Antiochiai Szent Margit vértanú szűz, Diocletianus idejében szenvedett vértanúhalált. Margit legendáját az Érdy-kódexben olvashatjuk, e szerint a fiatal lányt keresztény hitéért pogány apja nemcsak eltaszította, de maga jelentette fel a hatóságoknál. Margitot a bíróság elé hurcolták, hogy tagadja meg hitét. Ellenállt a kínzásoknak, de lefejezték. Legendája a középkor során olyan regei és mesei elemekkel bővült, mint Margit győzelme a sárkány majd ember képében megjelenő sátán felett.
A történet szerint, amikor Margitot börtönbe vetették, a tömlöcében hatalmas fény áradt szét. A lány az Úrhoz imádkozott, hogy mutassa meg ellene viaskódó ellenségét. Erre a sátán egy hatalmas sárkány alakjában jelent meg előtte, de amikor a szörnyeteg kitátotta a pofáját, hogy elnyelje a lányt, az keresztet vetett rá, mire a sárkány elenyészett. Ezt követően a sátán még ember képében is visszatért, Margit keresztet vetett rá, majd belemarkolt a sátán üstökébe és a lába alá nyomta a fejét, hogy teljes megadásra kényszerítse.
Jankovics Marcell Jelkép-kalendáriumában arra mutat rá, hogy Margitban, mint annyi szűzi társnőjében, archaikus istennőkép él tovább. Neve a görög eredetű Margarétából származik, amelynek jelentése: „gyöngy”, a „tenger leánya” „világosság gyermeke”.
Margit győzelme a sárkány felett keresztény jelképként a kígyón taposó Szűz, a sárkánnyal küzdő Napba öltözött asszony apokaliptikus kepét idézi.
„Kegyes mondanivalóján azonban átsejlik az ősibb, pogány tartalom, amelynek értelmében a legenda hősnője azonosul az általa, a hit által legyőzött sárkánnyal, annak jobbik, »megkeresztelt« énjét testesítve meg” – írja Jankovics Marcell.
Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában arról olvashatunk, hogy Margit tisztelete hazánkban különösen II. András keresztes hadjárata után lendült föl. A király magával hozta a Szentföldről Margit koponyaereklyéjét. Az Árpád-korban rendkívül népszerű szent volt, a patrona regni megtisztelő címet is elnyerte. Bálint Sándor szerint IV. Béla nemcsak jámbor megfontolásból, hanem szakrális névmágiából is szándékosan választotta a tatárjárás rettenetei között újszülött kislánya védőszentjéül.
A 17. században még őriztek a pozsonyi klarisszák egy övet, amelyről hitték, hogy egykor Margité volt. Az övnek különleges erőt tulajdonítottak: felöltve csillapítja a vajúdó asszonyok fájdalmát. A pozsonyi asszonyok az övet – ahogyan az a levéltári adatokból is kitűnik – folyamatosan kölcsönkérték az apácáktól, akik ezért a biztonság kedvéért katonai őrséggel vitették a házakhoz és vissza a kolostorba.
Margit napja, július 13-a búcsújáró nap volt, és olyan népi hiedelem is kapcsolódott hozzá, mely szerint az a lány, aki a búcsú napján térden csúszva kerüli meg a kápolnát, meglátja, hogy ki lesz majd a férje.
Bálint Sándornál olvashatjuk azt is, hogy Margit kultusza az újkorban lassanként elenyészett és a barokk időkben sem éledt újjá. Tiszteletét, szakrális-mágikus szerepkörét Szent Anna asszony, Jézus nagyanyja örökölte.
Miért hívják a néphagyományban Szent Annát a kedd asszonyának? | Magyar Krónika
Hogyan fonta össze a népi hitvilág Jézus nagymamájának alakját a mitikus, lányokat, asszonyokat védő, ezért a tiszteletet szigorúan megkövetelő ősi nőalakkal?
Antiochiai Szent Margit népi kultuszának bizonyos elemei azonban fennmaradtak, Kallós Zoltán a moldvai magyar gyűjtésével például feltárta ezt a sátán művelte jégverés, vihar ellen Margithoz fohászkodó archaikus imádságot:
Szíz leány Szent Margit elindula széjjes utcán elé viszi arany medencéjét. Arany medencébe viszi Krisztus Jédusnak harminchárom csepp vérit, szenvedőknek szárnyát, szárnyékját. Szent Antalnak kötelit hét sing olvasóját. Megtalálkozik sátányval, sátányval. Azt kérdik a sátányok: Szíz Leány Szent Margit, mi az ok hejzád nem közeledhetünk? Hejzám nem es közeledhettek, mert tik tiszta lelkek vagytok. Én húnyam alatt viszem arany medencémet. Arany medencébe viszem Krisztus urunknak harminchárom csepp vérit, szenvedőknek szárnyát, szárnyékját Szent Antalnak kötelit, hét sing olvasóját. Arra megtérnek a sátányok, sátányok. Azt mondják: Szíz leány Szent Margit ki ezt elmondja jég eső eleibe, az Úr Jédus Krisztus megérzi a határát, mezeit, szöllősöket, kerteket a jégtől. Uram Jédus Krisztusom vidd el a jég esőt, nagy havasokra, nagy kősziklára.
Kiemelt kép: Rubens: Szent Margit. Képek forrása: Wikimédia
