzések és helytörténeti bemutatók témájává válhat – és amely alapot teremthet egy új, hatékony örökségvédelmi gyakorlat számára – derül ki a bejegyzésből.
Ilyen a régész munkája
Munkája olyan, mint a nyomozás: a régész az ásatáson helyszínel, majd a bizonyítékok alapján megpróbálja összeilleszteni a kirakós darabjait. Feladata nem egyszerű, hiszen több száz vagy ezer éves történeteket kell felgöngyölítenie töredékes információk alapján. Megnéztük, hogy egy kora avar kori temető feltárásakor milyen bizonyítékok alapján és merre indul meg a nyomozás.
Olvassa el korábbi cikkünket a régszeti munkáról, illetve a Babarcon található avar kori temető rekonsturkciójáról:
Nyitókép: Infrás drónfotón jól kivehető temető. (Készítője Hegyesi Viktor) Szondázása a Jász Múzeummal együttműködésben hamarosan megtörténik. Nemzeti Régészeti Intézet / Facebook
