„Elment Kukutyinba zabot hegyezni” mondjuk, ha nem tudjuk vagy nem akarjuk elárulni, hogy az illető hova ment valójában, vagy ha azt akarjuk kifejezni, hogy nem törődünk sem vele, sem azzal, hogy hol van és mit csinál. A szólásmondás eredtére több magyarázat is van.
Elsőként felmerül a kérdés, hogy Kukutyin egy létező település-e, és ha igen, akkor hol található? Kukutyinmajor néven terült el egy puszta Ferencszállás és Deszk között – arról megoszlanak a vélemények, hogy melyik településhez tartozott. A monda szerint az 1880-as években a zabbal bevetett pusztára kiöntött az áradó Maros, ezért a helyiek nem tudták megközelíteni a szántóföldeket. Azt azonban nem akarták, hogy a termés veszendőbe menjen, ezért csónakra szálltak és kieveztek az elárasztott zabföldre, hogy learassák a kalászokat. Igen ám, de a megpróbáltatásaik itt még nem értek véget, hiszen a csónakról a vízben álló kalászokat nem tudták kaszával levágni, így csak a zab vízfelszín felett látható hegyét tudták lenyesni.
A források szerint a deszki báró, Gerliczy Ferenc alapította a Szeged és Makó között elhelyezkedő Ferencszállást 1828-ban. Deszk és Ferencszállás honlapján is olvashatunk arról, hogy a báró a területen majorrendszert alakított ki, ahol hamarosan virágzott a dohánytermesztés. A településnek azt a részét nevezték el Kukutyinnak, ahol a báró által szerződtetett dohánykertészek dolgoztak. Ezek a dohánytermelők házhelyeket kaptak a bárótól, hogy családjaikkal a majorban lakhassanak. Egykori kukutyiniak elbeszélése alapján a következőképpen maradt fenn a zabhegyezés legendája:
„A ferencszállási majorba kaptak a bárótú házhelyeket. Mindönkinek adott egy lánc fődet. De nagy szögénység vót ottan. Hát oszt vót egy szögény embör. Bemönt Deszkre, kérte a bárót, aszongya: – Lögyön szíves, segíccsön. Olyan szögény vagyok, hogy kúdúni járok. De már a sé használ, nem adnak kenyeret. – Eriggy – aszongya – Kukutyinba zabot högyözni! Hát osztán emönt az intézőhöz, vagy még akkó ispány vót. Emönt az ispányho, ide Ferencszállásra, ide a majorba. Mondta neki: – Ispány Úr, kéröm! A méltóságos úr eküdött ide Kukutyinba zabot högyözni. – Na eriggy! Modjad a csősznek, hogy te is beállsz! Ájjá be te is! Ehhö tudni köll, hogy a zab mán mögnőtt, szóval feje is vót neki, csak víz vót a föggyin, jó térgyig érő. Oszt a fejit késsel, mög kaszával szödték, mög amivel tudták. Errű lött a mondás: “Kukutyinba zabot högyözni.” Kukutyinnak mondták a majort, pedig Ferencszállás. Azé hítták Ferencszállásnak, mer a báró Ferenc vót…”
Érdekesség, hogy Ferencszálláson ma működik egy pajtamúzeum, amelyet az ősök földműveléshez, mindennapi élethez használt eszközeivel rendeztek be, sőt még a zabhegyezésről is érdekes tárgyakat állítottak ki.
A zabhegyezés azonban értelmetlen, haszontalan munkát jelöl, ezért kérdés, hogy valóban a mondában leírt kényszerkaszálás vagy zabmentés a szólás alapja? Bárdosi Vilmos Magyar szólások, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című munkájában leírja, hogy az „elment Kukutyinba zabot hegyezni” szólásnak számos változata létezik, mint az „elment Karabukára, Nárittyenbe, Járettyenbe, Petymeregbe vagy Iprityomba ecetet darálni, homokot kötözni, jeget aszalni, borsót gömbölyíteni, lencsét laposítani”. Ezekben a tréfás szólásokban közös, hogy a tájnyelvenként változó településen valaki teljesen felesleges, értelmetlen, sokszor véghez sem vihető tevékenységgel próbálkozik. Ezekhez a változatokhoz azonban már nem kapcsolódik olyan monda, mint a kukutyini zabhegyezés különös aratási eljárása.
„A zabot hegyez alak kialakulásának pusztán csak az a megfigyelés lehet az alapja, hogy a szemes termények közül a zab a leghegyesebb, ennek a hegyezése a legnevetségesebb, mert leginkább hiábavaló munka – ahogy egyébként a borsó gömbölyítése, a lencse lapítása, a jég aszalása, az ecet darálása vagy a homok összekötözése is teljesen értelmetlen” – olvashatjuk Bárdosi Vilmosnál, aki ezen okfejtésből kiindulva arra a következtetésre jut, hogy a Kukutyin helynév utólag kapcsolódhatott a szólásmondáshoz, amely a nélkül is értelmes és használatos.
Újabb kérdésként még felmerül, hogy a szólásokban szereplő sokféle furcsa helységnév közül miért éppen a Kukutyin maradt fenn, ami ráadásul egy létező hely neve? Valószínűleg azért, mert a nevének olyan furcsa hangzása van, ami valami távoli ismeretlen helyre utal. Akiről pedig azt mondjuk, hogy egy talán nem is létező helyre ment egy teljesen felesleges tevékenységet végezni, arról aztán tényleg nem akarunk semmit tudni.
Kiemelt fotó: Pixabay, fotók: Ferencszállás és Deszk oldala
