Csernyus Lőrinc Makovecz Imre mesteriskolájának első tagjai között volt, csakúgy mint Gerle János, Sáros László, Zsigmond László és Turi Attila. Velük indultak el a visegrádi nyári táborok, amelyeken a fiatalok az építés mellett meghatározó gondolkodók előadásain is részt vettek. Velük indult el a Kós Károly Egyesülés keretein belül a posztgraduális képzést kínáló vándoriskola is.
Az Ybl Miklós-díjas építész, a Makovecz Központ és Archívum vezetője a PajtaKult stábjának a faluházak történetét mesélte el. Csernyus mestere összetett szellemi öröksége kapcsán hangsúlyozta, Makovecz Imre számára milyen fontos volt, hogy az adott településen az épületek tervezésével a közösségek kialakulását, fejlesztését, a közösségi aktivitás és az együttműködés képességének megerősítését is célozza. Ennek megnyilvánulása az 1980-as évek első felében elindított faluházmozgalom, ami aztán az országhatáron túlra is terjedt. A mozgalmat Makovecz Beke Pállal és Varga A. Tamással együtt indította el, a hagyomány szerint a faluház elnevezést Makovecz Imre és Varga A. Tamás együtt találták ki. A cél az volt, hogy a szovjet minta alapján létesített és működtetett művelődési házak helyett élhető és szerethető tereket hozzanak létre a helyi közösségek számára.
Varga A. Tamás a faluházak mint közösségi terek szükségességét a következőképpen fogalmazta meg:
Ott kell kezdenünk, hogy összebújtunk, hogy megmaradjunk. Valahol a szél elleni menedéknél, a tűz körül ülésnél kellett, hogy kezdődjön az egész. Bárhol, ahol együtt voltunk, helyek jöttek létre, ahol együtt lehettünk. Bárhol, ahol együtt vagyunk, világot építünk magunknak.
A faluház tető a helyi közösség fölött
Így folytatta: „Ahol emberek vannak, a kultúra létrejön. Ahol emberek vannak, a kultúra tökéletesedik. Tulajdonképpen a tömeg – pontosabban az összejövetel – az a talaj, amelyben a művelődési folyamatok létrejönnek. A történelem mutatja, hogy ahol piacok voltak, az emberek árut, ötleteket, gondolatokat cseréltek, ott alakultak ki a kultúra központjai. (…) Ennek feltétele, hogy olyan helyeket teremtsünk, amelyek nem mások, mint tetők az emberi összejövetel felett, s amelyekben integráltan ott dobog az egész élet bonyolultsága egy tenyérben. A faluház tető a helyi közösség fölött. Egy hely, amely a faluközösség tulajdona, és amely nincs kisajátítva egyetlen közösség számára sem.”
Csernyus Lőrinc a makoveczi életmű három ikonikus faluházát mutatta be a PajtaKult csapatának. A háromból kettő – a zalaszentlászlói és a bagodi – olyan épület átépítésével jött létre, amely eredeti funkcióját elvesztette és elhagyatva állt. A harmadik a baki faluház, amely újonnan épült. A három épület szinte egymás után készült el. A mozgalom tagjai a faluházakat olyan többfunkciós terekként álmodták meg, amelyek a közösség minden tagját behívják. Olyan tereket akartak létrehozni, amelyek minden olyan szerepet betöltenek – a tornateremtől a rendezvényhelyszínen át a kiállítótérig és könyvtárteremig –, amihez egyébként abban az időben külön épületeket építettek.
| A 2021 szeptemberében elindult PajtaKult projekt is olyan épületeknek – a Kárpát-medencében fellelhető pajtáknak és csűröknek – biztosít új küldetést, amelyek nem tudják már eredeti szerepüket betölteni. Friss funkcióval, újjászületve, a legváltozatosabb rendezvények számára helyszínt biztosítva egyszerre válhatnak a település katalizátorává és erősíthetik meg a helyi közösségeket. |
Menteni a menthetőt, amikor minden széthullik
Makovecz Imre így emlékezett vissza a mozgalom elindításának időszakára: „A hetvenes évek közepén-végén a körzetesítés – az országgal együtt – a mi munkánkat is visszavetette. Újra kellett gondolni mindent. Több mint ezerötszáz falu magára maradt. Se téesz, se iskola, kikopott a pap, az orvos. Elindult az ország a saját határain belül. Az önállóságukat vesztett falvakra kezdtünk koncentrálni. Menteni, ami menthető. Erkölcsi és műszaki értelemben tönkrement faluházakat igyekeztünk megmenteni. Békés és Zala megye vált ki először a letargiából. (…) De akkor, a hetvenes évek elején megindult valami megállíthatatlanul. Magam egyre-másra terveztem az új faluházakat, átalakításokat, toldásokat. Kerestük az anyagot a szinte pénz nélküli építkezésekhez. Jártam építőimmel rönköt válogatni. Egyeztetni és éleszteni a közös érdek tudatát téesz, tanács, lakosság, megye között. Az egyéni gyarapodás és a közösségi széthullás kora volt ez.”
A faluház mozgalom atyja hozzátette:
Ebben az előbb említett közösségi széthullásban, falvak lassú elnéptelenedésében épültek első faluházaink. (…) S aztán egymás után jöttek az átadási ünnepek. Az ember úgy gondolja, hogy a mindennek, az Istennek épít házat. Aztán amikor készen van, maga marad a termekben. Talán a küzdelem, a bizonytalanság volt Isten maga. S mire kész a ház, Isten kihűlt helye marad hátra, az lesz az emberé, a közösségé. Mindent megtettem, amit csak tudtam, hogy helyi anyagokból, olcsón, a közösség céljainak és szépre épüljön a ház. Kell a kapcsolat a történelmi, geológiai környezethez, kell az anyag, és kell az eszme és a szépség is, de a legfontosabb maga az építés drámája.
A Csernyus Lőrinc által kiemelt ikonikus építmények közül Zalaszentlászlón a faluház a helyén álló épületek átépítésével és az épületek közötti tér lefedésével jött létre 1985-ben.
A baki faluház újonnan épült 1985-ben.
A bagodi Farkas-kúriát a kommunizmusban államosították és munkásszállásként használták. A lepusztult barokk épület átépítésével jött létre a faluház 1986-ban.
2024 novemberében Makovecz Imre tizenkét épületét nyilvánították műemlékké – köztük a zalaszentlászlói és a bagodi faluházat is.
Falakban a világ teljessége – A ma 89 éve született Makovecz Imre 12 épülete lett műemlék | Magyar Krónika
Az organikus építészet óriásának tizenkét alkotását nyilvánították műemlékké.
Kiemelt fotó: Zalaszentlászlói faluház. Makovecz Imre Alapítvány / Gál Roland
