Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművész és Albicz Ágnes építész egy majd kétszáz éves parasztházat vásároltak a Veszprém vármegyei kis településen, Vigántpetenden. A világjárvány kitörésével költöztek be az épületbe gyermekeikkel. Ágnes kezdetben kicsit magányosnak érezte megát, de ahogy megismerte a környezetet, megélte azt is, hogyan válik egyre inkább a sajátjukká nemcsak a ház, hanem az utca, az erdő, az egész határ.
Bálint is úgy gondolja, nagyon jó döntést hoztak azzal, hogy a fővárosból Vigántpetendre költöztek. Különösen, mert az itteni környezetnél, a tágas lankáknál, erdőknél, patakpartnál jobbat el sem tudott volna képzelni a gyermekei számára.
„Itt végre az történik velük, amit mindig is szeretettem volna, hogy történjen. Szabadon szaladgálnak, miközben megismernek tücsköt-bogarat, állatokat. Az a program, hogy lemennek a Sédhez, térdig befutnak a patakba, gyűjtik a bolharákokat. Amikor ezt látom, örül a lelkem.”
Bár a gyereknevelésben csak egymásra számíthatnak, Ágnes ezt sem érzi megerőltetőnek, mert azt tapasztalja, hogy itt természetes módon működik minden. Bálint is ezen a véleményen van, szerinte míg maguk a vidékiek is sokszor alulértékelik a vidéki életet, addig a budapestiek túlértékelik a fővárosi létet, különösen azt az érzést, hogy ott minden egy helyen érhető el.
„Igaz, hogy Vigántpetendről bizonyos szolgáltatásokért Veszprémbe vagy Tapolcára kell menni, de ezek a települések mindössze huszonöt percre van tőlünk, ennyi idő alatt Budapesten hova ér el az ember?”
Ágnes és Bálint nemcsak a régi parasztházat újította fel, hogy a saját otthonuk legyen, hanem a hozzátartozó istállóból vendégházat, a pajtából pedig kultúrpajtát álmodott. Télen, amikor kevesebb vendégre számíthatnak, a vendégház két szobája közül ez egyikben kap helyet Bálint téli stúdiója, alkotó- és élettere. A lakóház folytatásaként épült istállóhoz kapcsolódik a pajta, amely kiállítótérnek, előadótérnek, színpadnak egyaránt alkalmas.
Albicz Ágnest az évszázados ház felújítása arra inspirálta, hogy a posztgraduális műemlékvédelmi szakmérnöki képzést is elvégezze. A képzés új távlatokat nyitott meg számára, egyre nyitottabb szemmel járt a településen, arról is beszélgetett a helyiekkel, hogyan tudnának összefogni a falu felkarolása érdekében. A közösségi összefogásnak hamarosan megszületett az első eredménye: kezdeményezték a romos műemléki harangláb felújítását.
„Itt élek, ez az én környezetem, és nemcsak építészként, de emberként is jó látni, hogy az épül-szépül” – mondja Ágnes valódi lokálpatriótaként arról, miért érzi fontosnak, hogy a települési fejlesztések kezdeményezője legyen.
Tárkány-Kovács Bálint Junior Prima díjas népzenész, cimbalomművész, dalszerző, a Tárkány Művek zenekar alapítója. Önálló cimbalomlemeze, A cimbalomprímás a Kárpát-medencei dallamokra épül, és sokszínűen mutatja be a hangszerben rejlő lehetőségeket. A lemez rangos helyezést ért el a World Music Charts Europe és a Transglobal World Music Charts nemzetközi toplistákon is, amely fontos visszajelzés arról, hogy a magyar népzenei és újragondolt népzenei albumok nemzetközi viszonylatban is megállják a helyüket.
Forrás: Facebook / Festy in stlye
Bálint korábbi interjúnkban elmondta, hogy szerinte a hagyományról jelenleg két, egyaránt téves felfogás érvényesül a köztudatban. Az egyik úgy, ahogy van, elvetné a fogalmat, mert avíttnak, ósdinak tartja, a másik viszont úgy venne át minden a hagyományból, hogy semmin nem változtatna. Ő a maga részéről a hagyományhoz szerényen, sőt alázattal közeledik, hiszen bár ezt az örökséget kaptuk és tovább kell adunk, ha szükséges, el is kell hagynunk bizonyos dolgokat belőle. Fontos, hogy megmaradjon a nemzeti kultúra az egyetemessel szemben, ehhez Bálint szerint a legfontosabb, hogy magyarként elhiggyük, tehetségesek vagyunk, és merjük megmutatni azt a nagyvilágban.
„Amit mi csinálunk a Tárkány Művekben, az bizony kutatás-fejlesztés és innováció. Véletlenül sem az a célunk, hogy valamit, ami elmúlt, szerethetővé tegyünk, hanem hogy rávilágítsunk: régi és új tulajdonképpen kortársak. Mélyen hiszek az emberi gondolkodás, az érzelmek egyetemességében. Ezért próbálok rendet rakni. A hasonlókat összeillesztem, a különbségeknek, a kontrasztoknak hangsúlyt adok, a hagyományt pedig egyszerűen megélem.”
Kiemelt fotó: Földházi Árpád
