A Hagyományok Háza Folk és fashion – Divat a magyar kiállításán látni egy elegáns, szűrmintával díszített női kabát képét, amely a századelő New Yorkjában nagy sikert aratott a nők körében. Tervezője, Kárász Mariska 1922-ben nyitotta meg szalonját a Madison Avenue-n, és ki tudja, hová fejlődött volna a márkája, ha az anyagokkal, kész modellekkel és tervekkel teli helyiség nem ég le. De sajnos leégett.
A Kárász lányok, Ilonka és Mariska nevét itthon kevesen ismerik, pedig az amerikai vizuális kultúrában mindketten jelentőset alkottak, és számon is tartják őket a tengerentúlon. Ilonka kétszáz címlapot rajzolt a legendás New Yorker magazinnak, tervezett bútorokat, enteriőröket, szöveteket; munkáit – csakúgy, mint húga alkotásait – a legjelentősebb amerikai gyűjtemények őrzik.
Mindkét lány Magyarországon született, édesapjuk, aki minden valószínűség szerint fehérnemű-tisztító volt, korán meghalt tüdővészben. Özvegye Amerikába emigrált, majd a gyerekei is követték. Ilonka még Budapesten kezdett tanulni a Magyar Királyi Iparművészeti Iskola textil szakán, és ott olyan alapokat szerzett, amellyel kivívta az amerikaiak kíváncsiságát és elismerését. Hamar bekerült a modern művészeti közéletbe, magazint indított, és megkezdte tervezőmunkáját.
Egy holland vegyészhez ment férjhez, és miután megszülettek a gyerekei, gyermekszobák tervezése felé fordult. Korát messze megelőzve a bútorok sarkait lekerekítette, ez akkor újdonságnak számított.
Férjével huszonegy szobás házat építettek maguknak a városon kívül, a magyar népi építészetre és bútorzatra emlékeztető elemekkel. Faragott fakerítés, templomi karzathoz hasonlatos emeleti rész, a sarokban kemence, sarokpad. A ház természetes volt, tágas, egyszerű, és főképpen otthonos.
Húga, az 1898-ban született Mariska már kislányként szépen varrt és hímzett, ezen a vonalon tanult tovább. Blúzai láttán egy amerikai luxusáruház kollekciót rendelt tőle, ezekre magyar motívumokat tett a fiatal tervező. A következő, szintén nagyáruháztól érkezett megrendelés pizsamákra és hálóruhákra vonatkozott, ezeket az amerikai őslakosok mintáival díszítette. Az emigránsokra jellemzően alkotásaiban igyekezett összekapcsolni az ó- és az újhaza világát, így hozva létre eredeti és izgalmas darabokat. Az amerikai nők rajongtak matyó, buzsáki hímzést és a cifraszűröket idéző mintáiért, hiszen ilyet addig nem láttak.
A mindig nadrágban járó, bubifrizurás Mariska ismert és divatos nőnek számított, és volt egy nagy erénye: mindig képes volt az újrakezdésre. Két lánya születése után a gyermekdivat felé fordult, válása és anyagi nehézségei idején pedig falikárpitokat készített és festett. Ezeket is hatalmas sikerrel. Könyvet is írt a kézimunkázásról és a varrásról, ezzel is messze megelőzte a korát. Ő halt meg korábban, mindössze hatvankét évesen. Nővére, Ilonka 1981-ben.
A nyitóképen Kárász Mariska és lányai, Solveig és Rosamond. Fotó: karaszmariska.com
