A hozzáértők első ránézésre megállapíthatják, hogy ez egy korai képeslap, abból az időből, amikor a sokszorosítás technikája még korántsem volt kiforrott. Szemcsés a kép, ráadásul egy sérülés nyoma is látszik rajta, mégis hűen megidézi a poprádi vásárteret. Nagyjából ilyen ma is, bárki elmehet megnézni, akár be is térhet a háttérben álló lutheránus templomba, ami mögött ott rejtőzik a gótikus elemekkel gazdag katolikus templom is.
A 13. században német telepesek virágoztatták föl az addig csekély jelentőségű Poprádot, a későbbi századokban meg is maradt németnek, még akkor is, amikor Zsigmond király másik tizenkét szepességi várossal és három várral együtt elzálogosította Lengyelországnak, hogy csak 1772-ben térjenek vissza. A kép készítése idején nagyjából egyharmad arányban éltek itt magyarok, németek és szlovákok, hozzátéve, hogy a környék falvai már akkor is erős szlovák többséget mutattak.
Hogy a képen látható urak mi járatban voltak, nem tudható, de hárman talán a Magas Tátrába készülő úri kirándulók lehettek, ketten köténnyel helybéliek, a háttérben a fogat mintha erre utalna. Arról viszont biztosan nem tudtak, hogy az ő képükkel küldi el ezt a lapot Sziff Etelka úrhölgynek Mateócra egy bizonyos Kálmán, a következő szöveggel:
„E.j.k.k.E! (Ez valami titkos jel lehet.) Újság van előttem s olvasok, de szót nem értek, gondolataim folyton másutt kalandoznak. (Vajon hol?) Hogy érkeztél haza? ½ 9 indulok, a hagymát talán épp most teszed fel. Jó éjt! Kálmán. 905 7/II este 8”
Szilágysomlyó, 1911 | Magyar Krónika
Sorozatunk előző részében Szilágysomlyóra látogattunk.
