„Ezeknek az olvasóknak nem kell a humor, csak épp egy kicsi!” Ez volt a Nova Irodalmi Intézet válasza, amikor P. Howard álnéven dolgozó szerzőjük 1938-ban leadta A fehér folt című könyvének kéziratát. Ez volt az első Rejtő-regény, melyben a szerző bőségesen használta a humorát – igaz, még csak az egyik történetszálban, Bronson magándetektív leveleiben, melyeket a pancser nyomozó a megbízójának küld. És amelyek egyszerűen zseniálisak.
A kalandos regényekre szakosodott kiadó mégis hetvenöt oldalnyi szöveget húzott ki A fehér foltból, és a kihúzott részek örökre elvesztek. Rejtő életműve viszont itt van, népszerű, időtlen, és generációk adják kézről kézre – már akik még olvasnak. A szerző története, ha nem is olyan kalandos, mint Fülig Jimmy élete, aki kikötői vagányként indult és egészen a trónig vitte, magán hordozza a 20. század jellegzetességeit.
Egy asszimilálódott kispolgári zsidó családban, éppen 120 esztendeje, 1905. március 29-én jött világra Reich Jenő Budapesten. Két bátyja volt, majd egy húga született. A kis Nelli sajnos két és fél évesen meghalt, az író Gyula nevű, jogász végzettségű bátyja 1976-ig élt.
Rejtő jó darabig nemigen találta helyét, próbálkozott színészettel, és eljutott külföldre is, ám az városi legenda, hogy beállt a francia Idegenlégióba. Lányoknak írt szerelmes levelek, rossz versek és komor hangulatú novellák után talált rá a humoros műfajokra: kabarétréfákat, bohózatokat, filmszüzséket és operetteket is írt. Sziporkázó szerzőként annyi ötlete volt, hogy a megírásba gyakran vont be másokat is társszerzőként.
1936-ban kezdett légiós-katonás kalandregényeket írni, A fehér folt volt a harmadik kiadott könyve, egyben mérföldkő a pályáján. Ezt követte Az elveszett cirkáló, majd sorra a többi kötet, amelyből megismerhettük Piszkos Fredet, Gorcsev Ivánt, Lord Bannistert, Vanek urat és a többi halhatatlan karaktert.
„Rejtő nagy műgonddal írt, ebben is különbözött a korabeli szórakoztató irodalom többi képviselőjétől – mondja az író munkásságának és életének kutatója, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Thuróczy Gergely. – Rengeteget javította, csiszolta a szövegeit, még a kefelevonaton is képes volt átírni szavakat, mondatokat. A Kádár-korszakban, amikor sorra jelentek meg a P. Howard-regények, ugyancsak történtek módosítások a szövegeken, jobbára aktuálpolitikai megfontolásból. Sokat enyhítettek az oroszok, kínaiak leírásán, és egy Kennedy nevű hajóskapitányt átkereszteltek Watsonra. Mégse az amerikai elnök nevét viselje!”
1942 őszén az Egyedül Vagyunk című szélsőjobboldali lapban egy álnéven írt cikkben támadták meg Rejtőt. P. Howard nevű író nincs is, írta a saját nevét nem vállaló szerző, csak Rejtő Jenő van, aki valójában Reich, és zsidó, és hogyhogy még mindig írhatja ártalmas könyveit… Rejtő feljelentette az egyéb sértő állításokat is közlő ismeretlent, a perben, mely az író halála után és nem az ő győzelmével zárult, bátyja, Gyula volt az ügyvédje. Nem sokkal a cikk után kapta meg behívóját munkaszolgálatra, pedig akkor már súlyos, kezelt pszichiátriai beteg volt. Erről szóló papírját időről időre meg kellett újítani, ám a behívó idején éppen nem rendelkezett érvényes igazolással.
Szerencsétlenségére Nagykátára került, ahol a „nagykátai hóhér” néven elhíresült Muray (Metzl) Lipót, később háborús bűnösként kivégzett alezredes volt a parancsnok. Rejtő transzportját 1942 novemberében indították a keleti frontra – ott, a Don-kanyarban tűnt el 1943 januárjában. Orosz területen, Jevdakovóban – áll a veszteségkartonján, ennél többet nem lehet tudni. Sorstársaival együtt jelképes sírja van Rudkino határában, ahol feketegránit táblán olvasható a neve: „Reich Jenő kmsz.” Mindössze 38 évet élt.
A cikk elkészítéséhez Thuróczy Gergely, a PIM tudományos munkatársa nyújtott segítséget.
Nyitókép: Rejtő Jenő. Fotó: Wikipédia
