Szent Mária Magdolna ünnepét július 22-én tartjuk. Az asszony Jézus kíséretének tagjává vált, miután – ahogyan azt a Szentírásban olvashatjuk – hét ördög ment ki belőle. Nevében a Magdolna Magdala városára utalhat, amely halászati központ volt a Genezáreti-tó nyugati partján. Mária Magdolna állt Szűz Mária oldalán a keresztre feszítés során, és a végsőkig kitartott Jézus mellett. Ő fedezte fel, hogy Jézus teste eltűnt a barlangból, ő találkozott elsőként a feltámadott Krisztussal, és értesítette a tanítványokat visszatéréséről.
Diós István A szentek élete című munkájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a népi vallásosságban Mária Magdolna alakja egybeolvadt két másik újszövetségi nőalakkal. Ezek egyike Betániai Mária, Márta és Lázár húga, a másik pedig a bűnös asszony, akit név szerint nem említ a Szentírás. Azt olvashatjuk róla, hogy miután megtudta, hogy Jézus betért a farizeus Simon házába, ő is odament.
Az asszony alabástromedényben illatos olajat hozott, és sírva fakadt Jézus lábánál. Könnyeit a lábára hullatta, majd hajával törölte meg, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal.
Miután a farizeus házigazda szóvá tette, hogy hagyja, hogy egy bűnös nő megérintse, Jézus figyelmeztette, hogy az asszonyt megmentette a hite, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett.
A nőalakok összeolvadása az oka, hogy Mária Magdolna alakját a bűn és a bűnbánás kettősége határozza meg a legjobban. A bibliai történetből, mely szerint hulló könnyeivel mosta meg Jézus lábát, következik, hogy Magdolna sok helyütt a források védőszentjévé vált.
A magyar néphagyományban is a bűnbánó nőalak történetének motívumaihoz kapcsolódva alakultak ki népszokások.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában olvashatjuk, hogy a népi legenda szerint Mária Magdolna Rozsnyó határában élt, és könnyeiből fakadt a Magdolna-forrás. Más változat szerint három „könnyelmű fehérnép” egyszer ruhát mosott a forrásnál, amikor megjelent nekik Mária Magdolna, és kérte őket életük megváltoztatására. Nemcsak hogy engedelmeskedtek a szent kérésének, de kápolnát is építtettek a tiszteletére. Magdolna napján messze vidékekről is érkeztek a forráshoz betegek, hogy fájó testrészeiket megmossák a vízben. A forrásvízből sokan haza is vittek, mert hitték, hogy a szemfájást gyógyítja.
Szokás volt, hogy Mária Magdolna napján vágtak a lányok hajából, mert hitték, hogy így fog még hosszabbra nőni. Az Ünnepi kalendárium idézi fel a bácskai Felsőszentivánban bevett szokást, amely szerint a kislányokat kenyérsütő lapátra ültették, és ott vágták le a hajukat, majd a lenyírt hajszálakat egy fa alá ásták a legnagyobb titokban, mert hitték, hogy ha ha bárki tudomást szerez róla, az képessé válik arra, hogy egyetlen hajszál birtokosaként is rontás hozzon a gyermekre. Szokás volt az is, hogy a levágott hajat a tűzre dobták, hogy majd „az utolsó ítéleten ne kelljen keresniük”.
Magdolna napját női dologtiltó napként is számontartották, amikor sem mosni, sem sütni nem tanácsos. A naphoz különös hagyomány is kapcsolódott: Magdolna napján nem jó meszelni, mert a képe megjelenik a falon.
Úgy vélték, hogy ezen a napon esnie kell az esőnek, mert Mária Magdolna most is siratja bűneit. Az időjárásjósló regula szerint Magdolna könnyen elpityeredik, de ritkán sír sokáig. Úgy tartották, Magdolna napján érkezik és Bertalan napján távozik a kánikula.
Kiemelt kép: Ribera Mária Magdolna a sivatagban című festménye
