A pannon nyár bő három évtizede akkor kezdődik, amikor a dombtetőről már látszik Kapolcs, a völgy mélyén megbúvó galaxis, ahol a patak partján kicnset érő emlékek fészkelnek. Minden út hozzájuk vezet, más meg azért érkezik, mert most jött el az ő ideje, hogy pakoljon a kollektív völgylét emlékezetéhez még egy adagot a jelenből.
A Művészetek Völgye 34. alkalommal tárja ki kapuit július 18-án: nem harsányan, nem kérkedve – csak úgy, magától értetődően, mint mindig. Három falu (Kapolcs, Taliándörögd és Vigántpetend) közel 3000 program és több mint 40 hivatalos programhelyszín – udvar, utcai és természeti helyszín – hív, hogy merüljünk alá, vesszünk el a csalitosban, az árokpartokra telepedett kultúrában.
A Völgy nem egy évi rendes programdömping: állapot. Átmeneti létmód, szélsőértékek és határok, határtalanságok megtapasztalása – egész évre szóló élményanyag és megélés.
A visszatérő klasszikus terek most is várnak ebben a három faluban, azonban idén új helyszínek – mint a Sportgarden, a feltörekvő Margit-negyed kulturális pezsgését felvonultató Buda Udvar és a Roma Udvar – is színesítik a választékot.
Franz Ferdinand – brit gitárzene a kapcsoli éjszakában
Ha 2000-es évek, brit indie-rock, akkor Franz Ferdinand. Skót gyökerekkel is globális nyelvet beszélnek, erőlködés nélkül gyártják az olyan slágereket, mint a Take Me Out. Egyszerre retró és modern, posztpunk és kortárs pop – aki szereti, részben biztosan táncolható zenéje miatt jegyzi szívközépen a Franz Ferdinandot.
Legutóbbi albumuk borítóját a magyar származású képzőművész, Maurer Dóra tervezte. Ők azok, akik a klubokból indultak, de a művészeti galériákban is helyet kérnek. Július 20-án a Panoráma Színpadon, Kapolcson miattuk szól majd igazán nagyot az első kapolcsi hétvége.
Quimby, a kihagyhatatlan
Nincs Völgy-hangulat Quimby koncert nélkül. Július 19-én, szombaton este 11-től a Panoráma Színpadnál olyan lesz, mint egy nagy családi találkozó helyszínén, ahol mindenki együtt üvölti a dalszövegeket.
A Quimby nemcsak úgynevezett ikonikus zenekar, hanem tükör: egyszerre önvizsgálat és közös vízió. A húsba vágóan valóságos rockköltészet rájuk égette mostanra a „megkerülhetetlen”, az „oszlopos” és a hasonló jelzőket, miközben amit a színpadon látni, egyszerre szuggesztív, karizmatikus és törékeny, de legfőképpen mélységesen emberi.
Sosem lehet velük kétszer ugyanoda elmenni – önmagunkban. Koncert előtt hangolódáshoz ajánljuk az alámerülést aktuális, tematikus Duna-lapszámunk egyik alanya, Varga Livius kenus folyami valóságában.
A GRUND: Vígszínházi fiúzenekar – A Pál utcai fiúk másképp
Újrahúzott grundszellem iróniával, izzadságmentesen. A Vígszínházból indult formáció játékos, lendületes feldolgozásokkal és saját dalokkal szedi szét a generációs különbségeket.
Aki már látta őket élőben, érti: ez nem hakni, ez színházból kivirágzott életkedv. Színház és koncert egyben. A vígszínházi fiúk (Wunderlich József, Ember Márk, Zoltán Áron, Medveczky Balázs, Fesztbaum Béla) zenekaros formában hozzák el a grundos hangulatot július 23-án este 9-kor a Cirque du Tókertben.
Kaláka Versudvar – a Völgy szíve
Kapolcs legmegbízhatóbb találkozóhelye, ahová muszáj beköszönni napszakonként, és meglehet, ott is ragad a tántorgó völgyező egy időre: a Kaláka Versudvar. Itt minden pódiumbeszélgetés amolyan baráti találkozó, ahol mindenki ismerős – így vagy úgy Gryllusék köpönyegéből bújt ki. Ez az a hely, ahol a családosok bázist találnak, egy oázist a lüktető fesztiválban.
Július 19-én lesz a Volt egy fakatona koncert, ki tudja már hányadik generációnak, 20-án Gryllus Vilmos érkezik Petenden dalolok műsorával, de lesz még aznap Nyáry Krisztiánnal közös Kaláka-műsor is Így szerettek ők címmel.
Július 22-én a Völgy eredendő lényegéből csíphet el valamit, aki Gryllus Dani, Gryllus Vilmos és Sebestyén Márta köré gyűlik a Tizenöt zsoltár című koncerten, de mindig nagy siker az udvarzáró kívánságkoncert is a Kalákával, ami az idén július 27-re esik.
Világzenei Udvar és Folkudvar: folkhelyszínek úgy, ahogy sehol máshol
Ha úgy esne, hogy elveszik a programfüzet, két vakon ajánlható helyszín biztosan van, ezek tájékáról 10 napig akár el sem kell mozdulni. A Világzenei Udvar és a Folkudvar olyan, mint valami Völgy-sűrítmény. 2025-ös programjukon olyan nevek szerepelnek, mint a 30 éves Kerekes Band, a Borbély & Dresh Quartet, a Góbé, Pál István „Szalonna” és bandája, a Cimbaliband, Ferenczi György és az 1ső Pesti rackák, a Kacaj, Palya Bea és zenekara, Szalóki Ági vagy a Folkudvarban a Zagyva banda, a Tükrös és a Khamoro Budapest Band.
Csak ezt az adag koncertélményt befogadva is eljuthatunk a kapolcsi dombok között a közösségbe oldódás olyan fokára, ami utoljára a hagyományos népi kultúrának lehetett a sajátja.
Egyszer a Folkudvaron esett meg, hogy a magyar néptánc japán rajongói elfoglalták a táncteret. Melles Endre többször járt náluk, pontosan érti őket, általuk pedig magunkban is felfedezhetünk valamit: „A japánok ösztönösen a táncaink lényegéhez vágynak kapcsolódni, miközben úgy érzem, mi sokszor arányt tévesztünk, túlságosan a formaiság szintjén rekedünk. A kivitelezés tökéletességét méricskéljük, versengünk, miközben a táncházunk attól hiánypótló, hogy sodor magával, mint a tenger, legyen bár suta az első lépés. Aki egyszer megérzi, hogy a táncon keresztül egy közösség részévé válik, örökké oda akar majd tartozni.” Nincs rossz első tánclépés, csak elszalasztott.
• • •
Kapcsolódó cikkünk: Melles Endre néptáncos három hétig tanította táncolni a magyar népi kultúrára éhező japánokat kora tavasszal:
Nyitókép és egyéb jelenetfotók: Művészetek Völgye
