New York városképének legfrekventáltabb részét, a Central Park környékét egy magyar építész munkássága határozza meg. Hat épülete szegélyezi az ikonikus, téglalap alakú parkot. Ez a magyar: Róth Imre, azaz Emery Roth, aki tizenhárom évesen egyedül, szülő és felnőtt pártfogó nélkül szállt partra Amerikában. Vagyis nem nulláról, hanem jócskán a mínusztartományból emelkedett az amerikai építészet nagyjai közé, elnyerve a legrangosabb megbízásokat. Az ő Central Parkot szegélyező, a filmekből mindannyiunk számára ismerős, hatalmas házaiban olyan hírességek laktak és laknak, mint Glenn Close, Steven Spielberg, Diana Keaton, Isaac Stern, John McEnroe, nem beszélve az üzleti és politikai élet kevésbé ismert, de hatalmas befolyással bíró tagjairól.
A gálszécsi vendéglős nyolcadik gyermeke tervezte a legendás, és építészetileg is kiemelkedően értékes hatalmas Beresford-házat, a San Remót és az Ardsley-t is. És mi mindent még!
Hogy kerül egy tizenhárom éves gyerek egyedül Amerikába? Szomorú okból. Apja halála után az addig viszonylag tehetős család elszegényedett, ezért az anya a legkisebb fiút egy rokon gondjaira bízta, és Amerikába küldte. Ám Chicagóba már egyedül érkezett, mert a rokonnal útközen elvesztették egymást. Nem volt hová mennie, ezért eleinte munkásszállón aludt, és cipőpucolást vállalt. Később műszaki rajzoló lett, és nem kevés áldozat árán végezte el az egyetemet. A Chicagói világkiállítás munkálatai közben találkozott egy híres New York-i építésszel, aki munkát ajánlott a tehetséges fiúnak.
Huszonhárom évesen érkezett New Yorkba, négy évvel később már saját irodát alapított. Rengeteget dolgozott, és nem is hiába. Bár felvette a jobban érthető Emery Roth nevet, magyar gyökereit fontosnak tartotta, aktív tagja volt az emigráns magyar közösségnek. Első komolyabb megbízását, a Café Boulevard magyar étterem átépítését is tőlük kapta. Később tervezett zsinagógát és református templomot is honfitársai megrendelésére.
Újabb szintlépés volt a tízemeletes a Hotel Belleclaire megtervezése, amely elegáns és szigorú erkölcseiről híres luxusszálló volt. Egy alkalommal Gorkijnak sem adtak szobát, mert nem a feleségével akarta megosztani.
Emery Roth pályája ezután kis híján véget is ért, mert elkapta a spanyolnáthát, amibe majdnem belehalt, majd zöldhályog következtében fél szemére megvakult.
Ám a férfi, akinek története vetekedik az Adrian Brody által A brutalista című filmben megformált építész történetével, megrázta magát és folytatta. A Park Avenue-ra megtervezte a világ akkori legmagasabb épületét, a 42 emeletes Hotel Ritz Towert, ami nemcsak magasságával, de arányaival és európai szellemben fogant megoldásaival is elismerést aratott.
Íme: teljes szakmai és anyagi siker. A megrendelők ostromolták Rothot, aki csak ezután, és még mindig fiatalon vette be a Central Park környékét, hogy a város legértékesebb telkeire felhúzhassa hatalmas és építészetileg is értékes apartmanházait. Először (1929-ben) a Beresfordot, amely mészkőből, terrakottából készült, szobraival, és belső kialakításával a reneszánsz jegyeit idézte meg, majd jött az első ikertornyos épület, a San Remo, utána az art deco jegyeit hordozó The Ardsley és az Eldorado.
Ezek a húsz-harminc emeletes házóriások hála Róth ízlésének és tudásának, méretük ellenére kifinomultak és látványosak. Egyediek, mégsem ütnek el egymástól és a környezettől.
Az átlagosan 280 négyzetméteres apartmanokat aranyáron lehet el- és kiadni, és a racionálisan, befektetőként is gondolkodó Róth arra is ügyelt, hogy kiadható üzletek sokasága termeljen bevételt folyamatosan. Fűtés, hűtés, energiagazdaságosság, márványburkolat, egyedi lámpák és ablakok – a felvidéki építész mindenre gondolt.
Egy magyar származású, de már Amerikában született lányt vett feleségül, aki nemcsak a négy gyereküket nevelte, de az iroda üzleti ügyeit is intézte. Két fiuk is beállt a cégbe, majd apjuk halála (1948) után tovább vitték a vállalkozást, többek között a World Trade Center építésében is részt vettek.
Kiemelt fotó: New York, The San Remo a behavazott Central parkkal
Forrás: Wikipedia
