1943-ban a Heves vármegyei Szajlán született, a bemutatkozó kötete, a Héj 1972-ben jelent meg, de az első sikerét az 1998-as Halászóember hozta el, majd a költő A rög gyermekei trilógiájával a kortárs próza egyik legelismertebb képviselőjévé vált.
Oravecz Imre írásainak visszatérő témáját jelenti az elmúlás, miként fogalmazott, az öregedés dráma, reménytelen küzdelem a hanyatlással, vereségsorozat.
Nyugalom, béke nincs, de bölcsesség se. Ugyanazokat a hülyeségeket csinálom, mint fiatalon. Állítólag vannak, akik életük végére megokosodnak. Alighanem ők a szentek. Régen a kor tiszteletet érdemelt, ma csak diszkriminációt. Az öregek a világon a legnagyobb kisebbség, egyúttal a leghátrányosabb helyzetű is.”
– mondta el néhány éve Győrffy Ákosnak a lapunknak adott interjújában, amelyben arról is beszélt, idős korára visszatért az életébe a hit. Gyermekként vallásos volt, aztán elszakadt az egyháztól, templomba sem járt, végül egy válság nyomán talált vissza a hithez, amely az írásaira is hatással van.
Szajlát a távolból találtam meg újra – látogatóban Oravecz Imrénél | Magyar Krónika
A Kossuth-díjas költő-író Oravecz Imre Szajlán él. Itt beszélgettünk többek között az elvesztett és megtalált szülőföldről, a kivándorlásról, Amerikáról és arról, hogy sikerült-e megírnia mindazt, amit szeretett volna.
Az említett mélyinterjú szülőfalujában, Szajlán készült, ahová soha nem gondolta volna, hogy egyszer visszaköltözik, végül lényegében Amerikának köszönhetően mégis hazatalált. Családilag ugyanis többszörösen érintett a kivándorlás kérdésében, ő is kacérkodott ennek a gondolatával, de végül mindig meggondolta magát, a tengerentúl azonban a mai napig lenyűgözi.
Az Egyesült Államokban egy országon belül megtalálható mindaz, ami különben szét van szórva a világban. Óriáshegység, középhegység, síkság, óceán, különleges flóra, fauna, többféle éghajlat… Ami a sivatagot illeti, a szépsége mellett vonzó a kihívás is, amit jelent. Az, hogy könnyen meg lehet benne halni. El se kell tévedni, kígyó-, skorpiómarás se kell, elég, ha az ember nem iszik meg negyedóránként egy deci vizet, máris dehidratálódik, és vége van.”
Több tucatszor repülte át az Atlanti-óceánt, nem sejtette volna, hogy valaha ismét abban a faluban fog élni, ahonnan még kamaszkorában elkerült. Miként fogalmazott:
Különös, hogy a távolból találtam meg újra. Amerika révén: ott találkoztam azokkal a régi értékekkel, amelyek gyerekkoromban még az életünk alapját képezték, de a téeszesítés, a parasztság megszüntetése megsemmisítette őket. Hozzájárult ehhez a hopik, egy földművelő indián nép felfedezése, őstörténetének tanulmányozása is. Az ő életmódjukban, gondolkodásukban, világlátásukban a kulturális genocídium előtti szajlaiakra, néhai magunkra ismertem.”
Azóta is rendszeresen ír minden egyes reggel, idén jelent meg az Alkonynapló című kötete, amelyben – miként korábban írtuk –, megidéződik az egykor volt falusi élet, a földművesek mindennapjai a jelen kontrasztjában.
Kiemelt kép: Oravecz Imre. Fotó: Muray Gábor
