A Harry Potter óta tudjuk, hogy igenis olvasásra lehet bírni a kamaszokat. Csak olyan könyveket kell a kezükbe adni, amit maguktól van kedvük falni, nem a felnőtteknek kell a torkukon lenyomni. Bernáth Zsolt könyve – azóta trilógiája – ilyen. Milyen? Olyan, hogy még egy felnőttet is rabul tud ejteni, de annyira, hogy az ember (lánya) alig várja a folytatást.
A Lemezbolt a Szent János utcában főhőse egy magyar kamaszlány, bizonyos Orsi, aki történész édesapjával Máltán tölti a nyarat. Ott megismerkedik egy fiúval, de ettől kezdve a történetet nem a romantikus regényekre vonatkozó szabályok irányítják, inkább a kalandregényekre vonatkozóak. Egy régóta bezárt lemezbolt, egy tragikus sorsú rockzenész, máltai lovagok, a hetes szám jelentősége, utazás a múltba (és a jövőbe), valamint két, a titkokra fogékonyságot mutató főszereplő. És rengeteg humor, szóvicc, szellemesség, poénos kiszólás a történetvezetésben.
„Menjünk egy templomhoz – javasolja Joel. Mi sem egyszerűbb, Máltán csupán félezer templom található. Mondhatnánk azt is, hogy találkozzunk egy fánál. Abból amúgy is kevesebb van.”
Miközben a nagy titkok között arra is fény derül, hogy az Orsi név, vagy inkább szó a máltai nyelvben valami nagyon csúnyát jelent, hőseink segítségével előbb kibontakozik a rejtély, majd szinte minden meg is oldódik.
Mondjuk ki: kalandregény, amiből olyan sokat termelt a gyermek- és ifjúsági irodalom a Tüskevártól a Fecskék és fruskákon át a Verne-regényekig. Ezekben a olvasmányokban egy élhető tempójú élet bontakozik ki, amelyben bőségesen történnek fontos és kiemelkedően izgalmas dolgok, de van idő a megélésükre is. Ahol a szereplők beszélgetnek és megbeszélnek, tűnődnek, és időnként meg lógatják a lábukat. Ezt a vonzó mintát írta le a szerző, érzékelhető örömmel.
Az író, Bernáth Zsolt családjával évek óta Máltán élt már, amikor megírta a regényt. A könyv ötletét az a vallettai lemezbolt adta, amelyet a nyitás, 1885 óta ugyanaz a család működtet. Az író itt adta el saját lemezgyűjteményét, beszélgetett a tulajdonosokkal, majd kutakodni kezdett az interneten a patinás üzlet múltja után. Az időutazást nem ott találta – azt kitalálta.
Málta maga a történelem, tökéletesen alkalmas arra, hogy meglódítsa a fantáziát. Aki járt már az erkélyes házak között, érezhette, hogy a máltai lovagokhoz kapcsolódó titokzatosság beköltözött a falak közé.
A főszereplő karakterének felépítéséhez az író mindkét lányának személyiségéből merített, bár többek szerint kizárt, hogy egy kiskamasz ilyen éretten gondolkodjon és ilyen nagy legyen a szókincse. Ám ilyesmit számon kérni az írótól az olvasók elleni merénylet. Éppen ez a finom humor, az önirónia teszi annyira szórakoztatóvá a regényt.
Az Orsi-trilógia következő darabja (Holnapelőtt, tegnapután) egy spanyolországi zarándokúton játszódik, és ugyancsak az idő kavarodik meg benne, de nagyon. Azóta megjelent a harmadik rész, a Végállomás fogadó színhelye pedig York, ahol szintén tapintani lehet a történelmet.
